**Gary Heidnik (1943. 11. 22. - 1999. 07. 06.)

1. rész**

A kattant kuncsaft

Josefina Rivera sohasem fogja elfelejteni azt az 1986. november 26-i éjszakát. Épp összeveszett a barátjával, így dühösen indult munkába a Philadelphia északi részén lévő gettóban található házukból. Esetében a munka azt jelentette, hogy rója az utcákat, hogy horogra akadjon egy kuncsaft, aki hajlandó fizetni a szexuális szolgáltatásaiért. Rövid légyottokról volt szó, a kocsi hátsó ülésén, esetleg egy lepukkant motelszobában. Néhány gyors menetet akart összehozni, hogy a pénzből Hálaadás napi vacsorát vehessen a családjának.

Esőben és csípős hidegben sétálgatott, izgatottan lesve minden elhaladó autót. Egyre hűvösebb lett, a forgalom is ritkult. Már majdnem meggyőzte magát, hogy inkább hagyja az egészet, amikor egy kocsi lassan elhajtott mellette, majd megállt. Odament, és látta, hogy egy ezüst-fehér Cadillac Coupe De Ville volt. A sofőroldali ablak kinyílt, és egy szakállás férfi megkérdezte tőle, hogy strichel-e. Rövid idő alatt megegyeztek a fizetséget illetően, majd a nő beszállt a kocsiba.

A férfi Garyként mutatkozott be, és azt mondta, hogy még meg kell állniuk valahol, mielőtt rátérnek az “üzletre”. Josefina, aki egyébként azt mondta neki, hogy Nicole-nak hívják, belement, és nem sokkal később egy közeli McDonald’snál parkoltak le. A férfi bement, és egy kávét kért. Josefina leült vele, és korábbi tapasztalataira építve gyorsan felmérte leendő kuncsaftját.

Fehér volt, hűvös, kék szemekkel, arcát gondosan nyírt szakáll fedte. Drága órát és ékszereket viselt, és luxusautót vezetett, így a nőnek rögtön feltűnt, hogy a ruhái milyen olcsók és piszkosak. Nem tudott mit mondani, így jobb híján újra megkérdezte, hogy hívják. “Gary Heidnik” – mondta mogorván a férfi. Néhány perccel később, miután megitta a kávét, szólt a nőnek, hogy indulnak. Megkérdezte, hova, mire azt felelte, hogy az ő házához mennek.

Elhagyták az éttermet, és Heidnik az Északi Marshall utca 3520-hoz hajtott. Ahogy beállt házának omladozó garázsába, Rivera egy másik kocsit is meglátott, egy 1971-es Rolls Royce-t. Ahhoz képest, hogy egy züllött környéken élő ápolatlan férfi volt, a járműveit jó ízléssel válogatta meg.

Az ajtóhoz érve Heidnik egy különös formájú kulcsot vett elő. Riverának fel is tűnt, de a férfi azzal magyarázta, hogy kétfelé vágta, és az egyik fél a zárban maradt, hogy rajta kívül senki ne tudjon bemenni. Az ajtó a konyhába nyílt, amit a falra ragasztott egypennys érmék díszítettek.

Heidnik a kevés régi bútorral berendezett nappaliba vezette. Ránézésre csak a tévé, a videómagnó és a kazettás magnó volt elfogadható állapotban. Felajánlotta, hogy betesz neki egy filmet, de a nő nem akarta, így a keskeny lépcsőn felmentek a hálószobába.

Ahogy odaértek a szobához, nem hitt a szemének. Közvetlenül az ajtó előtt a folyosó falát részben egy- és ötdolláros bankjegyek fedték. Heidnik pillanatok alatt levetkőzött, adott neki egy húszdollárost, majd az ágyra dobta magát. A nő követte, és nem sokkal később végzett is. Legalábbis azt hitte.

Miközben öltözött, Heidnik mögé lépett, és a kezeivel fojtogatni kezdte őt. Nem tudott védekezni, így könyörgött neki, hogy hagyja abba, mondván, bármit hajlandó neki megtenni. Heidnik abba is hagyta a fojtogatást, de nem engedte el, hanem hátrahúzta a nő karjait, majd megbilincselte a kezét.

Ekkor maga előtt lökdösve őt lement a konyhába, ahol egy másik ajtó a pincébe vezetett. A lenti helyiség hideg volt és nyirkos, így az egy szál blúzt viselő Rivera erősen reszketni kezdett. Mikor szóvá tette, Heidnik csöndre intette, majd megfenyegette egy darab fával, nehogy meg merjen szólalni.

