TFK ezúttal egy novellaelemzéssel jelentkezik.

Az Edgar Allan Poe elbeszéléseiben megjelenő szereplők szinte mindegyike küzd lelki problémákkal, pszichés betegségekkel, amelyek különböző perverz gaztettek elkövetéséhez vezetnek. A történetekben elkerülhetetlenül feltárulnak az emberi psziché sötét mélységei. Kézenfekvő és nem utolsó sorban rendkívül érdekes lehet, ha pszichológiai megközelítésből vizsgáljuk a Poe által lejegyzett novellákat.

C. G. Jung: Bevezetés a tudattalan pszichológiájában című munkájában a neurózist a meghasonlással azonosítja. A legtöbb embernél a meghasonlás abban nyilvánul meg, hogy a tudat és a tudattalan ellentétes irányba törekszik. A tudat meg akarja őrizni erkölcsös mivoltát, így a tudattal erkölcstelenségét igyekszik letagadni. Poe Morella című novellájában a hős áhítja felesége halálát. „Azt kell hát mondanom, hogy áhítoztam, komoly és emésztő vágyakozással, Morella halálának pillanatára?” Hősünk, úgy tűnik tudatában van annak, hogy ez az érzés nem helyénvaló, ám ahogy telnek a napok, hónapok úgy tör felszínre az elnyomott és egyre türelmetlenebb indulat a tudattalan mélyéről. Maria Janion A vámpír című biográfiájában többször is idézi Bonaparte Gyász, nekrofília és szadizmus Edgar Poe műveiben című könyvét. Bonaparte szerint a nekrofília az anya elvesztésével járó trauma következménye. Poe is fiatalon vesztette el édesanyját és ez a szörnyű esemény minden bizonnyal mély nyomot hagyott benne. Szerelmei is mind tragikusan értek véget. Édesanyja elvesztésének szörnyűséges fájdalmából nőhettek ki az olyan elbeszélései, mint a Berenice vagy éppen a Morella.

A horror műfaj művelőinek megvannak az eszközeik arra, hogy megborzongassák, vagy éppen félelemmel töltsék el az olvasót. A doppelgänger motívumot éppen e célok elérése érdekében használják. Kocsis Katalin: A horror klasszikusaiban leírja, hogy a fent említett jelenség mibenlétét nehéz meghatározni, hiszen többféle fajtájáról beszélhetünk. Lehetséges előfordulási formája a megkettőződés. Az énhasadást, vagy éppen a tudathasadást is ebbe a csoportba sorolhatjuk. Ilyenkor egy adott szereplő különböző énjei jelennek meg a történetben. Ebben az esetben beszélhetünk valamilyen pszichológiai betegségről például skizofréniáról, vagy éppen a képzelet játékáról. A másik lehetőség szerint nem egy adott szereplő megkettőződéséről van szó, hanem éppen a szereplő hasonmásáról vagy hasonmásairól, akik valamilyen megegyező tulajdonság alapján kapcsolódnak össze. A doppelgänger motívum kiváló eszköze a kísérteties hangulat megteremtésének, amely sajátja mind a gótikus rémtörténeteknek mind pedig a „sötét romantika” vonulatába tartozó műveknek. Poe műveiben több helyen is találkozhatunk a hasonmás motívumával. Az író érdeklődéssel fordult az okkultizmus, valamint a különböző orvosi módszerek, tudományos felfedezések felé. A különböző misztikus tudományok, mint például az alkímia vagy a galvanizálás célja a lélek, valamint a halál vizsgálata volt.

A Morellaban megjelenik a lélekvándorlás, mint az újjászületés gondolatköre, valamint az identitás kérdései is felvetődnek. Morella egy rendkívül művelt és gyönyörű nő, aki szívesen mélyed el a miszticizmus tanulmányozásában és idővel a narrátor, tehát maga a férj is ezen tanok hatása alá kerül. A férj mindenféle értelemben alárendeltje a nőnek, ami egy nagyon mély konfliktushelyzet kialakulásához vezet. A férfi és a női nemi szerepek egyfajta felborulásáról van szó. A férj mind férfiasságába, mind pedig racionális mivoltában veszélyeztetettnek érzi magát, s ez vezet el odáig, hogy felesége halálát kívánja. Morella egyszerre hordozza magában a feltétlen szeretetet és érzékiséget, a tudást, műveltséget, valamint a halál borzalmának lehetőségét. A lélekvándorlás misztériuma a nő halálának pillanatában bontakozik ki, amikor is életet ad gyermekének. A gyermek külső és belső tulajdonságai alapján rendkívüli hasonlóságot mutat halott édesanyjával.

A hasonmás védelmező funkciója csupán a gyermekben újjászülető lélek számára adott, ellenben a narrátort félelemmel tölti el. A realitás és az irrealitás összemosódása rendkívül gyakori Poe novelláiban. A novellát többféleképpen is értelmezhetjük. Döntenünk kell ugyanis, hogy elfogadjuk a lélekvándorlást, mint valóban végbement jelenséget, vagy a narrátor tébolyának, zavarodott elméje játékának tekintjük mindezt. Mindkét lehetőség megengedett, és csak az olvasón múlik melyiket fogadja el, érzi magáénak.