Egy betörőpáros utolsó melója félrecsúszik, egyikük a sitten köt ki. Másikuk egy befolyásos bandavezérnek köszönhetően kihozza társát, ám erre minden pénze rámegy, így kénytelenek egy utolsó utáni akciót is bevállalni. A négyfősre bővült csapat meg is érkezik az elszigetelt házhoz, ám a tervhez már a legelején sem tudják tartani magukat, hiszen nem sikerül feltörni a zárat, csak a mennyezeti szellőzőablakon keresztül tudnak bejutni. És ez még csak a kisebbik baj, ugyanis az ajtók belülről se nyithatók, és az ablakok is törhetetlenek, a plafont meg egymás vállára állva se érnék el. A kijárat keresése közben az is kiderül, hogy miért is olyan az épület, mint egy erőd: egy szadista sorozatgyilkos barlangjában kötöttek ki, aki természetesen nemsokára haza is érkezik. A pincében rábukkannak egy fogolyra, akit kiszabadítanak, de vajon sikerül megmenekülniük?

Izgalmak és rémisztgetések egy kínzókamrákkal teli épületben? Jól hangzik. Egy kis vidámsággal megfűszerezve? Hadd jöjjön. Nézzük meg az előzetest, megvan minden, amit ígérnek? Minden megvan. Nos, akkor semmi se állhat a felhőtlen szórakozás útjába. Gondoltam én. Pedig tényleg nagyon igyekezett mindenki. Jó alapötlet, jó helyszín, csakugyan volt ijesztgetés is, izgalmak is, a poénok is jöttek. De valahogy egyik sem volt tökéletes. Viszont furcsa mód ez nem azt jelenti, hogy egyenletesen közepes vagy alacsony színvonalú a végeredmény, hanem hullámzó. Kiváló jelenetek váltakoztak az átlagon aluli megoldásokkal, a megfelelő színészi teljesítmény a színházszakkörre emlékeztető produkcióval (és erre sajnos mindegyik karakternél van példa, kinél több, kinél kevesebb), a pörgős cselekmény az egyhelyben topogással, a lendületes párbeszédek a töltelékszövegekkel, az élvezetes poénok a túljátszott gegekkel. Sehogy se értettem, hogyan lehetséges ez, mert nem lehetett az egészet a forgatókönyvre fogni.

Aztán teljesen véletlenül rábukkantam a kulcsszóra, amit annak idején a beharangozóban elfelejtettek megemlíteni: alacsony költségvetés. A Kickstarteren összeszedett büdzsé mindössze 75 ezer dollár volt. Mindent megmagyaráz. Emiatt nem lehetett minden jelenetet újra és újra felvenni addig, amíg mindenkinek sikerül tökéletesen előadnia. Emiatt kellett húzni az időt a töltelékszövegekkel, hiszen tartalmasabb (azaz drágább) jelenetre nem lett volna keret. Emiatt nem használták ki a helyszínben rejlő lehetőségeket - kínzókamrás pincebörtön, és egy darab kínzást nem látunk.

Mint már mondtam, tényleg nagyon igyekezett mindenki, de ez jó néhányszor erőlködésbe csapott át (vagyis gyakorlatilag a túlzott igyekezet üt át). Nagy kár érte. Pedig a kivitelezés teljesen elfogadható. És még csavar is lesz, nem is egy (bár a legutolsót meg kéne magyarázniuk, mert én abszolút nem értettem, hogy az miként lehetséges). És a jól sikerült részek tényleg jók. De hogy néz ki egy olyan kirakós, ami tele van fakó darabkákkal?

Ha az égvilágon semmi más nincs kéznél, akkor egynek megteszi. Bár aligha lesz ez a helyzet, hiszen rengeteg klassz újdonság érkezik hétről hétre, és a régiségek közül is bőven lehet válogatni.

Ui.: közben megnéztem az alapjául szolgáló rövidfilmeket is (ti is láthatjátok őket itt meg itt - bár a második az tisztán vígjáték, de óriási). Ha végig ez a színvonal lett volna a 80 percben (a horror-thriller terén is), kétszer ennyi pontot kapott volna.

4/10

IMDb | mafab