Továbbra is marad a színvonal, bár most egy kissé lassabb folyású epizódot kaptunk. Legutóbb Victorék sorsát követhettük soron, következzen most Althea és Dwight története. Érdekesség, hogy ezúttal Colman Domingo, vagyis Victor Strand alakítója ülhetett a rendezői székbe.

Az első két rész közé ékelődő nyitójelenetben Morgan, miután gyűjtött némi ellátmányt Rachelnek, asztalos tudását latba vetve újrafaragja hűséges botját, felvértezi a fejvadásztól szerzett bárddal és elindul Ginnyék tábora felé. Eközben égett arcú barátunk és kamerás hölgyikénk Victorékhoz hasonlóan sem láncra verve csücsül Ginny valamelyik házának alagsorában, inkább a közeli elhagyatott településekre lettek kiküldve portyázásra és ellátmány- és gyógyszerszerzés céljából. Virginia kötelezi őket, hogy akciókamerákkal (zombiapokalipszis ide vagy oda, a technika fejlődése nem áll meg) rögzítsék útjuk minden pillanatát, és vegyék fel az útközben látott hullákat vagy élőholtakat (és persze nehogy valami susmust tervezzenek ellene). Így a VHS-mániás Althea végre megélheti a HD-rögzítés élményét, aki egyébként walkieját ráállította a Köztársaság kommunikációs csatornájára, nyomon követve, hogy éppen merre jár katonaként szolgáló szerelme, Isabelle.

Egy orvosi rendelőből épp begyűjtik a maradék medicinákat, mikor egy bejelentkezésből kiderül, a pilótalány egy közeli irodaház tetején fog hamarosan landolni. Dwight őrült tervet eszel ki: elmennek az épülethez, hogy Althea találkozhasson kedvesével, és hogy Ginny ne fogjon gyanút, egy hasonló zombira majd ráaggatják Al ruháit, ezzel elhitetve, hogy a lány odaveszett és így megszökhessen szerelmével. A felhőkarcolóhoz érve döbbenten veszik észre, hogy az elbarikádozott szinteken az ott ragadt dolgozók között kitört a pestis, az egészséges emberek pedig gyógymódot keresve próbálják megállítani a járvány terjedését és kezelni a még nem átalakult munkatársakat. Némi közjáték után a patkányokkal elözönlött irodaház tetejére feljutva Althea alig várja az újbóli találkozást, ám a józan eszére hallgatva, hogy megmentse kedvesét a pestis esetleges elkapásától, visszafordítja Isabelle-t, aki hálából közli vele: van egy kis sör az általuk hagyott segélyládában. Althea az itóka mellett másra is rábukkan: egy doboznyi gyógyszer lapul a pestis megállítására, így csalódottan bár, de boldogan megy vissza a dolgozókhoz és a szintén megfertőződött Dwighthoz az ellenanyaggal. Dwight öröme nem is lehetne nagyobb, mivel egy, a walkien bejelentkező hangban felismeri feleségét, Sherry-t, akit az épület mögött végre magához ölelhet.

Nagyon rég volt a szerelem érzésére építkező epizód (legutóbb Dorieék esküvője volt ilyen pillanat), így most ismét megtiszteltek minket az alkotók. Mire ennek a résznek a végére érünk, addigra fantasztikus, szuperérzelmes pillanatokat kapunk a feleségét kereső, majd rátaláló Dwight és a pilótalány iránt sóvárgó Althea személyében... és remélhetőleg olyasmit is, amely előrevetíti, hogy Virginia birodalmát miként lehetne megdönteni. A mostani szezon egyik legnagyobb dobása, hogy mindenki teljesen elszigetelődött a másiktól, afféle puzzledarabkákként tengődnek szerte az államban, és csupán egyvalaki (Morgan) tudja őket összegereblyézni és ismét közös csapattá alakítani. Ez az évad eddig a túlélésről szólt (ahogyan az egész TWD-franchise is, természetesen), de előbukkant egy újféle plusz: a céltudatosság is. Minden egyes epizódban van valakinek egy külön célja a közös célon (Ginny megbuktatása) kívül: Morgan a barátait igyekszik megmenteni, emellett Rachelékről is gondoskodni szeretne, Victornak új szerepben, táborvezetőként kell bizonyítania és most Althea szeretne rátalálni kedvesére. Ezeket összefogja a rabságból való szabadulás útjának keresése is, amelyhez néha ez a legváratlanabb helyeken bukkan fel a segítség. Biztosra veszem, hogy Isabelle még be fog kavarni az évad során, és nem csak a hangját fogjuk hallani, sőt, az sem kizárt, hogy Ginnynek valami köze lesz a Köztársaság katonáihoz. A pestises szál még talány, hogy fog-e szerepet kapni a továbbiakban, az ellenszerrel a kezükben Altheáék simán elkövethetnének egy merényletet Ginnyék felé, de valószínűbb, hogy ebből nem lesz semmi és a Köztársaság segítségére fognak szorulni.

