Edith Phillips és Margaret de Lorca ikertestvérek. Külsőleg tökéletes másai egymásnak, de belsőleg nagyon különböznek, és borzasztóan gyűlölik egymást. 18 évig nem is beszéltek egymással. Vajon mi késztet két testvért arra, hogy ennyi évig dédelgesse a fájdalmát és a haragját a másik iránt? Hát persze, hogy egy férfi. Maggie lett végül a befutó, és ez Edithben örökké sajgó, hatalmas sebet okozott. A férfi temetésén találkoznak ismét, majd Maggie meghívja testvérét magához. Azonban kiderül, hogy anno Edith szerelmét nővére egy hamis terhességgel tőrbe csalta, és hazugsággal vette rá a férfit, hogy őt válassza. Edith nem tud ebbe belenyugodni, hiszen neki járt volna ez a fényűző élet örök szerelme oldalán. Éppen ezért megöli testvérét, öngyilkosságnak állítja be a történteket, és felveszi annak személyazonosságát. Edithnek egy darabig sikerül mindenkit megtévesztenie, de amikor megérkezik a nő múltjából egy másik férfi, akkor elkezd kicsúszni a lába alól a talaj. Ám ezzel nincs vége, az ügy egyre csak komplikáltabb lesz.

Kezdjük azzal, hogy Bette Davis két szerepet játszik, és baromi jól csinálja. Nem egy színészt látunk két szerepben, hanem két különálló karakter elevenedik meg a vásznon. Sokaknak beletörhetett volna ebbe a bicskája, de nem Bette Davisnek, aki tényleg ragyogóan játszik. Gondoljunk csak bele: el kellett játszania a gazdagot és a szegényet, a szerencsést és a szerencsétlent, az egyszerű nőt és a fennhéjázó dámát, valamint az áldozatot és a gyilkost (aki maga is áldozat, csak más értelemben). Elképesztő, hogy mindegyik szerepben hiteles tudott maradni. Mondjuk az is igaz, hogy illenek hozzá az ilyen gonosz nőci szerepek, az már biztos. :D

A film érdekessége a kettős szerep mellett, hogy Paul Henreid rendezte, aki a Casablanca egyik főszereplője volt. Tudjátok, ő csavarja el Ingrid Bergman fejét. :) Egyébként ez egy remake, egy mexikói filmet újítottak fel, melynek címe La Otra. Nos, nem volt szerencsém az eredetihez, de Henreid igazán jó munkát végzett a remake-kel. Az erős színészi alakítások mellett sikerült neki egy nagyon zaklatott, erős feszültséggel bíró thrillert összehoznia, aminek igazán mesteri véget adott. Ráadásul egész ügyesen oldották meg Davis kettősségét a vásznon. Ma már persze látható a turpisság, de abban az időben, azokkal az eszközökkel ez bizony nagyon erős technikai megvalósítás volt. Ráadásul nem mehetünk el a tény mellett, hogy a Dead Ringer egy ízig-vérig a korszak trendjének megfelelő film noir, erős fekete humorral, ez pedig nagyon jól állt Davisnek.

Azért vannak vele problémák. Nekem az ilyen filmekkel mindig az a bajom, hogy nem tudom felfogni, miért nem veszik észre a cserét? Elvégre 18 évig nem is beszélt egymással a két nő, és persze, ikertestvérek, meg minden, de rengeteg dolgot ettől még nem tudhatnak a másikról. Lehet, hogy a személyiség fő jellemvonásai, gesztusai megmaradtak, és azt le lehet utánozni, de azért ennél összetettebb a dolog. Persze erre építenek a film készítői, de ne már, hogy ennyire könnyű dolga legyen valakinek, aki ellopja valaki más személyazonosságát, még akkor is ha az a valaki a testvére. Edith olyan szépen kiterveli az egészet, ismeri a testvérét és eszébe sem jut, hogy esetleg vannak itt még olyan dolgok, amikről fogalma sem lehet, pedig Maggie személyiségéből fakadóan bizony számíthatott volna rá. A rend éber őrei pedig megint nem a legélesebb elmék, ami szintén elég bosszantó.

Igazság szerint a film légköre, a film noir jelleg, a fekete humor és Bette Davis páratlan alakítása az, amitől a Dead Ringer nagyon jól működik. Tudjuk, hogy Edith egy gyilkos, de valahogy mégis lehet őt szeretni, és tudunk izgulni érte, ez pedig feledteti a sztoriban fellelhető összes logikai fekete lyukat. Sajnálom, Joan Crawford, de Bette Davis az Bette Davis, és az ő színészi képességeivel nem lehet versenyezni.

7.5/10

IMDb | mafab