A horror műfajában egy időben szinte külön korszaknak számított, amikor klasszikus mitikus, vagy mesebeli lényeket változtattak vérszomjas szörnyetegekké. Sellők, manók, koboldok, dzsinnek, de még maga Rumpelstiltskin is rémálmaink tárgyává váltak, akiket ezek után maximum csak egy ezüst tölténnyel megtöltött sörétessel mertünk volna megközelíteni. Az A24 stúdió és Alex Scharfman rendező ezúttal az unikornisokat kívánta hasonló helyzetbe sodorni, akik eddig valahogy kimaradtak ebből a szórásból. Az alapkoncepció érdekes, és a rendezőnek sikerült nem kevés ismert és kedvelt névvel feltöltenie filmjét. Az előzetes infók alapján egy kellemesen elborult és szórakoztató filmnek ígérkezett a Death of a Unicorn, ám a kérdés az, hogy mennyire tudta beváltani ezt az ígéretet?

Elliot (Paul Rudd), lánya, Ridley (Jenna Ortega) társaságában egy hétvégi kiruccanásra igyekeznek Elliot milliárdos, gyógyszergyártó főnökéhez, Odellhez (Richard E. Grant) és annak családjához (Téa Leoni, valamint Will Poulter). Az erdő közepén álló villához tartó útjuk során viszont véletlenül elütnek és megölnek egy unikornist. Az esemény nyilván sokkolja őket, de igyekeznek titkolni a dolgot Odell és családja előtt, ám egy ekkora titkot, főleg, ha az állatt teteme ott van a kocsi csomagtartójában, nem lehet sokáig titokban tartani. Ám hamarosan kiderül, hogy az unikornis vére és szarva mintha gyógyírként szolgálna szinte minden betegségre, többek között a rákra is, amiben Odell szenved, így a férfi azonnal hasznosítani is kívánja ezt a felfedezést. Ám az erdő mélyén vannak még unikornisok, akik nagyon nem nézik jó szemmel azt, ami a kicsinyükkel történt, és hamar be is bizonyítják, hogy közel sem olyan kedves és aranyos lények, mint ahogy a mesékből ismerjük őket.

A Death of a Unicorn egyik legnagyobb pozitívuma mag az alapötlete. A történet kezdetben még egyszerűen és következetesen is építkezik, azt az elvet alapul véve, hogy dobjunk be az eseményekbe egy furcsa, szokatlan elemet, ami jelen esetünkben egy halott unikornis, és aztán lássuk, hogy ez hogyan alakítja a cselekményt. A film jól él ezekkel a groteszk elemekkel, ám valahogy még is a realitás talaján tartja ezeket az elemeket, kvázi komolyan véve azt, hogy hogyan nézhetne ki egy valós szituációban, ha ilyesmi történne. És mi is lehetne erre az egyik legalapabb emberi reakció, mint az egyik leggyakoribb emberi gyarlóság, név szerint a kapzsiság és a kizsákmányolás? Ez a felállás egyből jó lehetőségeket biztosít egy vígjáték és egy szatíra számára is, és a Death of a Unicorn mindkettőt meg is kívánja adni nekünk, csak nem annyira erőteljesen. A szatíra rész abból származik, hogy a milliárdos, gyógyszergyáros szereplőink egyből rá akarják tenni a kezüket az unikornis által felfedezett lehetőségekre, és annak előnyeit áruba bocsájtani. A kapitalizmus és a természet kizsákmányolásának kifigurázása ez, ami az önhittségtől és a felsőbbrendűségi érzettől megrészegült szereplők szerencsétlenkedéseiben mutatkozik meg. Ez hozza be a vígjáték és a fekete humor vonalát is, amit főleg tényleg a karakterek szállítanak nekünk. Emellett van még egy drámai szál is a történetben, ami Elliot és a lánya egymásra találását mutatja be, amit az unikornisok csodája lendít előrébb.

Most olyan, mintha a fentebbi témákat csak gyors címszavakban vázoltam volna, és ez azért is van, mert bár ezek az elemek jelen vannak a filmben, viszont ennél többet egyáltalán nem tudnak nyújtani. A tökéletes alapot szállítják, és bár azt jól teljesítik, de ezeket a recepteket mind ismerjük, így egy korrekt házifeladatnál többet nem is tud nyújtani a film. A film első fele leginkább az előbb említett szatirikus vonallal megy el, amiben lassan építkezik a dráma is, majd a történet felétől megérkezik a horror is, ami viszont csak a vérszomjas, ember hentelő unikornisok képében nyilvánul meg. És ezen a téren kapunk pár szép és látványos gyilkosságot, ám a CGI ezek megítélésén is kicsit ront. Alapjáraton elmondható, hogy a számítógépes effektek nem éppen a legjobbak. Az unikornisokat sem sikerült valami szépen megjeleníteni, ők tényleg akkor néznek ki a legjobban, amikor sötétben és árnyékban vannak. A cselekménynek ez a szegmense is inkább csak az alap feszültséget hozza, úgy igazán félni és izgulni nem lehet a látottakon, viszont az egyszerű szörny tombolást azt nagyon is élvezetes nézni. Röviden igazából el lehet mondani, hogy mind a felvetett témák, a humor és a horror elemek semmi újat vagy érdekeset nem tudnak felmutatni. Csak a tisztes alapot hozzák, amit alap szinten elvárunk egy filmtől, és ezt hozza is. Ám összességében a cselekményt még is inkább a karakterek és az őket játszó színészek viszik el a hátukon. Ők azok, akik még ebbe a papírvékony történetbe is képesek egy kis színt vinni. Mivel alapjáraton szatirikus karaktereknek lettek megírva, így a színészeknek bőven van lehetőségük lubickolni ezekben az elvetemült és nyugodtan túljátszható szerepekben. Ez alól a két kivétel Elliot és Ridley, akik a történet főszereplőiként az egyedüli tiszta és normális karakterek, és emiatt egy kicsit unalmasak is, egyedül csak az őket játszó Paul Rudd és Jenna Ortega tudják úgy feltölteni őket élettel, hogy még is tudjuk őket kedvelni és érdekeljen minket a sorsuk. A többiek közül viszont egyértelműen Richard E. Grant és Will Poulter viszik a prímet, de főleg Poulter, akinek a túltolt és szándékosan ripacskodó karakterét egyszerűen élvezet nézni.

Amit még egyértelműen a film javára lehet írni, az a látvány és az operatőri munka. Nagyon szép képeket és beállításokat kapunk, amik néha tényleg egy mesebeli atmoszférát tudnak adni a látottaknak. A történet végkicsengése egy nagyon szép és felemelő üzenetben zárul, ami egy kedves és szívet melengető lezárás, ám a látottak után valahogy nem tud olyan erősen hatni és kicsit idegennek is érződik. Mindezek miatt a Death of a Unicorn egy érdekes, de egyáltalán nem kiemelkedő alkotás. Egyszer meg lehet nézni, és akkor még ténylegesen jól is lehet szórakozni rajta, de nem az a fajta film, ami sokáig mg fog maradni az emlékezetünkben. Egy érdekes és fura újgyakorlat, parádés színészi alakításokkal, de ennél semmi több.

IMDb