Beo

-Ki Moon! Ő a barátnőd? A lány az álmomból! Megálmodtam, hogy mesterkedsz valamiben! Te sumák, hazug disznó! – mutattam be neki, mire Kiko szemei kétszeresükre nőttek és a velünk szemben álló lány felé nézett, aki szintén meglepődött, mire az arcom rendkívüli módon égni kezdett, mintha azt mondtam volna, hogy Dél-Korea fővárosa London. – Ahm, valami rosszat mondtam? – néztem rá Kikora.

-Ahm, igen...vagyis nem! – rázta meg a fejét. – Beo, ő itt Byeol, az én...nos... – hebegett-habogott. Milyen cuki, hogy zavarban van! De pont előttem...ezt eléggé furcsállom.

-A barátnője, pontosan – nevetett név szerint Byeol. – Ne haragudj, Kiko eléggé zavarban van, amikor rólam kell beszélni – forgatta meg a szemeit, mire legyintettem egyet.

-Tiniként is egy ilyen papucs volt! – öltöttem ki a nyelvemet az említettre.

Kiko

Beom kérdése ledöbbentett, de nem csak engem. Byeol is segítségkiáltóan nézett íriszeimbe, de jelen helyzetben én nagyobb szarban voltam, mint ő. Az agyam fogaskerekeinek csikorgása zavarta a füleimet, de muszáj voltam megszülni valami ötlet félét, lehetőleg kurva gyorsan. Mielőtt szólásra nyithattam volna a számat, hogy „Semmiképpen”, hiszen Borától megkaptuk a figyelmeztetést, de Byeol közbevágott, ezzel nem engedve, hogy szóhoz jussak.

-A barátnője, pontosan! Ne haragudj, Kiko elég zavarban van, amikor rólam kell beszélni – itt egész testemben megmerevedtem, nem hittem el, hogy képes volt ekkorát hantázni, méghozzá ilyen szívfájdítóan elképzelhetetlen baromságot!

-Tiniként is egy ilyen papucs volt – dugta ki a nyelvét Beo, természetesen rám.

-Nyald ki a seggem – mutattam be neki, mire mindketten hangos nevetésben törtek ki, viszont jókedvük rám nem ragadt át. Egy cseppet sem. Byeol belerángatott engem egy színjátékba, amely nem vezet sehova, csak szívtörés falvára. Köszönöm, kimaradok belőle.

-Na és Byeol, mikor történt? – csillantak fel Beo szemei, mire Byeol a haját kezdte csavargatni. Na álljon meg a hadimenet! Éppen a kapcsolatunk...azaz az álkapcsolatunkról kérdez Beo, erre máris elkezdenek flörtölni? Várjunk, mikre gondolok én itt? Byeol a barátom, akinek Beo az elrendelt lelkitársa, ha működik köztük a kémia annak én csak örülök. Azaz örülnöm kéne, de büszkeséggel tölt el az, hogy Byeol rögtön rávágta, hogy együtt vagyunk.

-Ahm, ööö... – pirosodott be a lány. Fogalma sem volt róla, hát hogyan emlékezne egy olyan dologra, ami meg sem történt. – Kiko, elmesélnéd? – nézett rám Byeol.

-Innom kell – kerekedtek ki a szemeim és odamentem a hűtőhöz, ahonnan kivettem egy üveg Cidert és felbontva belekortyoltam egy hatalmasat. – Egy bárban – meredtem magam elé.

-Bárban? Mikor jártál te bárban? – vonta fel a szemöldökét Beo.

-Még Jiwonnal balhéztunk egyszer, akkor mentem el inni és... – kezdtem volna, de Beo, szokásához híven, belekárogott a sztorimba.

-Megcsaltad Jiwont?! Úristen! Ez vegyes érzéseket vált ki a nézőkből! – tett a szívére a kezét és úgy csinált, mintha egy tömeg felé bámulna és grimaszolt.

• aj Beo fogd be! Nem csaltam meg Jiwont, Byeollal haverok vagyunk... – ekkor rájöttem mekkora hülyeséget mondtam. – Azaz voltunk, csak voltunk, igen, mert mi...most öhm...izé együtt vagyunk, igen! – mikekgtem-makogtam, mire Beo gyanakvó szempárral meredt ideges alakom felé.

Beom rámosolygott Byeolra, majd megkínálta valami innivalóval. Miután a lány elfogadta rámnézett.

-Byeol, megbocsátanál egy pillanatra nekünk? – negédes kérdésére Byeol finoman bólintott, majd az író karon ragadva behúzott a konyhába.

-Igen? – vigyorogtam rá, elterelve a gyanút erről a kurva nagy hazugságról, legalábbis arról, hogy az.

-Kettő kérdésem van, az első, hogy a csajod mit keres a lakásomban hajnalban? A másik pedig az, hogy a kis történetedben mi a nem igaz? – meredt rám Beo, mire görcsbe rándult a gyomrom.