Miután elhallgatott, Heidnik egy piszkos matrachoz vonszolta a nőt, majd a bokájára csőbilincseket tett, amiket egy lánchoz csatolt. Ragasztót folyatott a bilincsekre, majd hajszárítóval megszárította. A lánc másik végét egy, a plafonhoz erősített csőhöz kötötte.

Amikor végzett, utasította a nőt, hogy üljön fel, majd az ölébe feküdt, és elaludt. A közben ugyancsak elszenderedő Josefina arra ébredt, hogy egyedül van. A kicsi, bedeszkázott ablakon beszűrődő gyér világosság fényében megnézte, hova is került. A pince kicsi volt, a padló és a falak betonból voltak. A matracon kívül mindössze egy fagyasztóláda, egy mosó-szárítógép és egy lestrapált biliárdasztal volt ott.

A szoba közepén egy kis szakaszon kivágták a betont, és egy sekély árok volt a földben. Azon tűnődött, vajon ő is egy ilyen lyukban végzi-e. Aztán eszébe jutott, hogy Hálaadás napja van, és hirtelen rettenetesen éhes lett.

Nem sokkal később Heidnik visszajött, és egy tojásos szendvicset és egy pohár gyümölcslét hozott neki. Már majdnem elfogadta, amikor eszébe jutott, hogy hátha kábítószer vagy akár méreg van bennük, így leküzdötte éhségét, és nem fogyasztott egyikből sem. Heidnik elvitte az ételt, majd ásóeszközökkel tért vissza, és nekiállt mélyíteni és szélesíteni a lyukat.

Munka közben elmesélte a nőnek, hogy sosem szeretett volna mást, csak egy nagy családot. Ebből a célból négy gyereke is született már négy különböző nőtől, de különféle okokból kifolyólag elvesztette velük a kapcsolatot. Elmondta Josefinának, mit tervez: tíz nőt akart szerezni, és mindet teherbe akarta ejteni, hogy meglegyen a nagy család. Miközben Rivera próbálta felfogni, miképp is fog megvalósulni ez a terv, Heidnik követelte, hogy közösüljenek, majd miután végzett, felment.

Josefina másodszor is egyedül maradt, és sikerült meglazítania az egyik bilincset a bokáján. Szétfeszegette a deszkákat az ablakon, megfeszítette a láncot, amennyire csak tudta, és félig ki tudott bújni az ablakon. Kimásznia nem sikerült, így sikoltozni kezdett, remélve, hogy egy szomszéd vagy egy arra járó meghallja és segít neki. Balszerencséjére azon a környéken hozzá voltak szokva a kiabáláshoz, így senki nem figyelt fel rá. Gary Heidniket kivéve.

Mikor meghallotta a sikolyokat, visszahúzta a pincébe, és addig verte egy ággal, míg végül elhallgatott. Utána lelökte a földben lévő kis lyukba, a fejét a mellkasához nyomta, majd befedte a nyílást egy falemezzel, amire nehéz súlyokat pakolt.

Biztosra ment, hogy odakint ne halljanak több sikoltozást: bekapcsolt egy rádiót, kikeresett egy rockzenei adót, maximumra tekerte a hangerőt, majd elment. A jéghideg földben félmeztelenül összekucorodó Josefina Rivera alig kapott levegőt, és már csak a halált várta. Ahogy a rádió bemondta a híreket, úgy számolta magában az órákat, várva, hogy mikor jönnek érte. 27 órával később Heidnik meg is érkezett, de nem egyedül jött.

Sandy

Még a földalatti tömlöcben feküdt, és a rádió is szólt, de még így is tisztán hallotta egy nő panaszos hangját, amibe lánccsörgés vegyült. Kicsivel később Rivera szíve kis híján kiugrott a helyéről, amikor Heidnik felemelte a falemezt, és kivonszolta őt a lyukból. A súlyos görcs miatt nem is tudott felállni, így a földről felnézve látta meg, hogy egy másik fiatal afroamerikai nő érkezett, aki egy szál blúzon kívül semmit nem viselt. Ő is a plafonon lévő csőhöz volt láncolva.

Rábámult a nőre, akinek, úgy tűnt, fogalma sem volt róla, hogy mi történik vele. Heidnik Sandyként mutatta be a lányt, mielőtt magukra hagyta őket. Amikor Sandy megszólalt, Josefina megértette, hogy az új jövevény miért volt annyira szenvtelen: a lány egyértelműen fogyatékos volt.

