Gonosz Halott. Egy cím, ami mindig félelemmel vegyes tiszteletet ébresztett a mozinézőkben, a horrorrajongók szemében pedig a minőségi szórakozással és horrorélménnyel volt egyenlő. Sam Raimi és Bruce Campbell egy igazi legendát hívtak életre 1981-ben, ami mostanra egy valódi franchise-á nőtte ki magát, és ez a franchise a negyvenöt éves fennállása alatt nemhogy meggyengült volna, hanem egyre csak erősödik, ellentétben sok más sorstársával. Ash karaktere, a halottak könyve, és a deadite-ként elkeresztelt démoni lények örökre beleégtek a rajongók szívébe és a popkultúrába. A sorozat hosszas kihagyás után 2013-ban támadt fel újra hamvaiból egy meglepően jó és minőségi remake-el, majd Ash történetét is tovább vitték a készítők, és valamennyire talán le is zárták a három évadot megélt Ash vs Evil Dead tévésorozatban. Ezután már azt hihettük, hogy itt a vége, ám aztán 2023-ban Raimi és Campbell felügyelete alatt Lee Cronin elkészítette a franchise legújabb önálló darabját, a Gonosz Halott: Ébredést, ami egy kiváló horror élmény és egy fantasztikus Gonosz Halott film lett. A film emellett egy új irányt is próbált kijelölni a franchise-nak, hogy hogyan lehetne ezt majd tovább vinni Ash nélkül, és azért legyünk őszinték. Én is imádom Asht. Egy méltán ikonikus és megkerülhetetlen hős ő, akit szinte lehetetlen pótolni, ám Bruce Campbell sem játszhatja örökké a karaktert, és egyelőre mást elképzelni sem tudunk a szerepben. Max. animációs formában működhetne még ez, de egyértelműen inkább rendes filmeket várunk a franchise-tól. És ezen a fronton a Gonosz Halott: Ébredés egy nagyon is jó irányt jelölt ki, ami a humoros vonal helyett inkább visszakanyarodott a komolyabb, zsigeri horrorhoz, amit az eredeti 1981-es film és a 2013-as remake képviselt. Ráadásul Raimiék nem sokkal ezután bejelentették, hogy két újabb Gonosz Halott film van készülőben. Az ilyen dolgok azért részben bekapcsolják nálam a vészvillogót, nehogy esetleg egy jól működő franchise túlságosan ráfusson a futószalagon készült sorozatok ösvényére, és ezzel az igénytelenség és a konzumizálódás hibáiba essen, ám természetesen érdeklődve vártam az új felvonásokat. Ami különösen jó döntés volt, hogy a készülő filmekről nagyon sokáig semmit nem lehetett tudni, max. csak a benne szereplő színészeket. A most debütált Gonosz Halott: Égj!-ről a bemutatót megelőző két hónapig semmi kézzelfogható infót nem kaptunk, és azután is csak homályosan lehetett összerakni a sztorit. És a következő felvonásról, a 2028-ban érkező Evil Dead Wrath-ről még csak ennyit sem tudunk, és ez csak még jobban fokozza a várakozás élményét. Viszont megérte-e a hosszas várakozás, és a Gonosz Halott: Égj! vajon méltó módon és jó irányba viszi e tovább ezt a nagy múltú vérgőzős szériát?

Alice (Souheila Yacoub) egy tragikus (és nem éppen evilági erőknek köszönhető) balesetben elveszíti férjét, Willt (George Pullar), majd a temetés során a megtört lánynak ismét találkoznia kell az elhunyt férfi családjával. A hangulat nem éppen felhőtlen, hiszen Alice és Will rokonsága konkrétan ki nem állhatja egymást. A temetést követően a társaság visszavonul a halotti torra a családi kúriába, és itt szép fokozatosan elkezdődik a pokol. Ugyanis egyáltalán nem véletlen, hogy a sötét démoni erők célba vették Willt, amik most már az egész családra pályáznak. Van ugyanis egy sötét titok, amit a rokonság szeretne eltitkolni, vagy nagy részük egyenesen komolyan sem vesz, ám maguk a démonok annál inkább, és most el is jöttek, hogy a nem is annyira békés megemlékezést egy igazi vérfürdővé változtassák.

