Beom

A gondolataim csak úgy cikáztak a fejemben, ide-oda járkáltam, ha leültem, rögtön felpattantam, mintha tűzbe ültem volna. Többször írtam már fantasy könyvet, de sosem akartam, hogy a soraim valósággá váljanak. A macska kérdésre pedig minél előbb választ akartam kapni, de hiába üldöztem volna Kikot, ezt magamnak kell elintéznem és el is fogom.

• Beo, kérlek – jött utánam Kiko. Egy szemforgatás kíséretében felé fordultam és fájdalmasan felsóhajtottam. – Nem mondhattam volna el, ha nem vagy magunkfajta! Sajnálom, hogy nekem kellett elmondanom, de nem én dúltam fel az életedet, hanem... – kezdte volna, de közbevágtam.

• Tudom, hanem az, hogy mi vagyok – bólintottam rá. – Most egy kicsit sok volt ez – néztem rá.

Kiko ajkait becsípte mutató -és hüvelykujja közé, majd mélyen gondolataiba merült. Szemei egyetlen egy pontra koncentráltak, sehova sem mozdultak. Egy kis idő elteltével meglengettem előtte a mancsom, hogy ébredjen fel.

• Kiko! Mi van már? – morogtam.

• Van egy transzcendentálisan jó ötletem! – csapta le hatalmas tenyereit az asztalra, mire hirtelen megugrottam. – Bocsánat... – vigyorgott.

• Micsoda seggfej – morogtam. – És mi is az a transzcendentálisan jó ötlet? – húztam fel a szemöldökömet.

Kiko pimasz mosolyra húzta ajkait, majd tenyereit arcom kettő oldalára tette és elkezdte gyúrni azt, majd eszetlen gügyögésbe kezdett.

• Az én kis öcsém szülijét meg kell ünnepelnünk! Közben elmondok neked mindent is! Kezdhetnénk mondjuk... – gondolkodott hangosan, de én megelőztem a beszéddel.

• Alvással? Te egy zseni vagy Kiko! – mutattam fel a hüvelykujjamat, mire ő is hasonlóan cselekedett, azt az apró eltérést leszámítva, hogy ő a középső ujját mutatta fel.

• Olyan vagy, mint egy vén trotty! Emlékszel még a bakancslistánkra gyerekkorunkból? Mindegyikünk szülinapjához tartozott egy és itt van valahol a tiéd... – mondta, majd felpattant a székről és mustrálni kezdte a könyvespolcomat – Rómeó és Júlia, Hamlet, Büszkeség és Balítélet, Antonius és Kleopátra, Értelem és Érzelem...ki gondolta volna, hogy Jane Austen és Shakespeare rajongó vagy! – kuncogott, de mivel bemutattam neki, visszafordult eredeti munkájához és tovább olvasgatta a könyvgerinceken lévő címeket. – Sok hűhó semmiért, Ahogy tetszik! Na ez az! Megvan a lista Beo! – vigyorgott és kivéve a könyvet ledobta az asztalra, mire felkiáltottam.

• Na, Kiko! Ne ennyire durván, ennek lelke van – vettem fel a könyvet az asztalról és végigsimítottam a borítóján.

• Lelke hát, a pelusát is cseréld majd le, ha ráérsz! – gúnyolódott. – 7. oldal és itt is van! Beo legjobb szülinapja. Végezd el a lépéseket és varázsolj mosolyt Beo arcára! Olyan kis cuki amúgy is, cukibb lesz ha mosolyog! 1. Lépés – Vegyél rákszirmot és egyétek meg hajnali kettőkor – Kiko rám emelte a tekintetét, mire hevesen rázni kezdtem a fejemet. - Beo, hidd el, ez lesz életed legjobb születésnapja! – tapsolt, akár egy kisgyerek.

• Kiko, nagyon kevés az esélye annak, hogy éppen lesz rákszirom a lenti kisboltban, néha tejet nem kapok ott, nemhogy rákszirmot! – méltatlankodtam, de Beo leintett és eltűnt a gardróbban, azaz a fürdőben, amelynek nyílászárója hangos csattanással jelezte, hogy az előbb emlegetett idióta beért a fürdőbe.

Nyitódott az ajtó és kilépett rajta Kiko, aki feszülős fehér inget és fekete farmert viselt, egy színes lencséjű napszemüveggel. Nem bírtam ki, hogy ne szóljak be neki.

