Egyre nagyobb a pánik, hiszen egyre több a zombi a Földön. Fran, egy pittsburghi tévécsatornánál dolgozik, ahol igyekeznek tudosítani az őrületes eseményekről. A stúdióban hamarosan kaotikus állapotok lesznek, Fran kénytelen menekülni. Végül a túlélők összeverődött csoportja a plázában keres menekédet. A film ennek a kis csoportnak a kálváriáját követi nyomon.

Romero kicsit másképpen fogta fel a trilógiát, mint ahogyan azt megszokhattuk. A zombik kötik össze a részeket, nem pedig az élők. Tehát nem az előző részből megismert szereplők harcát követjük nyomon, hanem egy újabb csapatot kapunk, akik a túlélésért küzdenek. Nyilván egy második részben mindig emelik a téteket és ez itt sincsen másképpen. Sokkal több a zombi, ergó sokkal több lesz a gyilok is. Igazán kreatív megoldásokat kapunk. A maszkokért Tom Savini felelt és baromi jó munkát végzett. Talán ez a kékes-szürkés szín egy kicsit fakón (igaz eredetileg zöldet képzeltek el, csak a felvételeken mutatott így) és furán hat a mostani szemnek, de bőven kapunk mesteri megoldásokat, amik kárpótolnak minket. Tépkedik a beleket rendesen.

Ám ha csak a gyilok állnak a középpontban, az nem lenne Romero film. Itt is nagyon hangsúlyos társadalomkritikai elemeket kapunk. Talán a triológiának ebben a részében jött ki a leginkább a fogyasztói társadalom erőteljes kritikája. A szereplők pont egy plázában keresnek menedéket, a zombik pedig eléggé hasonlóan bambulnak rá a kirakatra, mint ahogyan sokan mászkálnak benne az élők közül nap, mint nap. A javak halmozása, a komformista társadalom, egymás kizsigerelése tökéletesen van jelen ebben a filmben. Mint ahogyan azt is egyre brutálisabban mutatja be a rendező, hogyan marjuk egymást. Egy ilyen helyzetben, amikor össze kellene fogni, hiszen a zombik ereje pontosan abban van, hogy sokan vannak, az emberek mégsme képesek arra, hogy egymást segítsék. Sőt, nem csak a zombikkal, hanem egymással is meg kell küzdeni a túlélésért. A zombik pedig lehet, hogy többen vannak, de az embereknek sokkal nagyobb az eszköztáruk arra, hogy pusztítsanak. A zombik viszont itt már nagyobb figyelmet kapnak és látszik, hogy kezdenek némi öntudatot is mutatni. Ennek az elemnek majd a következő fejezetben lesz jelentősége.

A Holtak hajnala az ők és a mi kérdéskörét járja körbe és bizony megint elég lesújtó véleményt fogalmaz meg a rendező az emberiségről. Ám azt is látni kell, hogy ez a film valamivel derűsebb, már ha lehet ilyet mondani. Az élőhalottak éjszakája sokkal komorabb volt, a vége különösen lélektipró. A Holtak hajnala viszont már megenged magának egy kis sötét humort is. Egy picit lazább és könnyedebb lesz így az összkép, mondom ezt annak ellenére, hogy itt is kapunk brutális jeleneteket dögivel. Elég csak a felnőttekre támadó gyerekzombikra gondolni. Mintha az emberiség felfalná saját magát. Ezt erősíti az is, hogy nem kapunk hősöket. A hősök pedig nagyon fontosak egy ilyen cselekményben, hiszen ők testesítik meg a reményt. Romero viszont nem akar reményt adni, csak elvenni és szembesíteni.

Őszintén meg kell mondanom, hogy szerintem Az élőhalottak éjszakája jobb lett, leginkább a feszes tempója, klausztrofób hangulata és sötét jövőképe miatt. A Holtak hajnala már nagyobb volumenű, nagyobbak a terek és hosszabb a játékidő. Értem persze, hogy itt már tombol a járvány, elszabadulnak és gyűlnek a zombik, de az akciódúsabb jelenetek kicsit rontottak a hangulaton. Ez pedig hátrányára vált a történetvezetésnek. Morbiditása, sötét humora viszont kárpótol minket, mint ahogyan a szereplők is. Itt már sokkal jobb színészeket kapunk, a karakterekre is jobban odafigyeltek, a gyilkolászások is jóval brutálisabbak és profibbak. A társadalomkritikája pedig sokkal kiforrottabb és összetettebb. Ugyan Amerika áll a középpontban, de ebben a részben azért jóval nagyobb léptékben beszél már az emberiségről. Az üzenete is univerzálisabb. Más irányba vitte el a rendező az irányt és ezért tud nagyon jól működni még mindig a Holtak hajnala.

IMDb | mafab