A filmet Sébastien Vanicek rendezte, akinek ez a második filmje, az előző pedig a 2023-as Pókok (Infested) volt, ahol a rendező már bizonyíthatta, hogy mennyire jól ért a horrorhoz. Az új Gonosz Halott filmet a francia extrém szellemiségében készítette el, ami ebből a szempontból meg is idézi a kétezres évek francia horrorfilmjeinek kegyetlenségét, és ez egy nagyon érdekes elegyet alkot a Gonosz Halott világával. Ahogy azt már ennyiből is ki lehet találni, a film, ahogy azt kell, nagyon véres és a gore faktor a maximumra van tekerve. Ráadásul ebben az esetben a film nem csak szimplán véres, hanem néhol kifejezetten szadista is, mintha külön élvezetét lelné a kegyetlenkedésben. Az X-es besorolás ebben az esetben teljesen indokolt, mert itt tényleg több eléggé megrendítő és gyomorforgató jelenetet kapunk, amik miatt kijelenthetjük, hogy talán ez az egyik legkegyetlenebb Gonosz Halott film. Ezúton jelzem is, hogy, aki érzékeny az állatokkal szembeni erőszakra, az erősítse meg a lelkét és készüljön fel ezekre a jelenetekre a filmben. Az effektek, elsősorban a speciális effektek fantasztikusak, és a deadite-ok itt is remekül, és néhol tényleg félelmetesen néznek ki. Viszont, ami nem működött már annyira jól, az a CGI használata. Nem használják olyan sokat, de, amikor igen, az nem néz ki valami jól, és kicsit ki is lóg az adott jelenetből. Ez leginkább a fináléra igaz, ahol az aktuális animált karakter hagy némi kívánnivalót maga után. Viszont pont a franciás stílusjegyek miatt egy kicsit másfajta hangulatot kapunk itt, ami részben eltávolodik a megszokott Gonosz Halott vonaltól. Amellett, hogy a film nagyon sötét és kegyetlen, még eléggé pörgős és néhol kapkodós is. Szinte folyamatosan történik valami, és már a nyitójelenetben is egyből az első másodpercekben pörögnek az események. Szinte csak úgy száguldunk egyik eseményből a másikba, ami néhol elég jól fokozza a feszültséget, máskor viszont inkább csak zsúfoltnak és kapkodva összerántottnak érződik. Emellett, és ez most kicsit fura kijelentés lesz, de olyan túl modernnek érződik a film. Akár a képi világ, vagy még inkább a vágási megoldások, olyan túl letisztultnak érződnek, amit azért bőven kiegyensúlyoz a film a mocskosságával, de alapjáraton a rendezői hangvételben érződik, hogy itt tényleg egy másabb, kísérletezős vonallal próbálkoztak meg. És bár talán ez a franchise talán legkegyetlenebb része, még is egyben ez az az epizód, ahol a humor ismét visszatér. Míg a 2013-as remake és a Gonosz Halott: Ébredés jóval komolyabb hangvételt ütött meg, mellőzve a humort, addig a Gonosz Halott: Égj! újra visszahozta nekünk a jó öreg fekete komédiát. Persze a humor egyáltalán nincs túltolva, arányaiban még mindig ez van kisebb százalékban, de, amikor van a filmben, az tényleg vicces. Ezeknek a humorosabb jeleneteknek a nagy része a nagymama karakteréhez kötődik, akit biztosan meg fogunk jegyezni magunknak a film után.