Elmondta, hogy a rendes neve Sandra Lindsay, és már néhány éve Heidnik barátja volt. Az Elwyn Institute-ban ismerkedtek meg, ami egy szellemileg és fizikailag visszamaradt betegeket ellátó helyi kórház volt. Garyt kedves barátnak írta le, aki mindig törődött vele. Érzelemmentes hangon ecsetelte, hogy gyakran közösült vele és a férfi barátjával, Tonyval is.

Később teherbe esett, vélhetően Heidniktől, de elvetette, mert félt vállalni az anyaságot. Amikor Heidnik tudomást szerzett erről, haragra gerjedt, megszidta, hogy gonosz, és ezer dollárt ajánlott neki, hogy szüljön neki egy gyereket.

Nem vállalta a dolgot, így Heidnik elrabolta és a házába vitte őt. Miután elmesélte mindezt, Sandy zokogásban tört ki, amikor elkezdte felfogni, milyen helyzetbe is került. Rivera azzal igyekezett csitítani őt, hogy saját magáról mesélt. Neki 25 évesen három gyereke volt, egyik sem élt vele, és tinédzser kora óta járta az utcákat.

Egy órával később Heidnik meghozta a “vacsorát”, ami száraz kekszből és palackozott vízből állt. Utána elment, megjegyezve, hogy “folytassák az ismerkedést”. Két órával később visszatért, és folytatta a gödör nagyobbítását. Kicsivel később abbahagyta a munkát, közösült mindkét nővel, majd ismét távozott.

Másnap reggel úgy tűnt, jó kedve van, mert meleg zabkását hozott nekik reggelire. Evés közben hallották, hogy valaki kopog odafent a bejárati ajtón. Heidnik fel is ment, majd azzal jött vissza, hogy Sandyt kereste a nővére és a két unokatestvére, de elmentek, azt gondolván, hogy senki nincs otthon. Később arra kényszerítette Sandyt, hogy írjon egy üzenetet az anyjának, miszerint elutazott, és majd hívni fogja.

Azt mondta a két nőnek, hogy a levelet New Yorkban fogja postára adni, hogy Sandy anyja azt higgye, hogy a lánya megszökött. Sandy nem nagyon értette az üzenet jelentőségét, a dörzsölt Josefina azonban rögtön rájött a fájdalmas igazságra: Heidnik határozatlan ideig fogva akarja tartani őket.

A napokból hetek lettek, és Heidnik viselkedése egyre bizarrabbá vált. Enni csak időnként adott nekik, és félmeztelenül kellett lenniük, hogy bármikor kielégíthesse szexuális étvágyát, amire viszont gyakran sor került. Amikor épp nem volt ott, a két nő összebújva melegítette egymást, és félelemben várták, mikor tér vissza.

Időnként megpróbáltak segítségért kiáltozni, ami alapos veréseket eredményezett, amitől aztán még hangosabban kiáltoztak. Bármelyik szabály megszegését büntetés követte: vagy még több verés, vagy időszakos elzárás a gödörben. A másik módszere az volt, hogy egy felső gerendához erősítette az egyik karjukat, és órákon át lógniuk kellett.

Miközben Heidnik kínzási módszerei egyre csak fejlődtek, Sandra Lindsay anyja folyamatosan kereste lányát. Az állítólagos elutazását követő hétfőn jelentette eltűnését a rendőrségen. Elmondta, hogy szerinte a lányát akarata ellenére fogva tartja egy férfi, akiről csak annyit tudott, hogy Garynek hívják, és az Északi Marshall utca 3520-ban lakik. Még egy telefonszámot is megadott a bejelentést rögzítő rendőrnek, bár a férfi vezetéknevét nem tudta.

A rendőr fel is hívta a számot, sőt ki is ment a házhoz, de nem nyitottak ajtót. Amikor Mrs. Lindsay később megmutatta neki a levelet, amit kapott, amit később egy ötdollárossal kiegészített karácsonyi üdvözlőlap követett, a rendőr egyre inkább azt gondolta, hogy Sandra is csak egy a sok elszökött lány közül.

