Öt hónap telt el a legutóbbi, félévadzárónak kikiáltott hetedik epizód óta. Lement közben az anyasorozat tizedik évada, sőt, bejelentették az augusztusi 11. szezon kezdetét is. A World Beyond belépett (szerencsére) a tetszhalott fázisba, a második évadáról eleddig semmi hír (állítólag még idén érkezik), így egyedül a hátralévő Fear-béli kalandokat élvezhetjük… akár magyar szinkronnal is az AMC csatorna jóvoltából. Zsepiket bekészíteni, egy közönségkedvenc utolsó órái következnek. SPOILERES KIBESZÉLŐ!

Köszönhetően a nem így tervezett felosztásnak, időugrás nélkül folytatjuk az előző rész eseményeit. John éppen búcsúzni készül egy pisztolycsővel a szájában, ám az állandóan arra kóborló zombik megzavarják tervében. Otthagyva úttorlasszal elbarikádozott kunyhóját, elevezik a közeli városkába, ahol rábukkan a bújkáló Morganra és Ginny hugicájára, Dakotára. Barátaink az őket kereső Ginny vérebei elől Dorie házában húzzák meg magukat, és Morgan - pisztolyhős haverjára támaszkodva - rááll, hogy a Ginny fogságába esett terhes Grace és barátai érdekében találkozzon a minidiktátorral és átnyújtsa neki testvérét. Fel is kerekednek, és sikeresen át is verekszik magukat a holtaktól nyüzsgő eltorlaszolt hídon. Egy kis mentőakciót követően Dorie észreveszi Dakota kezében azt a kést, aminek egy kitört darabját Cameron gyilkosságának helyszínén találta meg, így kérdőre vonja a lányt. Dakota elmondja, hogy mivel Cameron észrevette az egyik szökését, és bemártotta Virginiánál, ezért bosszúból megölte a férfit. Attól félve, hogy Dorie is elárulja a lány tettét nővérénél, lelövi pisztolyhősünket, aki megdöbbenve zuhan a vízbe. Utolsó erejével felkapaszkodik egy ajtóra, és a folyó sodrásával lecsorog a kunyhójáig, ahol az ott várakozó felesége talál rá… immár élőholttá változott férjére.

Nem kis meglepetést okozott az eredetileg szezonzárónak szánt epizód, aminek forgatása után a pandémia következtében teljesen leálltak a további részek munkálatai, így emiatt láthattuk az előrehozott félfinálét. Míg mi kaptunk egy pár hónapos szünetet, addig (a TWD 16. részéhez hasonlóan) gőzerővel készítették az aktuális rész utómunkálatait, amely a hagyományokhoz híven kicsit hosszabb is lett a megszokott játékidőnél. Ekkor még senki sem sejtette, mit tartogat Kirkman és Adlard a visszatérésre. Egy közönségkedvenc karakter, sőt, egy főkarakter kiírása utoljára a negyedik évad ugyancsak félévadzárójában fordult elő: akkor Madisontól búcsúztunk el. A Garret Dillahunt által alakított John Dorie személyében egy szeretnivaló, keménykötésű és piszkosul jól célzó fickót ismerhettünk meg, akit mindenki hamar a szívébe zárt, az előzménytörténete is az egyik legerősebb epizód volt a negyedik évadban (4x05). A színész interjúiban elárulta, hogy már az ötödik szezon során szóba került, miként valósítsák meg a távozását, amit még a jelen évad elejére terveztek, de látván a karakter népszerűségét, átírták a forgatókönyvet, erősebbé és tragikusabbá téve a kilépését. Habár még a kilencedik részben találkozhatunk vele, Dorie számára ennyi volt a FTWD. Sokunk nevében jelenthetem ki, hogy nagyon fog hiányozni, emblematikus figura volt.

Kirkmanék tervének megfelelően (ahogy pár kivétellel lenni szokott), a nyitó- és zárórészek mestere, Michael Satrazemis ülhetett a direktori székbe és vezényelhette le ezt a nagyszabású epizódot. Az alkotók már rögtön a nyitánynál előrevetítik a tragédiát, és teljesen az utolsó percig reménykedünk kalapos barátunk túlélésében. Az „Az ajtó” alcímre keresztelt részben valóban a nyílászáróé volt a központi szerep: Dorie magyarázata alapján az ajtókat a múltbéli életének elzárásaként aposztrofálta, melyek másik oldalán mindig a jövőbe tekintés áll. Ennek megfelelően az első percekben pontosan az ajtó hiánya miatt zavarják meg holtjaink az öngyilkosságra készülő Johnt, kvázi nincs, ami meggátolja a múlt és jelen összefonódását, ezért igyekszik Dorie a halottak leterítésével betölteni az ajtó funkcióját. Később mégis egy ajtón kapaszkodva éri utol a halál, a saját jövőjét jelentő June kése általi döfés adva meg végzetét. Az ajtó bezárult, és többé nincs múlt és jövő.

Dorie és Cameron meggyilkolása nagy törést hozott Dakota megítélésébe. Egészen idáig drukkoltunk érte, hogy megmeneküljön nővére karmai közül, segítse Morganéket, akit - mint kiderült - ő mentett meg az évad elején és hagyta neki az ominózus üzenetet. Dakota azonban nem jószívűségből segített a férfin: egy számító kis dögként tisztában volt azzal, hogy a kicsiny csapat Morgan nélkül nem tudna leszámolni testvérével, így bárdos hősünket kéri meg, hogy megmentéséért cserébe iktassa ki Ginnyt. Ám most, hogy Dorie halálát (is) neki köszönhetjük, egyrészt dugába döntötte Morgan tervét, másrészt megutáltatta magát a rajongók nagy részével, így várható lesz, hogy nővérével együtt hamarosan elbúcsúzhatunk tőle is.
Természetesen nem mehetünk el a Fear látványvilága és színészi alakításai mellett sem. A lassú, komótos kezdés szépen megágyaz a készülő tragédiának, ezekhez a nagyszerű statikus állóképek és minimalista hangkeverés teremtik meg a hangulatot. Nagyrészt a drámai hangvételen van a hangsúly, amely kisebb megszakításokkal végig kitart a stáblistáig. A zombik egyesével való feltűnése is odázzák a visszafordíthatatlant, mintha előjele lenne, hogy hamarosan Dorie is közéjük fog tartozni. Dillahunt – tudván, hogy utolsó ízben fogja alakítani karakterét – beleadott apait-anyait, kiváló testbeszéddel és mimikával erősítve a hangulatot. Az akciórészek ismét pazarul sikerültek, remekbeszabott gyors vágásokkal, erőteljesen „élethű” maszkokkal és effektekkel operálnak. Lennie James (Morgan), Colbie Minifie (Ginny) és Zoe Colletti (Dakota) összeszokott csapatként hozzák az elvártat, utóbbi cselekedeteinél meglepően hiteles reakciókat kaphattunk (ami kész öröm a 19 éves kisasszonytól).

Dicséret illeti a FTWD komplett csapatát, hiszen a hetedik résszel egy nagyszerű cliffhangert lógattak be, ami miatt megérte várni a mostani epizódra. A „valódi”’ évadzáró nem okozott csalódást, akcióban és drámában bőven volt részünk, a közönségkedvenc John Dorie távoztatásával rendesen felrúgva a történet, Morgan tervének egyik biztos bástyáját, megváltoztatva az erőviszonyokat. A továbbiakban új szereplők lépnek a színre, és ismét betekinthetünk a lázadók helyszínére is.