Éreztem magamon égető, furkáló tekintetét, amely szinte lyukat égetett a szemgolyóimba. Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta, mintha szembogaraimból kiszűrhetné vagy megkaphatná az őszinte választ. Most légy okos Kiko, ha ezt elbaszom, akkor simán lebukok és semmire sem jó ez a cirkusz! Mondjuk nem is értem mire jó, miért nem lehet ezt Beomnak őszintén megmondani. De mit is mondjak neki? Byeol, ő itt Beo, Beo ő itt Byeol, ti ketten elrendelt lelkitársak vagytok, ha lehet legyetek szerelmesek egymásba? Ezt én sem gondolhatom komolyan.

-Tudod ő Busanból jött és mivel a környéken lévő hotelekben teltház van, így gondoltam elhívom és megvárjuk a turnusváltást. Csak annyiban hazudtam, hogy tényleg volt köztünk kémia már akkor, amikor Jiwonnal voltam, de esküszöm, hogy egy csóknál több nem történt közöttünk! – emeltem fel védekezőn a kezeimet, de Beo tekintete nem enyhült.

-És mikor jött be? – kérdezte Beom.

-Amíg te aludtál – hazudtam, egyenesen a szemébe. Baszd meg Byeol!

-Tud arról, hogy te kumiho vagy? – nézett rám.

-Neeem, fogalma...fogalma sincs róla – éreztem, hogy a válaszom stílusával teljesen lebuktattam mindkettőnket, körülbelül olyan szintű félelmet éreztem, mint amikor tinédzser éveimben, az első, és sokáig az utolsó, cigimet elszívtam és kérdőre vontak a kabátomban talált öngyújtó miatt.

Beo tekintete meglágyulni látszott, ezért egy pillanatra felsóhajtottam, de nem tartott sokáig a nyugodt pillanat, ugyanis mérges tekintetével találtam szembe magamat.

-Miért nem szóltál arról, hogy van valakid, akinek nincs hol laknia? Akkora egy idióta vagy, hogy legszívesebben most jól megfejelnélek! – morgott, mire elnevettem magamat.

Én 190 centi felett vagyok, amely igazán magasnak számít, Beom is megvan 180 cm, de amikor mérges, nekem mindig törpének tűnik, ezért álmérges tekintete igazán nevetségesnek hat.

-Bocsánat Törpördög, máskor majd bejelentem, hogy egy vadidegent hozok a házadba – vigyorogtam.

. . .

Visszaülve Byeolhoz, Beo mindenféléről faggatta a lányt. Megkérdezte mik a hobbijai, mi a kedvenc könyve és hasonló témázgatások következtek, amíg el nem érkeztünk ahhoz a differenciához, amiről nem is gondoltam, hogy az lehet.

-A macskámat láttad már Byeol? – kérdezte kedvesen Beo, mire Byeollal ijedten néztünk egymásra. – Na várj csak, megmutatom neked! – ugrott fel Beo, de én rögtön kapcsoltam.

-Jézus Beo! A kávét fent hagytam a tűzhelyen! Hallod? Gyorsan vedd le kérlek, utána mutasd meg Cukrot! – csináltam úgy, mintha ijedt lennék, de Beo rögtön felugrott a nemrég festett konyhafalat menteni, addig Byeolhoz fordultam.

-Gyorsan na! Változz át Cukorrá, én meg leszek Te! – hadartam el a tervet, de Byeol értetlenül nézett rám.

-Kapd be a cerkát Kiko! Nincs is itt semmi kávé, mi a lófasznak kell... – állt meg a mondatában Beo, amikor látta, hogy csak Byeol ül az asztalnál, aki természetesen én voltam. – Bocsáss meg, nem tudtam, hogy csak te vagy itt – mosolygott. – Hol van ez a pöcs? – vigyorgott még mindig.

-Itt van, azaz nincs itt! Mosdóban van – mosolyogtam, majd kedvesen megkértem, hogy mutassa meg a cicát. Beo vidáman invitált be a hálóba, ahol Cukor, azaz Byeol békésen aludt. Sikítoztam rá egy sort, majd meg is simogattam a puha bundájú állatot.

Visszaérve a nappaliba vészesen szükségem volt egy szál cigarettára. Nem bírom ki ezt a stresszt! Na jó, valahogyan mégis muszáj lesz, de élnék a nyugalom lehetőségével.

-Ne haragudj, megmondanád, hogy a ház előtt van-e csikk szemetes? – kérdeztem, mintha nem lennék tisztában azzal, hogy Beo az ablakpárkányon ülve dohányzik.

-Jaj, mit ház előtt? Ne szórakozz velem, nyugodtan dohányozz itt! Kinyitom azt a nagy ablakot, utána ülj le az ablakpárkányra – ugrándozott, majd kinyitotta az ablakot és leültetett az ablakpárkányra. Odanyújtott egy hamutartót nekem, majd meggyújtottam a bűzrudat és szívni kezdtem. – Ha nem baj, én aludnék kicsit, holnap, azaz ma, be kell mennem az egyetemre egy előadást tartani. Jó éjt Byeol – intett Beom, majd eltűnt a halószobában.

. . .

Egy kis idő elteltével Cukor sétált ki a szobából, akiből rögtön Byeol lett és mérgesen nézett rám.

-Megsértesz azzal, hogy az én alakomban dohányzol – morgott.

-És szerinted Te engem azzal egy cseppet sem, hogy belerángatsz egy undorító hazugságba, ami tele van buktatókkal? – keltem ki magamból.

Folytatjuk...