A 2019-es Végtelen útvesztő kellemes meglepetés volt. Nem volt egy egetrengető film, de szórakoztató és izgalmas tudott lenni még úgyis, hogy a végét azért kissé túltolták. A nézők többsége is hasonló véleményen volt, így várható volt, hogy érkezik a folytatás. Lássuk, hogy sikerült-e tartania a készítőknek a színvonalat.

Hat ember összezárva találja magát egy menekülőszobában, ahonnan csak egy újabb menekülőszobába vezet kijárat – és aki hibázik, az nem pontot veszít, hanem az életét. Így indult a Végtelen útvesztő, amelyből az első, kifejezetten izgalmas rész végén csupán csak ketten kerültek ki élve. Zoey és Ben megúszta a kalandot, és megfogadta, hogy leleplezi a titokzatos Játékmestert és megbízóit. De ők közben új játékot terveztek: a túlélési esély 4%, és Zoey és Ben is játszani fog. Akár akarja, akár nem.

Azt kell, hogy mondjam ez egy egész jóra sikerült folytatás. Igaz, én továbbra sem vagyok annyira oda Zoey karakteréért, de az új szereplők nagyon jót tettek a folytatásnak. És most nem a játékosokra gondolok. Különösen a játékmesterekről szóló rész, ami mélyítette a cselekményt. Az új, vagyis régi játékosok pörögtek ezerrel, mint ahogyan a forgatókönyv is. A metrós jelenet nagyon pazar lett, megadta az alaphangot, mint ahogyan a szobák is kifejezetten jók voltak. Egy picit zavaró volt, hogy milyen hamar ráéreztek a játékosok a dolgokra, de ezt ugye betudhatjuk annak, hogy mindannyian játszottak és túléltek már egy ilyen élményt.

A látványra tehát ismét nem lehet egy szavunk se, nagyon szép képeket kapunk és igényesen kivitelezett szobákat, amik kellően izgalmasak és érdekesek. A színeket is gyönyörűen használják, amik mindig passzolnak a szobák hangulatához. Az viszont hátrány, hogy nem tudunk meg eleget a szereplőkről, így pontosan lehet tudni, hogy csak azért kerültek a képbe, hogy kinyiffantsák őket. Ezen a téren kicsit túlpörögnek a készítők. Nagyon hajtják az eseményeket, mert tudják, hogy nagyon jó irányt találtak a történet kifutásának. Kicsit az volt az érzésem, hogy az zakatolt bennünk, hogy na, érjünk már a csattanóhoz, hogy padlót fogjanak a nézők. Ha padlót nem is fogunk, de tényleg nagyon ötletes volt a befejezés. Isabelle Fuhrman pedig nagyszerű választás volt, pontosan ilyen szerepekre termett ez a leányzó és ha lesz harmadik rész, akkor nagyon remélem, hogy sokat kapunk belőle.

Az első résznek a vége lett a gyengéje, de amíg odáig eljutottunk az nagyon szórakoztató volt. A második résznek a háttérsztorija és a vége lett az erőssége, ami levont a szobák értékéből. Pedig egy útvesztős filmnek elvileg erről kellene szólnia és ennek kellene az erősségének lennie, itt azonban annyira loholtunk előre, hogy nem lehetett kellően élvezni. Igazság szerint felfogni is alig volt időnk a látottakat, már megvolt a hulla és mentünk is tovább. Nyilván nem lehet leforgatni kétszer ugyanazt és nagyon becsülöm a készítőkben azt, hogy tényleg innovatívan álltak a folytatáshoz, ennek ellenére úgy gondolom, hogy az sosem baj, ha az első rész pozitív pilléreit beleépítik a második felvonásba. Mivel már nagyjából tudtuk, hogyan és legfőképpen miért jönnek létre ezek a szobák, így szárnyallhatott volna a kreativitás. Azt se bántam volna, ha véresebb és durvább az egész.

A mellékszereplők tényleg nagyon mellékesek voltak, ugyanakkor annyira jó volt a háttérsztori, hogy az mindenért kárpótolt. Kifejezetten okosan építkeztek és ha nem pörgették volna annyira a cselekményt, hanem hagynak egy kis időt a nézőknek, hogy kellően belevonódjanak a látottakba és agyaljanak a szobákon, akkor szerintem jobb lett volna ez a rész, mint az első. Ennek ellenére így is nagyon szórakoztató volt, Isabelle Fuhrman miatt külön nagy pacsi a készítőknek. Akiknek tetszett az első rész, azok most sem fognak csalódni és egy folytatás esetében már ez is nagyon szép teljesítmény.

IMDb | mafab