Ha a kandúr bejut az egérlyukba, nem megy el, amíg nem bántja az egeret…

**Valahogy így jellemezhető a tizenéves Shelley élete, mikor a szülei elválnak és anyjával, Elisabethszel egy félreeső házba költöznek (ahogy ők hívják, a „Mézbogyó Lak”-ba). Anya és lánya félénkek, visszahúzódóak, a tipikus lúzerfélék. Dacára annak, hogy a válás mindkettőjük lelkivilágát tönkretette,lehetőséget látnak az újrakezdésre. Miután Shelley-t a legjobb barátnői, Jane, Emma és Teresa durván bántalmazták, most magántanuló, társasága pedig Rogerre, a szeretett tanárra és Mrs. Harrisre, a kötekedő pedagógusra szűkül. Pedig közös múltjuk volt, elválaszthatatlannak hitték „JETS” nevű kis társaságukat, de a tinédzserkor mindegyikőjükből mást hozott elő. Fájdalmait, a folyamatos sértéseket, tettlegességet, az öngyilkosság mámorító gondolatát csak a naplójával osztja meg, és titokban is tartaná, de a sors közbeszól, „S” pedig kórházban találja magát.

Félretéve a múltat, a két nő élete már rendeződni látszana, boldogan ünneplik a lány tizenhatodik születésnapját, de éjjel furcsa neszre ébrednek. Valaki betört az otthonukba. A kiszámíthatatlan, furcsa figura megkötözi őket, és minden mozdítható, értékesnek látszó tárgyat elvesz tőlük, de nem számít a fiatal lány kitörésére. Elkezdődik a harc a kisegér és a kandúr között.

{spoiler}Most a kisebb kerekedik felül. Shelley egy késsel a férfi után ered, majd a végső csapást anyja méri a betolakodóra. Mivel rettegnek, és fel sem fogják mit tettek, elássák a holttestet a kertjükben. Megszabadulnak a vérnyomoktól, de nem rutinos gyilkosok lévén elfelejtkeznek a férfi mobiljáról, ami meg is csörren, immáron a föld alól. Érthetően mindkettőjük változásokon megy keresztül, eldöntik, hogy túlélnek bármi áron, hogy feldolgozzák ezt is, hogy talán majd egyszer nem félnek a rendőrautók fényeitől. Eltüntetik a férfi kocsiját (de nem elég elővigyázatosak), majd a személyes tárgyait zsákokba teszik, Elisabeth pedig megszabadul ezektől a Morseley Nemzeti Park rézbányáinál.

Shelley viszont nem tud szabadulni a gondolattól, hogy kioltották egy ember vérét és a korábban kicsent jogosítvány alapján beazonosítja Paul Hannigant, a betörőt, a rémálom pedig kezdetét veszi, mert nem sejtik, hogy valaki ismeri a titkukat. Ha egy titkot már két ember ismer, az már nem titok, ha pedig három, az maga a katasztrófa. Rájönnek maguk is, mikor megérkezik a névtelen fenyegetés: „Tudom, mit tettél. Tudom, hogy megölted.” A zsaroló pénzt kér, nem is keveset. Mit tehet ekkor a szürke kisegér? Nem menekülhet sehova, de nem is elég erős. Hát nem sokat. Maximum újra öl. És ők meg is teszik... Sőt, Shelley a „JETS” régi tagjaival is felveszi a harcot.{/spoiler}

Nem ismerem Gordon Reece-t, annyit tudok róla, hogy a Megtorlás az első regénye, amit tényleg kidolgozottan adott ki a kezéből. Az iskolai bántalmazás ma már sajnos eléggé elterjedt dolog, de ritkább, ha az embert a barátai állítják ki élő céltáblának. Noha kevés helyszínt ismerhetünk meg, tökéletesen bemutatja azokat, szépek a leírások, sok időt szentelt neki. A két főhős is kitesz magáért, tetszett a változás, ami történt velük, habár ilyen helyzetben sokan ezt tennék. A vége kicsit elkapkodottnak tűnik, talán jobban át kellett volna gondolni, hogy két haláleset után egy fiatal lány hogyan cselekedne, és az utójáték kaphatott volna több oldalt a könyvben. Ebben a regényben nem a vérengzés a lényeg, ne is számítsatok túl sok húscafatra, hanem a tudat, hogy egyetlen pillanat alatt bármi megváltozhat körülöttünk. Már ezért megéri elolvasni.

8/10

Az Alexandra polcain 1500 Ft körül mozog, eredeti ára 3000 Ft.