Kiko

-A barátom? – vágtam az orvos szavába. – Mondja már, könyörgöm! – hisztérikus állapotban voltam.

Nem elég, hogy a barátom kórházba került, még Byeol is rosszul van. Az orvos mély sóhaja után rám nézett és egy megnyugtató mosolyt küldött felém.

-A barátjának stabil az állapota Uram – simogatta meg a vállamat, mire egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Beo jól van és nekem nem kell ennél több.

-Köszönöm – mosolyogtam rá.

Biccentett az orvos, majd elnézéseket kérve elhagyta a várót. Kikászálódva az eufóriából megsimogattam Cukrot, aki leugrott az ölemből, majd a női mosdók fele vette az irányt, a többi ember legnagyobb meglepetésére. Ne kelljen mondanom, hogy mennyire kellemetlenül éreztem magamat hirtelen, ezért a macska után mentem.

-Maga mégis hova megy? Ha vak lenne elárulom, hogy ez a női mosdó, maga szemtelen, tolakodó fráter! Maga perverz! – förmedt rám egy idős nő, aki felduzzadt bokáját kenegette valamilyen kenőccsel.

-Már bocsánat – tettem drámaian a szívemre a kezemet – A macskám nő! Ha jön a barnamaci mit csináljak vele? Törjem bele a sportszeletet a valagába? Foglalkozzon a saját dolgával, ajánlom magam! – mondtam, majd beengedtem Cukrot a mosdóba.

Miután beértünk, Cukorból rögtön Byeol lett, majd mérgesen nézett rám. Rövid gondolkodás után rájöttem, miért.

-Jó, bocsánat – emeltem fel védekezően a kezeimet.

-Olyan hülye vagy néha – forgatta meg a szemeit, de velem együtt rögtön elkezdett nevetni, majd fájdalmas grimasszal kapott hasához.

-Valami baj van? – fogtam meg Byeol kezét.

-Szerintem érzem a lelki társam fájdalmát. Régen, akik elrendelt lelki társak voltak, azok a házassággal tudták elvágni ezt a „mellékhatást” – magyarázta Byeol.

-Értem – mosolyogtam.

-Min vigyorogsz? – nézett rám nagy szemekkel.

-Szeretem amikor magyarázol. Csak ennyi – adtam egy puszit az arcára, majd kiléptem a mosdóból.

Hatalmas szerencsénkre eltűnt az öregasszony, így senkinek nem tűnik fel, hogy egy bundás macskával mentem be és egy lánnyal jöttem ki.

Megvártam Byeolt a mosdó előtt, majd elmentünk a recepcióra, ahol egy fickó ült és telefonozott.

-Elnézést – szólítottam meg, de rám sem bagózott. – Uram? – szóltam neki újra, bizakodva abban, hogy csupán nem hallotta, hogy szóltam neki és nem azért nem vesz észre, mert egy seggfej. – Uram! – emeltem fel a hangomat, de még mindig semmi.

Byeol látva, hogy mindjárt átnyúlok a pult felett és megsimogatom a fejét a számítógépével, mellém állt és rákönyökölt a pultra.

-Bocsánat Uram, hogy megzavarom, de a barátunkat keressük. Lee Beom-seok a neve, volna olyan kedves, hogy megnézi hányas szobában van? – természetesen a fickó rögtön felkapta a fejét és mosolyogva megmondta, hogy hol fekszik Beo.

Felérve a szobába, megláttuk Beot, aki még mindig kábán feküdt. Byeol rögtön odaszaladt hozzá és megfogta a kezét.

Én is mentem volna, de valami megállított benne. Éreztem valamit. Mintha a világ legfinomabb illata kúszott volna bele az orromba. Rókám pedig nagyon feszített belülről. Ugye ez nem az, amire gondolok?

Folytatjuk…