Utolsó próbálkozásként azért megkereste Heidnik barátját, Tony Brownt. Egy McDonald’s étteremben bukkant rá, azon a környéken, ahol Sandy is gyakran megfordult. Megkérdezte a szellemileg fogyatékos Tonyt, hogy tud-e valamit Sandra Lindsay hollétéről. “Nem” – érkezett a rövid válasz. Ekkor rákérdezett Gary vezetéknevére, amit Tony rosszul írt le, így a rendőr tévesen egy Heidake nevű férfit keresett, aztán végül nem foglalkozott tovább az üggyel. Akkor még nem is tudta, milyen közel volt ahhoz, hogy megelőzze a tragédiát.

Lisa

Három nappal karácsony előtt Philadelphia sok más lakosához hasonlóan Gary Heidnik is beszerzőkörútra ment, bár ő nem ajándékokat akart venni. Szerette volna bővíteni háremét, így az utcákat járta, megfelelő alany után kutatva. Amikor befordult a Lehigh utcába, meg is találta.

Lisa Thomas, egy 19 éves afroamerikai lány éppen egyik barátnője házához tartott, amikor Heidnik megállt mellette a Cadillackel. Kihajolt az ablakon, és egy pajzán megjegyzést tett, mire a lány dühös lett, és azt mondta, ő nem prostituált. A férfi azonnal bocsánatot kért, és felajánlotta, hogy elviszi. A lányt meglágyította a gyors modorváltás és a menő kocsi, így elfogadta az ajánlatot.

Megkérdezte, hova megy, és megmondta, hogy a barátnője házához a sarkon túl, hogy elhozzon valamit. Odamentek, a férfi a kocsiban várt. Miután a lány visszajött, Heidnik felvetette, hogy elmehetnének enni valamit. A lány ráállt, így egy helyi étteremhez hajtottak.

Evés közben megkérte a lányt, hogy menjen vele másnap Atlantic Citybe, de a lány panaszkodott, hogy nincs rendes ruhája. Heidnik ekkor elővett egy ötvendolláros bankjegyet, és azt mondta neki, hogy elmehetnek a közeli Searsbe, ahol vásárolhat magának.

Miután megvették a ruhákat, Heidnik a Marshall utcai házához vitte őt, töltött neki egy pohár bort, és elindított egy filmet. Miközben Lisa a filmet nézte, elszédült a bor és az általa szedett allergiagyógyszerek együttes hatásától. A kanapéra feküdt, és elaludt. Órákkal később arra ébredt, hogy Heidnik levetkőztette őt. Nem volt ideje, hogy összeszedje a gondolatait, a férfi máris a hálószobába vitte, és közösülésre kényszerítette.

Miután a férfi kielégítette magát, Lisa öltözködni kezdett, és kérte őt, hogy vigye vissza a barátnője házához. Heidnik szó nélkül torkon ragadta, és fojtogatni kezdte, míg a lány végül hajlandó volt engedelmeskedni. Ekkor megbilincselte, majd levitte a pincébe, mondván, megismerteti két barátjával.

Amint leértek, elvette a falemezt a padlóról, és kiemelte Riverát és Lindsay-t a gödörből. A bemutatás után Heidnik szendvicseket csinált nekik, de közölte velük, hogy addig nem ehetnek, amíg Lisa nincs “betanítva”: a lányt orális szexre kényszerítette, majd a többiekhez hasonlóan őt is láncra verte. Miután elment, a nők megették az ételt, majd beszélgetni kezdtek. Kiderült, hogy mindössze két dolog közös bennük: mindhárman afroamerikaiak, és mindhármukat akaratuk ellenére tartja fogva egy veszélyes ember.

Még kettő

Tíz nappal később Heidnik újabb afroamerikai nővel tért vissza az egyik útjáról. A 23 éves Deborah Dudley nem adta olcsón a bőrét. Onnantól kezdve, hogy őt is láncra verték, minden adandó alkalommal reklamált, de ezzel legtöbbször csak azt érte el, hogy kapott egy alapos verést. Érkezésével a többiek közt is nőtt a feszültség, mert valahányszor Deborah nem engedelmeskedett, Heidnik a többieket is ugyanúgy megbüntette.

A verések rendszeressé váltak, sőt Heidnik gyakran ki is jelölte erre az egyik lányt, amikor ő nem volt ott. Elvárta tőle, hogy elmondja neki, hogy rosszul viselkedtek-e a többiek. Ha igen, utasította őt, hogy verje meg a többieket. Ha nem volt kihágás, vagy nem találta elég erősnek a verést, akkor maga verte meg mindannyiukat.

Eközben az élelmes Rivera egészen a bizalmába férkőzött azzal, hogy annyira hűségesen és engedelmesen viselkedett, hogy az meggyőzte Heidniket, hogy a nő tényleg jól érzi magát az egyik “feleség” szerepében.