• Sajna leléptek már a fotósok és a kifutót is elvitték – próbáltam visszafogni nevetésemet Kiko reakciójára, aki közölte, hogy nyaljam ki a tubarózsát.

• Lementem a boltba, hozok rákszirmot, illetve aranypelyhes pezsgőt és aranycigit – sorolta, hogy mit kell venni, de nekem tátva maradt a szám.

• Arany mit? Cigit? Komolyan? Honnan szerzel aranycigit, ha szabadna megtudnom? – vontam fel a szemöldököm.

• Tiszta aranyból sehonnan, de a múltkor láttam egy olyat, amin egy róka van. Én történetesen róka vagyok és persze arany is, mert az arany lenyűgöző, pont, mint én! – húzta ki magát, mire felhorkantottam az előbbi Mr. Ego típusú megjegyzésétől.

• Lenyűgözően egy pöcs vagy, valóban. Na menjél, mert a végén az egodról leesel egy bizonyos szintre, amely mint tudjuk, elég alacsony és nem akarom, hogy menten szörnyethalj! – kuncogtam.

• Kapd be a cerkát! Na mentem – nyitotta ki az ajtót, majd be is csukta azt, mindvégig a középső ujját tartva.

Felültem az ablakpárkányomra és rágyújtottam egy szál cigarettára. Jelenleg jól esett, hogy a fehér füstöt kifújhatom. Amikor problémáim voltak régebben, mindig égnek emelt fejjel fújtam ki a füstöt, hátha Valakihez elér fent. Olyan volt, mintha imádkoztam volna. Minta a szavak, amik egész nap marták a torkomat távoztak volna, fel egy Olyanhoz, aki kedvesen a fejemre simít és azt mondja, hogy „ne aggódj, itt vagyok és vigyázok rád, minden rendben lesz”. „Tudod, hogy sosem hagylak el”. „Nem fogok mellőled elpártolni és nem foglak a rossz vagy hibás döntéseid miatt szörnynek látni”.

• Fájdalmasan próbállak kifújni, mint füstöt, fehér füstöt(!) – kezdtem el dúdolgatni, de Kiko pont ezt a meghitt percet választotta ahhoz, hogy betoppanjon.

• Micsoda egy fasz vagy! Igazán megvárhattál volna – lihegett.

• Mit lihegsz itt nekem, hova szaladtál? – morogtam, előző méltatlankodását figyelmen kívül hagyva.

• Muszáj volt, mert egy türelmetlen vagy! – ült le mellém és tovább mondta. – Kinézem belőled, hogy elmentél volna aludni, ha nem jöttem volna időben, így nem kockáztathattam! Meg kell értened! – hadarta el egy levegővétellel mondókáját.

• Persze, hogy elmentem volna! Ez egy olyan bakancslista, amit gyerekként, oké már-már tiniként írtunk, ergó nem értem minek csináljuk meg – rántottam vállat, majd Kiko döbbent valójára meredtem. – Most mi a baj? – horkantottam fel.

• Hülyeség? Beo, nagyon szeretlek, de most te vagy a hülye! Az volt az álmunk, hogy ennyi idős korunkban ezt az egész listát megcsináljuk, szóval meg is fogjuk, tehát fogd be azt a kurva nagy szád és élvezd a rákszirmodat – nyújtotta át nekem az említett csemege zacskóját, mire vigyorogva megköszöntem neki a vásárlást. Imádom a rákszirmot, a kedvenc nasim. Beo előkapta a zsebéből a listát és felolvasta a következő kettő pontot. – 2. Lépés – Szívjátok el az aranycigiket! Ennyi idős korunkra tuti gazdagok leszünk, ennyi belefér. – felhorkantottunk ezen az irreális elképzelésen. Mi és a gazdagság? – 3. Lépés – Kiko, valld be a legnagyobb titkod Beonak! – olvasta fel, mire elfehéredett, hiszen gondolta, hogy mit fogok kérdezni.

• Kiko, tudni szeretném, hogy mi a legnagyobb titkod – dőltem neki az ablakkeretnek.

• Szerintem én vagyok a legnagyobb titka – hallottam meg egy harmadik hangot, amely női volt. A hang irányába fordultam, majd kikerekedtek a szemeim. – Szia Beo – mosolygott a lány, akit felismerve ugrottam fel az ülőhelyemről.

Folytatjuk...

! – /Bangtan Boys/ Spring Day a szám címe, amelyet Beom kezdett el