A szerelmi szálat hagyjuk is annyiban, Dwight végre rátalált feleségére, Altheát legyőzte kedvese biztonságban tartása, így az újralátás öröme máskorra maradt, inkább térjünk rá az epizód hibáira és előnyeire (előbbiből van bőven). Az alapfelállás a mostani részben, hogy Ginny testkamerát helyez a két hősre, és elküldi őket, hogy ellátmányszerzés közben dokumentálják, ahogyan az emberek elhunynak, majd átváltoznak, amely segít neki megérteni ezt a zombivá válási folyamatot. Kicsit abszurd, nem? Mire kell neki ez a kutatás? (csak egy tipp, hogy aki látta a World Beyond legutóbbi részének extra jelenetét, vagy olvasta a kritikát, az bizonyára összerakja a képet). Ez a kamerás dolog egyébként csak az én fantáziámat foglalkoztatja? Apokalipszis történt, leálltak a fejlesztések jó 6-7 éve, hogy a fenébe jutottak Ginnyék akciókamerához? Honnan szerzik az SD kártyákat, az elemeket, illetve hol töltik őket? Van egy mini áramtermelő farmjuk, amely ellátja árammal a településeket? Miközben a TWD-ben hosszú évekkel később még kézzel mossák a ruhákat és a legnagyobb öröm, ha lezuhan egy szatellit és abból tudnak rádiót készíteni? Ok, 21. század, de egy gazdálkodó közösségnél kicsit futurisztikusnak hat ez a magas fokú technikai felszereltség. Legközelebb mi lesz, 4K-s filmeket fognak vetíteni a ház falára projektorral? Kicsit nonszensz, valljuk be. Ahogyan az is elég furcsa, hogy az évek óta az irodaházban rekedt dolgozók miért nem mentek fel a tetőre eddig? Tudják az utat, mivel Nora megmutatta azt a két csibésznek. A megoldás, az ellenszer végig ott volt előttük, csak fel kellett volna menni és körülnézni. Ehelyett elbarikádozzák magukat és várják a csodát? Éveken keresztül? Pff…

Az epizód címe a meglehetősen furcsa Alaska, ami (mint ahogy azt megszoktuk) ismét a történések közepette elejtett, egyben az kulcsmomentumra utal: a szeretetre. Althea és testvére kiskorukban az autók rendszámait figyelgette és keresték az alaskai autókat, majd mostanra ez a játék átalakult és immár holtak tárcájából előkerülő jogosítványok vadászására változott. Az egész szép kollekcióval rendelkező Althea bevonja a játékba újdonsült társát, és minő véletlen, hogy pont az irodaház előtt, a tetőről lepottyanó férfi nemcsak alaszkai jogsival rendelkezik, de egyben ő volt Nora barátja is. Megható pillanat, mikor Althea átnyújtja a pityergő nőnek egykori kedvese jogosítványát, rajta a férfi arcképével.

Még egy kis érdekesség: az első rész végén látható tengeralattjárón szereplő felirat („End is the beginning” – A vég csak a kezdet) itt is feltűnik rögtön az irodaházba bejutás után, így biztosan nem véletlen a helyszín sem, valószínűleg szerepe is lesz a továbbiakban. Ide tartozik Althea zseniális mondata, amely eddig az évad legjobbja és nagy igazságot hordoz magában: „Mikor a világ kezd elcsesződni, hirtelen mindenki filozófussá válik”.

Mint említettem az írás elején, a színvonal változatlan. Kicsit darkosabb hangvételű, mint a második rész, frusztráltabb és klausztrofóbikusabb érzéseket teremt, és piszok jól hozza az elhagyatottság és kiszolgáltatottság érzését. Bár visszafogottabbak a vérengzések, gyilkolások és gyomorforgató képsorok, viszont az Al-Dwight párosítás remekül működik, a két érzelembarát nagyon jól tud együtt dolgozni, lelkileg is segítve egymást. Szépen felépített, egymást logikusan követő gondolatok kaptak helyet, csupán a fentebb található bakik árnyalják az összképet. Azonban nem lennék meglepve, ha ezekre is kapnánk magyarázatot a továbbiakban. Domingo rendezése így egy erős közepesre vizsgázott, de elnézzük neki, mert akadtak szép pillanatok és lassan, de biztosan gördíti tovább az eseményeket. A nézettségbe pedig simán belefér egy-két efféle epizód, amely két rész után is meglepően magas, szemben az 5. évadban látottakkal - ez az első alkalom, hogy a show az évadkezdettől fogva javuló számokat mutat, 12%-kal többen nézik a sorozatot, mint az előző szezonban. Jövő héten folytatás, Dorie és June történetével.