Dudley érkezésével a szexuális étvágya is megváltozott. Az eddigi mindennapos aktusok mellett gyakran arra kényszerítette őket, hogy egymással is szeretkezzenek, miközben ő nézi őket. Bár a személyes higiéniával ő maga nem sokat törődött, később vitt a lányoknak egy hordozható vécét, meg babakendőket, amivel megtisztíthatták testüket. Később még azt is megengedte nekik, hogy megfürödjenek, ami után újabb közösülésre kényszerítette őket.

A hangulatától függött az étel mennyisége és minősége is. Volt, hogy a lányok csak kenyeret és vizet kaptak, majd másnap állott hot dogot és mogyoróvajas szendvicset vitt nekik. A problémát végül azzal oldotta meg, hogy kutyaeledel-konzerveket kezdett hozni, és addig verte a lányokat, amíg meg nem ették.

Január 18-án Heidnik újabb afroamerikai lánnyal tért vissza. Jacqueline Askins egy apró, 18 éves prostituált volt, akit a város északi részén szedett össze. A szokásos módon vele is közösült, majd levitte a pincébe, de a béklyók túl nagyok voltak a pici bokáira, így nála kézbilincset használt.

Később kínai ételt hozott nekik, sőt extra meglepetésként egy üveg pezsgőt is. A különleges alkalom Josefina Rivera 26. születésnapja volt. A nő lassan a kedvencévé vált. Rivera később elmondta, hogy Heidniknak azért volt jó kedve, mert azt hitte, hogy ő és Sandra Lindsay teherbe esett tőle, pedig szó sem volt erről.

A halál pincéje

1987 februárjának elején Heidnik ismét büntetett, amikor rajtakapta Lindsay-t, amikor az megpróbálta felemelni a gödröt fedő falemezt. Szigorú fegyelmezésben volt része: napokon át lógott a mennyezeti gerendáról, mindössze egy kézbilinccsel odaerősítve. Eközben állapota megromlott, és nem volt hajlandó enni. Heidnik továbbra is azt hitte, hogy terhes, így megpróbált kenyérdarabkákat letuszkolni a torkán.

A hét vége felé már hányt és magas láza volt, de Heidnik tovább tömte belé az ételt. Gyakran megpakolta, majd betömte a száját, és csak akkor engedte el, miután lenyelte az ételt. A lány másnap elveszítette az eszméletét. Mikor Heidnik nem tudta felébreszteni, dühös lett, kioldotta a bilincseket, mire a lány a földre esett. A többieknek azt mondta, hogy csak színlel, majd a gödörbe rugdosta. A többieknek jégkrémet adott, majd elment. Mikor visszaért, kivette Lindsay-t a gödörből, és megnézte a pulzusát. Már halott volt.

Azt mondta a többieknek, hogy valószínűleg megfulladt, majd felvitte a holttestet az emeletre. Kicsivel később mindannyiukat átjárta a rémület, amikor meghallották a láncfűrész összetéveszthetetlen hangját. A rémület iszonyba fordult át, amikor Heidnik egyik kutyája lesétált a pincébe, egy nagy húsos csonttal a szájában, és az ijedt lányok szeme láttára kezdett el lakmározni.

A nyomozók később megállapították, hogy Heidnik egy külön erre a célra vásárolt darálót használt. A végeredményt kutyaeledellel keverte össze, és az állatai és a foglyai egyaránt kaptak belőle.

A Sandra halálát követő napokban a lányoknak feltűnt, hogy fojtogató bűz járja át az egész házat. Annyira erős volt a szag, hogy nemsokára már a szomszédok is panaszt tettek a rendőrségen. A sokadik hívás után egy fiatal járőrt küldtek a helyszínre, de az távozott, miután Heidnik biztosította őt, hogy csak egy túlsütött hús okozta a szagot.

Lindsay halála után Heidnik még furcsábban kezdett viselkedni. Arra biztatta a lányokat, hogy árulják be a többieket, azzal csábítva őket, hogy jobb feltételekhez jut az, aki engedelmeskedik. Ekkortájt a lányok azt tervezgették, hogy megtámadják Heidniket és megszöknek, de ebből nem lett semmi. Jacqueline Askins később azt vallotta, hogy azért nem került sor a támadásra, mert Rivera elmondtak Heidniknak, hogy mit terveznek.

