Valamilyen rejtélyes oknál fogva ez a film teljesen kiesett a látóteremből. Lehet, hogy valamikor elém került, de nem tudatosodott bennem és nem néztem eddig meg. Pedig kifejezetten szeretem a found footage műfajt. Mindegy is, ami késik nem múlik – ahogy a mondás is tartja, így végül, ha 10 év késéssel is, azért csak megnéztem Stephen Cognetti alkotását. Lássuk, mit sikerült összehozni.

A történet szerint: Öt évvel vagyunk azután, hogy megmagyarázhatatlan okokból kifolyólag több haláleset történt egy halloween-i kísértetház-túra nyitóestjén. Egy dokumentumfilm-stáb visszautazik a tragédia helyszínére, hogy kiderítse, mi is történt valójában. A rejtély megfejtésében pedig egy túlélő van a segítségükre és a nála lévő felvételek.

Nagyjából ennyike a sztori, de nem is kell több. Van egy tragédia, meghaltak-eltűntek emberek, senki nem tud semmit és most megpróbálják kideríteni az okokat. Ez meg ugye jól tudjuk, hogy mit szokott eredményezni. Na, de ne szaladjunk ennyire előre. Sok tekintetben egy teljesen átlagos, kézikamerás horrorsztori a Hell House LLC, ám a legtöbb próbálkozással ellentétben, Cognetti filmje sokkal inkább működik, mint nem. Az Abbadon Hotel története érdekes. Jó a helyszínválasztás és az az ötlet is, hogy bevonnak „szakértőket” a történtek értelmezésére. Tipikusan olyan „dokufilmes” hangulata van az egésznek, mint amiket a különböző csatornák szoktak leadni. Ezek a később megtalált felvételek, bevágások, interjúk, magyarázatok baromi jól működnek és nagyon jó érzékkel adagolják ezeket a cselekményben. Ezzel a realitás érzés – ami egy ilyen típusú filmnél nagyon fontos – sokkal erősebb, mint a szokásos, ilyen típusú alkotások esetében.

Nyilván a csapat a megszokott formula szerint épül fel: ott van a fanatikus, aki mindenre képes a siker érdekében, mellette a partnere és a csaja. Meg vannak a vicces karakterek, az egyértelműen beáldozható figurák stb. A felvételek egyébként nem erőltetettek. Nem érezzük azt, hogy ennek most itt nincs helye, vagy nagyon sután kerülnek elénk a látottak. A Hell House események végkimenetelét is tudjuk, de nagyon izgalmas a miértek keresése. Cognetti nagyon ügyesen játszik az emberek alapvető természetével, tehát azzal, hogy mindent is tudni akarunk és kíváncsiak vagyunk az okokra.

Az adrenalint is igyekeznek emelni, tehát kapunk zavarbaejtő és kanapéról felugrasztó jeleneteket. Ezek többsége működik, még akkor is, ha már a found footage szerelmesei hozzá vannak szokva a hirtelen „buuu” eseményekhez. Jumpscare fronton nem a legerősebb darab, de nem is érdektelen. Különösen azért, mert ez egy horrorházban játszódik, tehát nem lehet tudni, hogy most mi a bábú és mi a kísértet. Ez egy nagyon jó parafaktor. Vannak váratlan fordulatok is, melyek képesek szinten tartani a figyelmet. Nem érezzük azt, hogy inkább aludni kellett volna, mint megnézni ezt a filmet.

Ugyanakkor nyilván nem egy kultdarab. A műfaj választás gyerekbetegségei néha-néha kiütköznek, a színészek se a legjobbak, bár nem is bántóak. A legnagyobb hiba azonban az Abbadon Hotel kihasználatlansága. A rejtély felépítése felemásra sikerült. Az nem baj, ha több a kérdés, mint a válasz. Sőt, az Ideglelés máig ezért a műfaj csúcsa. Az azonban baj, ha nem foglalkoznak eleget a mítosszal, ha nem kapunk eleget a múltból. Ha a rejtély nem elég rejtélyes, vagy sablonos és ha a szereplők szájába pusztán azért adunk egy-egy mondatot, hogy felkeltsük a néző érdeklődését, de aztán félbehagyják az egészet és így ezek a mondatok csak lógnak a levegőben. Az is baj, ha nagyon magyarázni akarunk. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, de nem lehetetlen. Egy biztos, az nem jó irány, hogy azért rejtélyeskednek, mert a folytatást készítik elő. Lehet ezt a sztorit ezek nélkül is továbbvinni.

Összességében Cognetti alkotása sokkal jobb, mint az átlag. Nyilván vannak benne logikátlanságok, de alapvetően jó szórakozást nyújt, a vége pedig ötletes. Kicsit alaposabb kidolgozás azért elkélt volna, de kellemesen borzongató darab és tartogat jópár kellemetlen pillanatot a nézőjének és a realitás érzés megteremtése is kifejezetten jó. Mindenképpen megtekintésre ajánlott. Az pedig biztos, hogy a bohócokat továbbra is nagyon utálom...

IMDb