Kifejezetten bírom a tematikus horrorokat. Tehát azokat, melyeket egy bizonyos naphoz/ünnephez lehet kötni és örömmel nézhetem meg ilyenkor újra meg újra. Szerintem több ilyen alkotásra lenne szükség, különösen ha ünnepről van szó, mert így akár felvezetőként is tudunk választani egy-egy alkotást. A Valentin-nap pedig tényleg jó témája lehet egy filmnek, bár viszonylag kevés ilyen született az évek során. A My Bloody Valentine (1981) pedig abszolút favorit, én minden évben megnézem február 14-én. Viszont nem bánom, ha ismét a szerelmesek ünnepén csap le egy gyilkos. Ahogyan az jelen filmükben esetében történik.

Egy gyilkos szedi áldozatait, méghozzá szerelmespárokat, akiket különböző válogatott módokon végez ki. A „Szívszemű Gyilkosként” elhíresült pszichopata Allyt (Olivia Holt) és Jayt (Mason Gooding) szemeli ki, akikről tévesen azt feltételezi, hogy egy párt alkotnak. Meggyőzni nem igen lehet arról, hogy téved, így a két fiatal kénytelen lesz az életéért küzdeni. Túl kell élniük tehát az éjszakát, a gyilkos pedig folyamatosan a nyomukban van.

Nyilván nem egy világmegváltó darabbal állunk szemben, viszont meglepően jó mulatság volt. Nem vártam a filmtől nagyon semmit, ugyanakkor egész kellemes szórakozásnak bizonyult. Kezdjük a hentelésekkel, amik egyértelműen a legerősebb részei a filmnek. Gyilkosunk jól néz ki, karakteres és szereti a jó véres kivégzéseket. Ami a slasher szerelmeseinek nagy öröme. Ezeket a megmozdulásait egész közelről nézhetjük végig és kellően kreatív beállításokat kapunk. A gore talán lehetne egy fokkal keményebb, de ez már tényleg csak ízlés dolga, amit látunk az bőven megfelel annak az elvárásnak, amit egy ilyen alkotástól elvárhatunk. A másik nagy erőssége a filmnek a fekete humora. Kifejezetten jó poénokat kapunk, ezekből viszont tényleg lehetne több, mert nagyon jól működnek.

A gyilkos tehát kellően karakteres, de mi van a főszereplőinkkel? Itt már akadtak gondok, de ez nem is annyira a színészek miatt volt, hanem a forgatókönyv okozta a bonyodalmakat. Nyilván egy ilyen filmnél nem kellenek nagy fordulatok, meg csodásan összerakott mondatok és társaik. A logikát viszont maximum akkor kellene nélkülözni, ha mellé van, ami elterelje a figyelmet. Ez esetben azonban ilyen nem volt, így a történetszálak esetében igencsak kilógott a lóláb. Ami már nagyon zavaró volt és éppen emiatt az élvezeti faktoron sokat rontott az összkép. Különösen, mivel ez egy olyan műfaj, amiben szeretünk azon agyalni, hogy vajon ki lehet a gyilkos? Egyedül van, vagy többen vannak? Ehehz viszont nem kaptunk szinte semmi infót, nem volt semmi érdemleges szál, így nehezen lehetett ezen agyalni. Azért tudtak csak, mert olyan hülyén instruálták a színészeket, amiből bőven kitaláltad, de emögött nem volt logika.

Összességében persze azt tudom mondani, hogy kellemes kis popcorn horror lett A szívszemű, kifejezetten jó gyilkossal és hentelésekkel megtámogatva. A romkomokat is jól kiforgatta, csak a végén maradt a konvencióknál, nem volt eléggé elborult, pedig bőven mehetett volna ebbe az irányba. Ezt leginkább a kezdésben lehetett tetten érni, ami nagyon jóra sikerült és még egy fricskát is mutatott az instára készült, beállított, eljegyzési bejegyzéseknek, na meg az ezeket posztolóknak. Nem látom egyelőre, hogy egy újabb slasher gonosz avattunk, de jól tudjuk, hogy ha egy üzlet beindul, akkor nem kizárt a folytatás. Jelen esetben nem bánnám, főleg a gyilkos miatt, de ha így maradunk az se gond. Az átlagnál egy fokkal jobb lett ez, én meg már ennek is tudok örülni.

IMDb