Vajon mi történik akkor, amikor az emberek megpróbálják átvenni Isten szerepét? Megéri kockáztatni, vagy nem véletlenül nem rendelkezünk isteni erőkkel? Mi történik azzal, akit alávetünk az ilyen típusú kísérletezésnek? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a most bemutatott, Wes Craven által rendezett filmünk is, a Deadly Friend (előfordulhat Halálos barát címen is).

A történetünk főhőse Paul, aki egy valóságos kis zseni. Saját maga tervezett és épített meg egy robotot, akit Bee Bee-nek nevezett el. Édesanyjával egy idilli kertvárosba költöznek, ahol a helyi egyetemen csiszolgathatja tovább a tudását a mesterséges intelligencia témakörében. Ahogyan az lenni szokott, hamarosan egy csodaszép lánnyal is megismerkedik. Sam kedves, okos és aranyos, de egy rettenetes apával verte meg a sors. A férfi ugyanis rendszeresen veri és terrorizálja a lányt. A fiatalok igyekeznek mindennek ellenére jól szórakozni, de hamarosan megszűnik az idilli kis világuk. Paul először Bee Bee-t veszíti el, majd pedig Samanthával történik egy szörnyű kimenetelű baleset, amikor apja lelöki a lépcsőről. A fiú nem akarja elfogadni, hogy barátja után a szeretett lányt is elveszíti, így ráveszi Tomot, hogy együtt rabolják el Sam testét. Paul úgy véli jó ötlet, ha Bee Bee mikrochipjeit beülteti Samantha agyába. Azonban a lány már nem ugyanaz a kedves teremtés, mint aki volt, és rövidesen elszabadul a pokol.

Nos, azt kell, hogy mondjam, egész érdekes film lett a Deadly Friend. Az alapötlet igazán izgalmas, a képi megvalósítás rendben volt, a gyilkosságok kellőképpen brutálisak és undorítóak voltak. A színészi játék ugyan nem volt kiemelkedő, de nem is mentem falnak a karakterektől. Igazából az általam olyan sokszor kifogásolt emberi reakciók ebben a filmben megérthetőek voltak, és tényleg nem voltak kiugró logikai bakik a filmben. A végében különösen tetszett, hogy nem tudtam eldönteni, most egy álmot látok, vagy a valóságot. Pontosan olyan érzésem volt, mint amikor megnéztem a Rémálom az Elm utcában-t.

Hiába a sok pozitívum, mégsem voltam elájulva Craven mester ezen munkájától. A legnagyobb bajom az időbeosztással volt. Ugyanis a film első 40 perce borzalmasan unalmas, és mivel a karakterek korántsem olyan érdekesek, mint a rendező egyéb filmjeiben, így nem tudtak annyira érdekelni, hogy lekössék a figyelmemet. Komolyan mondom, majdnem elaludtam rajta, és utána sem kárpótoltak eléggé. Hiába szenvedtem végig az elejét, nem kaptam annyi gyilkolászást, mint amennyit egy ilyen típusú filmtől elvárnánk. Műfaji besorolását tekintve slasher/thriller, de valahogy egyik műfajból sem kapunk eleget.

A Deadly Friend nem volt egy korszakalkotó film, és nem kissé felemás érzettel keltem fel a székből utána, bár az is igaz, hogy engem a sci-fi alapokra építkező horrorok annyira nem kötnek le. Szóval, akit érdekel a mesterséges intelligencia és az Istent játszó emberek témája, annak jó szívvel tudom ajánlani Craven filmjét. Egy próbát tényleg megér.

Pontszámom: 5/10

IMDb | mafab