Steven Spielberg Harmadik típusú találkozások című 1977-es filmje klasszikusnak számít a filmtörténelemben, a sci-fi műfaján belül pedig egyfajta mérföldkőként is tekinthetünk rá. A rajongóknak jó pár évet kellett arra várniuk, hogy Spielberg újra egy, az ufós témakörbe tartozó történetet vegyen elő, a várakozás gyümölcse pedig 2002-ben érett be, amikor producerként működött közre a Taken című minisorozatban.

A Taken azonban több, mint egy egyszerű sci-fi-széria, amelynek történései csak és kizárólag a földönkívüliek tevékenységére korlátozódnának. A tíz, egyenként nagyjából másfél órás epizód ugyanis ugyanolyan mértékben tekinthető korrajznak, drámának, mint sci-finek. Különleges módon a kezdő és a befejező rész között mintegy ötven év telik el, néhány epizód között pedig olykor egy évtizednyi ugrás is bekövetkezik. A cselekmény alapjait a legendás Roswell-incidens és a szintén nagy vitákat kiváltó ún. elrablásos történetek adták. A sztori középpontjában három család áll, akiket az sorozat kezdetén csupán egy dolog köt össze: mindannyian érintettek valamilyen módon az emberiség és egy földönkívüli faj kapcsolatában. A Crawford család tagjai részt vesznek a Roswell-katasztrófa nyomainak eltüntetésében, valamint az idegen életre utaló bizonyítékok eltitkolásában. A Key család tagjai elrablások elszenvedő alanyai, Clarkék pedig annak idején a Roswellnél lezuhant UFO egy túlélőjét rejtegették. A cselekmény természetesen több szálon fut, a fő sztorivonal mellett pedig betekintést nyerhetünk a családokon belül alakuló egyéni emberi drámákba, sorsfordító momentumokba. Annak ellenére, hogy öt évtizednyi történést sűrítettek be körülbelül tizenöt órába, korántsem beszélhetünk elkapkodott történetvezetésről, sőt, épp ellenkezőleg: a Taken apránként, fokozatosan építi fel a karaktereket, enged időt azok megismeréséhez, kibontakoztatásához.

Óriási pozitívumként említhető meg az élethű korrajz, ami kiválóan mutatja be a különbségeket és a változásokat, amelyek az USA társadalmában mentek végre. Ezenfelül pedig egyfajta ismeretterjesztő oldala is van a sorozatnak, ugyanis igen részletes módon ábrázolják a különböző korszakokra jellemző életvitelt, hétköznapokat. Külön dicséret illeti a sminkeseket és maszkmestereket, akik kivételes munkát végeztek a karakterek külsejét illető változások kivitelezésében, természetesen ezen a téren a színészek munkája is kiemelendő.

Azok számára, akik nem látták még a sorozatot, de tervezik megtekinteni, megemlítendőnek tartom, hogy ne egy átlagos felépítésű szériára számítsanak. A Taken egyedileg kidolgozott tempóval rendelkezik, ezért aki egy lendületes, pörgős cselekményáradatot vár az első részben, csalódni fog. Ha párhuzamot kellene vonni, talán a frissnek számító Extantot hoznám példának, ugyanis hasonlóan „döcögősen” indulnak be az események, azonban később a türelmes nézőt kárpótolják a további izgalmak. Összegezve a Taken több szempontból egyedülálló sorozat, amely összetett módon boncolgat egy olyan témakört, amely rengeteg embert foglalkoztat, és bár a cselekménysor egy bizonyos szempontból mutatja be a történéseket, úgy gondolom, ki-ki a maga világnézetétől függően szórakoztatónak találhatja.

Értékelés: 8/10

IMDb | mafab