Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy nem láttam a 2022-es Fall című alkotást, melynek jelen cikk tárgya egyenes folytatásaként értelmezhető. Egyszerűen nem tudta felkelteni az érdeklődésemet az adrenalinfüggő inlfuenszer és barátnőjének több száz méter magasban játszódó kálváriája. Viszont a folytatás előzetesét megtekintve egy sokkal organikusabb film képe sejlett fel előttem. A mesterséges adótornyot ugyanis az óriási Kwan-hegy, annak is egy különös része, a tiltott pallósétány váltotta fel. Érdekesnek tűnt a koncepció és pazarnak a látványvilág ezért úgy gondoltam adok esélyt a Deadpoint alcímet viselő második résznek, annak ellenére is, hogy érződött rajta az elődjéhez hasonló, B-filmes aura. A látványban nem is kellett csalódnom, bár néhol kiütközik a CGI, összességében azért sikerült visszaadni az elképzelhetetlen magasságok érzetét, a címben is említett tériszony pedig könnyen magával ragadhatja az arra fogékony nézőket. (Érdekes részlet, hogy a valódi pallósétány nem Tajvanon, hanem Kínában az öt szent hegy egyikén, a Huashan-hegyen található. A 700 éve egy taoista szerzetes által épített sétány valamivel több, mint kilencven méter hosszú és a híresztelések szerint közel száz turista veszíti életét évente a rövid, de annál veszélyesebb útvonalon.) Azonban a látvány képes-e elvinni a hátán egy több, mint másfél órás filmet? Nos, sok esetben igen, de csak úgy, ha az kerül az alkotás abszolút fókuszába. Michael és Peter Spierig alkotásában azonban sokkal nagyobb jelentőséget kap az érdektelennek ható, rendkívül szimpla üzenetet közvetítő karakterdráma, az előre látható fordulatokkal operáló történet és egy teljesen fölösleges akciószekvencia, amiben a rossz elnyeri méltó büntetését. Ez pedig 2026-ban fájdalmasan kevés.

Jax (Harriet Slater) elhunyt húga – Shiloh Hunter – barátnőjével, Luce-val (Arsema Thomas), elhatározzák, hogy végig haladnak a Kwan-hegy híres, turisták elől elzárt, pallósétányán, hogy a hegy tetejére érve az ott található sárkányszobor megszabadítsa őket félelmeiktől. A terep rendkívül veszélyes ezért vezetői kísérettel indulnak a hegy legyőzésére. Egy váratlan földrengést követő hegyomlásnak köszönhetően a lányok magukra maradnak és a biztonságot jelentő szűkös deszkákon nem csak a heggyel kell szembe nézniük, hanem a múltjukkal és önmagukkal is…

Az alkotókon érződik, hogy mélységet akartak adni a karaktereiknek, ami teljes mértékben érthető, hiszen a film gyakorlatilag egy kamaradarab, aminek fókuszában a két főszereplő személyisége és története áll. Azonban Jax és Luce karakterének kibontása, jellemük felépítése kimerül egy olyan írói munkában, ami csak a jól ismert sablonokat képes egymásra pakolni. Van itt önmagát a rég kiejtett, bántó szavak miatt marcangoló, a testvér elismerésére vágyó, zárkózott főhős. Súlyos traumát hordozó, mégis életvidám, kalandkereső társ, sőt még szimpatikusnak tűnő „rosszfiú” karakter is. Ez pedig be is kategorizálja a filmet, nem oda, ahová szánták, a túlélő thrillerek panteonjába, hanem a másod- vagy harmadrangú tinifilmek végtelen szürkeségébe. Főhőseink útja gyakorlatilag a coming-of-age filmek szabálykönyveinek pontjait követi, sajnos azonban rosszul, mivel egy ilyen típusú film fontos döntéseinek, hősei fejlődésének pontos helye és jól bemutatható íve van. Értjük a miérteket, ismerjük az utat, a karakterekkel együtt mi is átéljük a problémák megoldásának katartikus élményét. Ebben a filmben ez nincs így. Csupán ezekre tett próbálkozások vannak, a katarzis pillanatainak halvány másolatai.

A fivérek rendezése hozza a kötelezőt, ami az üdítően friss szemléletet képviselő, 2014-ben bemutatott remek Predestination után szimplán csak csalódást keltő. Slater és Thomas játéka fájóan középszerű, ez pedig az érzelmi csúcspontoknak szánt pillanatok átélését is jelentősen megnehezíti. A film fényképezése viszont tetszett, akár csak az operatőri munka, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a nagyrészt épített díszletek között zajló forgatás képkockái visszaadják a koncepció borzongató részleteit.

A Fall 2: Deadpoint egy roppant középszerű alkotás, ami – az extrém helyszínt leszámítva – szinte semmilyen újdonságot vagy értelmezhető pozitívumot nem képes adni az érettebb nézőknek. Gyakorlatilag egy kora őszi randifilm, amire talán jegyet vált pár tinédzser. Nekik azonban valószínűleg van más szórakozási alternatívájuk. Egyszer talán megnézik majd. A televízióban, a délutáni műsorsávban, ha belefér még a szombat esti buli előtt…