Pascal Laugier megrendezte az eszelős jó Mártírokat, illetve a vitatható, de atmoszférában erős Magas embert, vegyük most górcső alá első filmjét, a Saint Ange/House of Voices 2004-es alkotást.
Pascal Laugier megrendezte az eszelős jó Mártírokat, illetve a vitatható, de atmoszférában erős Magas embert, vegyük most górcső alá első filmjét, a Saint Ange/House of Voices 2004-es alkotást.
Laugier írta a forgatókönyvet, mint későbbi filmjeinél is, mégis valahol nagyon elcsúszott a történet, a hiba talán a közhelyes környezetben rejtőzik.
1958. francia Alpok, a Saint Ange árvaház bezárja kapuit a sorozatot gyermekhalálozások miatt, a kastélyból való kiköltöztetés munkájára jelentkező fiatal Anna maga is titkot rejt; terhes. A film első közhelye a várandósságát leplező Anna, az ő korában természetesen szégyen volt megesett leánynak lenni pártában, mégsem gondolom, hogy bárkit is érdekelt volna, ha egy árvaházi takarítónő gyermeket vár. Beköltözése első napján szemtanúja, ahogy az árvákat kiköltöztetik, egyikük még baljós intelmet is intéz felé; óvakodjon a „félelmetes gyerekektől”. A kastélyban Anna, a konyhásnő és egy már koros árva, Judith marad, aki önmagában is elég bizarr látvány, molyrágta menyasszonyi ruhájában, összefüggéstelen mondataival.
Sajnos a filmre nagyon jellemző az összevisszaság, így tényleg eléggé értelmezhetetlen az első óra cselekménye. Először is Anna gyűlöli meg nem született gyermekét, vetélést akar előidézni, utalás szinten megtudjuk, hogy valószínűleg erőszakban fogant a magzat. Judith már túlkoros ahhoz, hogy örökbe fogadják, saját kis világában él, bár felnőtt nő, tudata gyermeki. A konyhásnő minden lében kanál, szabadidejében újszülött macskákat fojt vízbe. Miután Anna rájön, a konyhásnő elmondta féltve őrzött titkát mindenkinek, összefog Judith-tal, hogy együtt kiutálják az öregasszonyt. A felesleges cselekményszálak mellett, a misztikus, titokzatos, vallásos, fél-apáca igazgatónő óva inti Annát, ne szaglásszon a Világ háborúban elhunyt árvák után, kiknek a lány állítólag halja a hangjukat. Nem nagy meglepetés, az árvaházban a halott gyermekek szellemei kísértenek, kik a játékidő utolsó félórájában hirtelen elkezdik zaklatni főszereplőnket, hogy titkukra végre fényt derítsen.
Az operatőri munkával, a kamera beállításokkal és talán még a színészi játékokkal sincs az égvilágon semmi gond. Sajnos nem emelték ki elég erőteljesen Anna félelmét az anyaságtól és a gyermeke iránti gyűlöletet, amiről alapjáraton szól a film. Az atmoszféra sem elég misztikus ahhoz, hogy magával ragadjon, bár a film csúcspontja valóban hátborzongatóra sikerült, de ez sem elég ahhoz, hogy élvezhető legyen a horror. Laugier leggyengébb művét nem akartam bemutatni, de az e héten indult Spanyol extrém második filmjéhez elengedhetetlen, hisz a spanyolok szint elkészítették saját változatukat, ahol minden tökéletesen működött. A Saint Ange-t pedig nem ajánlom, de próbát lehet vele tenni.Pascal Laugier megrendezte az eszelős jó Mártírokat, illetve a vitatható, de atmoszférában erős Magas embert, vegyük most górcső alá első filmjét, a Saint Ange/House of Voices 2004-es alkotást.
Laugier írta a forgatókönyvet, mint későbbi filmjeinél is, mégis valahol nagyon elcsúszott a történet, a hiba talán a közhelyes környezetben rejtőzik.
1958, francia Alpok, a Saint Ange árvaház bezárja kapuit a sorozatos gyermekhalálozások miatt, a kastélyból való kiköltöztetés munkájára jelentkező fiatal Anna maga is titkot rejt: terhes. A film első közhelye a várandósságát leplező Anna - az ő korában természetesen szégyen volt megesett leánynak lenni pártában, mégsem gondolom, hogy bárkit is érdekelt volna, ha egy árvaházi takarítónő gyermeket vár. Beköltözése első napján szemtanúja lesz, ahogy az árvákat kiköltöztetik, egyikük még baljós intelmet is intéz felé: óvakodjon a „félelmetes gyerekektől”. A kastélyban Anna, a konyhásnő és egy már koros árva, Judith marad, aki önmagában is elég bizarr látvány, molyrágta menyasszonyi ruhájában, összefüggéstelen mondataival.
Sajnos a filmre nagyon jellemző az összevisszaság, így tényleg eléggé értelmezhetetlen az első óra cselekménye. Először is Anna gyűlöli meg nem született gyermekét, vetélést akar előidézni; utalás szinten megtudjuk, hogy valószínűleg erőszakban fogant a magzat. Judith már túlkoros ahhoz, hogy örökbe fogadják, saját kis világában él; bár felnőtt nő, tudata gyermeki. A konyhásnő minden lében kanál, szabadidejében újszülött macskákat fojt vízbe. Miután Anna rájön, a konyhásnő elmondta féltve őrzött titkát mindenkinek, összefog Judith-tal, hogy együtt kiutálják az öregasszonyt. A felesleges cselekményszálak mellett a misztikus, titokzatos, vallásos, félig apáca igazgatónő óva inti Annát, ne szaglásszon a világháborúban elhunyt árvák után, akiknek a lány állítólag hallja a hangjukat. Nem nagy meglepetés, az árvaházban a halott gyermekek szellemei kísértenek, akik a játékidő utolsó félórájában hirtelen elkezdik zaklatni főszereplőnket, hogy titkukra végre fényt derítsen.
Az operatőri munkával, a kamerabeállításokkal és talán még a színészi játékokkal sincs az égvilágon semmi gond. Sajnos nem emelték ki elég erőteljesen Anna félelmét az anyaságtól és a gyermeke iránti gyűlöletet, amiről alapjáraton szól a film. Tipikus esete a "túl sokat akart a szarka"-effektusnak. Az atmoszféra sem elég misztikus ahhoz, hogy magával ragadjon, bár a film csúcspontja valóban hátborzongatóra sikerült, de ez sem elég ahhoz, hogy élvezhető legyen a horror. Laugier leggyengébb művét nem akartam bemutatni, de az e héten indult spanyol extrém második filmjéhez elengedhetetlen, hisz a spanyolok szintén elkészítették saját változatukat, ahol minden tökéletesen működött. A Saint Ange-t pedig nem ajánlom, de próbát lehet vele tenni.
Szerintem: 4/10