Mivel meg volt róla győződve, hogy folyamatosan összeesküvést szőnek ellene, Heidnik maga is kieszelt valamit, hogy megakadályozza a lányok távozását. Kezüket és lábukat megbilincselte, majd lelógatta őket egy gerendáról, és betömte a szájukat. Ezt követően különböző méretű csavarhúzókkal kezdett vájkálni a fülükben, hogy megpróbálja megsüketíteni őket. Úgy gondolta, ha majd nem fognak hallani, akkor azt sem hallhatják meg, amikor ő jön. Josefina Rivera volt az egyetlen, akit nem bántott.

Később, amikor Deborah Dudley megint reklamálni kezdett, levette róla a láncokat, majd felvitte az emeletre. Mikor a lány visszatért, szokatlanul csöndes volt. Miután Heidnik elment, a többiek megkérdezték tőle, hogy mi történt. A félelemtől remegve elmondta, hogy Heidnik a konyhába vitte, és mutatott neki egy fazekat a tűzhelyen. A fazékban Sandra Lindsay feje volt.

Utána kinyitotta a sütőt, ahol Sandra bordáinak egy része sült. A hűtőben egy kar és más, műanyagba csomagolt testrészek voltak. Heidnik közölte vele, ha nem fog engedelmeskedni, ő lesz a következő.

{spoiler}

{/spoiler}

Néhány napon belül Dudley összeszedte magát, és tovább folytatta a “megszelídítéssel” szembeni ellenállását. Heidnik új ösztönzőt talált ki, hogy engedelmeskedjenek neki: egy sajátos elektrosokk-terápiát. Az ő módszere egyszerű volt. Levette a szigetelést egy hosszabbítókábel végéről, majd a másik végét bedugta a konnektorba. Felkapcsolta az áramot, majd a vezetékeket a lányok láncaihoz érintette, és azzal szórakoztatta magát, hogy a lányok rángatózva és ugrálva próbálnak menekülni az áramütés elől. Ahogy korábban, Rivera ezúttal is mentesült a büntetés alól.

Ahogy teltek a hetek, Heidnik már nem fogolynak, hanem társnak kezdte tekinteni Riverát, és egyre több időt töltött vele kettesben. Olyannyira, hogy amikor március 18-án újabb büntetést foganatosított, Rivera segítségét is igénybe vette. Megint sokkterápia következett, ám ezúttal vízzel.

Miután légzőnyílásokat fúrt a falemezre, Heidnik utasította Riverát, hogy töltse meg vízzel a gödröt. A még akkor is a láncokhoz kötött Dudley-t, Askinst és Thomast belelökte a vízbe, majd a lemez visszakerült a helyére, földdel teli zsákokkal megtámogatva. Ahogy a lányok a félelemtől és a hideg víztől reszketve kucorogtak a vízben, Heidnik bedugta a vezetéket az egyik nyíláson keresztül, amíg hozzá nem ért az egyik lánchoz, és az áram mindannyiukat átjárta.

Amikor másodszor ért le a vezeték, közvetlenül Deborah Dudley láncát érintette. Az áram nagy részét megkapó Dudley üvöltve remegett, mielőtt arccal lefelé a vízbe zuhant.

Látva, hogy társuk elsüllyedt, Askins és Thomas sikítozni kezdett. Thomas végül felemelte a lemezt, és kivonszotla a Dudley-t. Miután meggyőződött róla, hogy meghalt, Heidnik teljes nyugalommal nekiállt szendvicseket készíteni, és meg is jegyezte a lányoknak, hogy biztos örülnek, hogy nem velük történt meg. Aztán elment, de pár perccel később visszajött egy darab papírral és egy tollal.

Utasította Riverát, hogy írja fel a pontos időt és az aznapi dátumot a lap tetejére. Utána egy nyilatkozatot íratott vele, amiben részletesen kifejti, hogyan segített neki kivégezni Deborah Dudley-t. Aláíratta vele, majd ő maga is odaírta a saját nevét. Felmutatta neki a papírt, majd kijelentette, hogy ha bármikor szól a rendőröknek, ez bizonyítékul szolgál annak, hogy ő ölte meg Debbie-t.

Elégedett volt, hogy a nő most már teljesen az irányítása alá került, így levette róla a láncot, és felküldte, hogy öltözzön át. Négy hónap alatt ez volt az első alkalom, hogy teljesen fel volt öltözve. Heidnik másnap visszament a pincébe, műanyag fóliába csomagolta Dudley hulláját, betette a fagyasztóba, majd elment.

*Folytatás itt!
*