Miután Carl és Assad learatták az első sikerüket és beindították a Q ügyosztályt, kicsit elvesztek a sok ügy rengetegében. Egy este azonban egy nyugalmazott nyomozó számonkéri Carlt, hogy miért nem foglalkozik végre egy testvérpár meggyilkolásával. A férfi, amilyen hirtelen bukkant fel, úgy tűnik el, hogy aztán öngyilkos legyen és az évek óta őt marcangoló ügyet ráhagyományozza Morck nyomozóra. A szálak egy bentlakásos elitiskola falai közé vezetnek, ám a múlt és a rémtettek árnyéka sokkal messzebre vetül.

Assad és Carl kapcsolata ismét előtérbe helyeződik. Továbbra is jól működik kettejük párosa, ám a kezdeti ismerkedés helyét átveszi a rutinosság. Látszik, hogy miért alkotnak ők kivételesen jó párost. Assad képes arra, hogy meglássa mindenkiben a jót és bízik abban, hogy az emberek tudnak segíteni az előrejutásban. Ennek az ügynek a megoldásában is sokat segít az, hogy figyel az emberekre és látja, ki segíthet nekik. Carl önpusztítása továbbra is megmarad, de a mániákus igazságkutatása és szakmai rátermettsége mindig előre tudja vinni a szálakat. Valahogy mindig kihallja azokat a lényeges pontokat a beszélgetésből, ami továbblendíti a nyomozást.

A Nyomtalanul esetében azt mondtam, hogy nem volt annyira erős az ügy, hát itt bekeményítettek. Igazán brutális és durva jelenetsorokat kapunk, de továbbra sem rugaszkodnak el a valóságtól. Továbbra is el tudjuk képzelni, hogy ilyen megtörténhet. Ugyanakkor nem egy szimpla ügy ez, hanem egy jelenség, amihez igen erős társadalomkritikát párosítanak. Az önhittség, a kivagyiság hatja át az egész részt. Láthatjuk, mire képesek az emberek, ha bármit megtehetnek büntetlenül és mindehhez megvan a társadalmi és pénzbeli tőkéjük és hatalmuk. A hatalom áll a középpontban, annak romlottsága és a rosszemberekre való hatása. Ugyanakkor benne van a felelőtlenség, a tapasztalatlanság és az önrombolás motívumai is, valamint mindezek életeket megnyomorító következményei.

Gyűlöletes bűnöket láthatunk. Ismét párhuzamos történetmesélés útján ismerhetjük meg a múltat és a jelent, hogy aztán ezek szépen egybeérjenek. Ám egy ilyen sztorinak nem lehet boldog vége és még a megtisztulás terhét is másnak kell cipelnie. Hidegrázós jelenetek és tettek váltják egymást olyan képsorokkal, amik egyre kegyetlenebbé válnak.

A kimért, precíz, hideg, kegyetlen megvalósítás pedig továbbra is megmarad. Ugyan változtattak valamit az idegborzolás adagolásán és itt már nem is a hajsza lesz a fő, de továbbra is nagyon működik ez a recept. A színészek pedig egyre inkább ráéreznek a karaktereikre és egyre jobban elmélyednek azokban. Nikolaj Lie Kaas-nak még az arca is egyre barázdáltabb lesz és egyre mélyebbek rajta a ráncok. Fares Fares pedig nagyon érzékenyen formázza meg Assad-ot és folyamatosan árnyalja a karakterét. A páros dinamikájának pedig jót tett egy harmadik személy bevonása is. Rose igazán jó összekötő kapocs, aki jobban be tudja vonni a nézőket. Mégis ennek a résznek a sztárja, Danica Curcic, Kimmie szerepében.

Kicsit változtattak tehát a felépítésen, a karakterek jobban árnyalták és jóval brutálisabb ügyet kaptunk, rettenetesen felkavaró jelenetsorokkal. A színvonal nem hanyatlott egy pillanatot sem, a figyelmet továbbra is nagyon lekötik. Talán a játékidő lehetett volna feszesebb és a rosszak karakterei is kaphattak volna nagyobb teret. Ezt leszámítva nagyon jól összerakott filmet kaptunk. Ismét.

8,5/10

IMDb | mafab