Micsoda szerencse, nem kell lemondanom ezen a héten a francia rovatomról, hisz pont van egy, a műfajba és a tematikába tartozó film, mely nem más, mint a 2001-es Kínzó mindennapok.

Nagyon furcsa és különleges horrorról fogok most írni, sok mindent nem magyaráztak meg benne, csak jelzésértékű szimbólumokat kapunk, így teljes mértékben a nézőre van bízva az üzenet megfejtése, így teljes mértékben meg tudom érteni, akinek nem fog tetszeni.

Történetünk egyszerre három cselekményszálon fut, melyek majd szépen lassan egymásba fonódnak és így egy kerek egészet alkotnak.

Az első szál, ami nekem legjobban tetszett a vámpírnő mindennapjait mutatja be. A vámpírlét itt nagyon hasonlóan van bemutatva, mint az Éhségben, nem is igazán tudhatjuk, hogy valóban az-e a nő, de a film végén egyértelmű utalást kapunk erre. Coré (Béatrice Dalle – Betolakodó) egy igen különös betegségben szenved, szexuális étvágya kielégíthetetlen és agresszióba torkollik. Férje Léo bezárva tartja, napfénytől elzárva, nehogy újra megszökjön, és szó szerint falja a férfiakat. Coré mindennapjai magányosan, unalmasan telnek, míg két kamasz be nem próbál törni a házukba.

Második szálunk a friss, amerikai házaspárra, Shane-re és June-ra koncentrál. Párizsba érkeztek nászútra, legalábbis a fiatalasszony így tudja. Shane-t véres, megcsonkított nők képe kísérti minden egyes szexuális felizgulásnál, így nem hálják el nejével a nászt. A harmadik cselekményszál nagyon szorosan kapcsolódik a Brown házaspárhoz; a szálloda cselédje mindennapjait láthatjuk, ki furcsa vonzalmat érez a férfi iránt, mely talán kölcsönös.

Shane a nászút során megrögzötten keres egy bizonyos orvost, aki egy furcsa betegségről és az agyműködésről igen vitatható cikkeket publikált, de Shane bizonyos tüneteket észlel magán, szexuális étvágya kezd megnőni, de közben vérben úszó felesége képe sejlik fel benne. A nyomokat követve az ő és Coré szála szépen összefonódik, lehet, hogy a két ragadozó egymás társává válik, vagy már azok voltak valaha?

Tényleg nagyon különleges horrorral van dolgunk, nagyon francia, nagyon európai. A naturalista képi világ természetesen elengedhetetlen, a zeneiség sokkal jobban dominál, mint a párbeszédek. A dialógusok kicsit mesterkéltnek tűntek nekem, nagyon érezhető a francia akcentus, mikor angolul beszélnek, melyre szerintem különösebb okuk nem volt, talán csak nyitni szerettek volna az amerikai mozik felé. Személy szerint én nem bántam volna, hogyha egy szót sem szólnak és végig csak zene van, a hangulat nagyon némafilmes. Mint szinte minden tematikába tartozó filmnél elmondom, a vámpír, mint lény nagyon szimbolikus, bármire rá lehet húzni. Jelen esetben szerintem a film a kapcsolatokból való kétségbeesett menekülésről szól, a vágyról, a szexuális elfojtásokról, melyek felgyülemlenek és mintegy ragadozóvá teszik hordozóját. Maga a vámpírlét pedig, egy fertőzést, egy nemi betegséget – szerintem erősen az AIDS-t – szimbolizálja. Ajánlom a filmet mindnekinek, aki szereti a kissé elvontabb horrorokat.

Micsoda szerencse, nem kell lemondanom ezen a héten a francia rovatomról, hisz pont van egy, a műfajba és a tematikába tartozó film, mely nem más, mint a 2001-es ***Kínzó mindennapok (Trouble Every Day)***. Nagyon furcsa és különleges horrorról fogok most írni, sok mindent nem magyaráztak meg benne, csak jelzésértékű szimbólumokat kapunk, így teljes mértékben a nézőre van bízva az üzenet megfejtése, így meg tudom érteni, ha valakinek nem fog tetszeni.

Történetünk egyszerre három cselekményszálon fut, melyek majd szépen lassan egymásba fonódnak és így egy kerek egészet alkotnak. Az első szál, ami nekem legjobban tetszett, a vámpírnő mindennapjait mutatja be. A vámpírlét itt nagyon hasonlóan van bemutatva, mint Az éhségben, nem is igazán tudhatjuk, hogy valóban az-e a nő, de a film végén egyértelmű utalást kapunk erre. Coré (Béatrice Dalle - A betolakodó) egy igen különös betegségben szenved, szexuális étvágya kielégíthetetlen és agresszióba torkollik. Férje, Léo bezárva tartja, napfénytől elzárva, nehogy újra megszökjön, és szó szerint falja a férfiakat. Coré mindennapjai magányosan, unalmasan telnek, míg két kamasz be nem próbál törni a házukba.

Második szálunk a friss amerikai házaspárra, Shane-re és June-ra koncentrál. Párizsba érkeztek nászútra, legalábbis a fiatalasszony így tudja. Shane-t véres, megcsonkított nők képe kísérti minden egyes szexuális felizgulásnál, így nem hálják el nejével a nászt. A harmadik cselekményszál nagyon szorosan kapcsolódik a Brown házaspárhoz: a szálloda cselédjének mindennapjait láthatjuk, aki furcsa vonzalmat érez a férfi iránt, mely talán kölcsönös. Shane a nászút során megrögzötten keres egy bizonyos orvost, aki egy furcsa betegségről és az agyműködésről igen vitatható cikkeket publikált. A férfi különös tüneteket észlel magán, szexuális étvágya kezd megnőni, de közben vérben úszó felesége képe sejlik fel benne. A nyomokat követve az ő és Coré szála szépen összefonódik - lehet, hogy a két ragadozó egymás társává válik, vagy már azok voltak valamikor?

Tényleg nagyon különleges horrorral van dolgunk, nagyon francia, nagyon európai. A naturalista képi világ természetesen elengedhetetlen, a zeneiség sokkal jobban dominál, mint a párbeszédek. A dialógusok kicsit mesterkéltnek tűntek nekem, nagyon érezhető a francia akcentus, amikor angolul beszélnek. Erre szerintem különösebb okuk nem volt, talán csak nyitni szerettek volna az amerikai mozik felé. Személy szerint én nem bántam volna, hogyha egy szót sem szólnak, és végig csak zene van, a hangulat nagyon némafilmes. Mint szinte minden tematikába tartozó filmnél elmondom, a vámpír mint lény nagyon szimbolikus, bármire rá lehet húzni. Jelen esetben szerintem a film a kapcsolatokból való kétségbeesett menekülésről szól, a vágyról, a szexuális elfojtásokról, melyek felgyülemlenek, és mintegy ragadozóvá teszik hordozóját. Maga a vámpírlét pedig egy fertőzést, egy nemi betegséget - szerintem erősen az AIDS-t - szimbolizál. Ajánlom a filmet mindenkinek, aki szereti a kissé elvontabb horrorokat.

Szerintem: 6/10

IMDb | mafab