A film másik érdekes pontja a karakterek terén érhető tetten. Alice egy remek főhősnő. Egy talpraesett, de meggyötört, kemény nő, aki a tényleges démonok mellett bőven hadakozik a saját belső démonaival is, és Souheila Yacoub remekül kelti életre őt. Simán a széria egyik legjobb főszereplője, akit tényleg lehet kedvelni. Viszont rajta kívül szinte senki mást, mert az összes többi szereplő iszonyat unszimpatikus és inkább csak a halálukat várjuk. Ez alól egyedüli kivétel azért a Hunter Doohan által játszott Joseph karaktere, aki még tényleg egy szimpatikusabb szereplő, akiért lehet izgulni, de ennyi. Az egész család túlzás nélkül igazi szemétládákból áll, akik úgy kezelik Alice-t, mint egy rongyot, és őt okolják Will haláláért, akinek viszont természetesen minden bűnét elnézik és relativizálják. Ilyen téren a legtöbb karakterért egyáltalán nem tudunk izgulni, cserébe viszont eléggé kielégítő tud lenni, amikor a deadite-ok áldozataivá válnak. Történet terén meg még sokkal érdekesebb a helyzet. Először is, ahogy az már a legutóbbi két Gonosz Halott film esetében is jellemző volt, a fő cselekmények mellett kapunk egy elég jelentős mondanivalót, vagy fő tematikát. A 2013-as Gonosz Halott egy drogfüggőség allegória volt, a Gonosz Halott: Ébredés az anyaságról szólt és ennek témáját fordította ki démoni módon, és a Gonosz Halott: Égj! pedig a családon belüli erőszak témájával foglalkozik. Ennek a súlya és gonoszsága nehezedik rá Alice-re, aki bántalmazó kapcsolatban élt Willel, és Will családja viszont szemet hunyt a férfi ezen bűnei felett, és Alice-t hibáztatták mindenért. A démonok ilyetén formában ennek az elhallgatott gonoszságnak a felszínre törése, ami elemészti az egész családot. Másodszor pedig, szerkezetileg azért egy eléggé káoszos történetvezetésről beszélhetünk. Az alapfelállást megkapjuk, és a játékidő első harmada ezt jól fel is építi. Aztán, ahogy megérkezünk a családi kúriába és elszabadulnak a démonok, onnantól kezdve szép lassan szétesik minden, és már nem beszélhetünk annyira egyenes és szilárd történetvezetésről. Inkább különböző vad jelenetek, szekvenciák és ötletek követik egymást rohamtempóban, amivel így megvan a folyamatos sokkhatás, de nehezen tud egy szilárd történet összeállni. Olyan, mintha a történetet feláldozták volna a látvány és a minél kegyetlenebb jelenetek érdekében. És ehhez a részhez szorosan kapcsolódik a harmadik pont is, a franchise építés szándéka. Ebben a filmben a legegyértelműbbek a jelek azzal kapcsolatban, hogy a készítők most már tudatosan próbálják építgetni a Gonosz Halott franchise-t. Ez a film már alapjáraton egyenes folytatása a Gonosz Halott: Ébredésnek, hiszen az ottani események következménye vezet az itteni borzalmak elindulásához. Aztán a család háttérsztorijában megpróbálják még tovább tágítani az univerzumot plusz elemekkel, illetve itt most a Halottak Könyve helyett egy másik ikonikus eszköz kerül a középpontba, de ennek a történetét is eléggé megkavarják már ebben a filmben. És aztán jönnek még a végén a stáblista jelenetek, pontosabban csak az egyik, ami próbálja előrevetíteni, hogy hova haladhat majd tovább a széria. És főleg ennél az utolsó pontnál fogott el egy erősebb aggodalom, hogy a Gonosz Halott széria nem fog e rálépni a túltolt és futószalagon rohamtempóban legyártott filmsorozatok útjára. Még nem tartunk ennél a vészes ösvénynél, de itt már megmutatkoztak a kezdő jelek, amiket még most kell majd észszerű korlátok közé szorítani.

Ám minden ilyen hibája ellenére a nyers kompromisszummentessége és a lélekölő hangulata egy igazán kegyetlen és sötét horrorfilmmé teszik ezt a filmet, ami méltó darabja a Gonosz Halott szériának. Azt alapjáraton ki merem jelenteni, hogy a Gonosz Halott franchise-on belül számomra egyáltalán nincs egy rossz film sem, és ez alól a Gonosz Halott: Égj! sem kivétel, max. kicsit a sor vége felé helyezkedik el. Amik még is kicsit árnyalják a képet azok a sajátos rendezői stílusjegyek és a vágás, amik a megszokottnál egy kicsit másabb hangulatot és érzetet kölcsönöznek a filmnek, illetve, hogy nincs egy szilárd, jól kigondolt történet, hanem inkább csak brutál horrorjelenetek egymásra fűzése.

Ezek után kérdéses, hogy hova fog tovább haladni a legendárium, mert ez a film feldobott pár labdát, viszont, hogy ezeket hogyan vagy milyen minőségben fogják kezelni, az megint egy más kérdés. A következő felvonásig még 2028-ig várnunk kell, ami ráadásul egy előzménysztori lesz, szóval még az is sok érdekes lehetőséget rejthet magában. Addig is viszont mindenkinek bátran merem ajánlani, hogy nézze meg a Gonosz Halott: Égj! című filmet, mert minden kis hibája ellenére is egy fantasztikus és mélyen éjfekete horrorélmény.