Rendezte: Michael Cohn

Ez az újragondolás csak TV-képernyőre készült, ami különösebb sikert nem aratott. Ám azt meg kell hagyni, hogy tévéfilmhez képest kicsit színvonal feletti. Olyan, mint egy egyszerű kisebb költségvetésű alkotás. A történet, mondhatjuk úgy is, hogy a Hófehérke VALÓDI feldolgozása. Én ugyanis ilyennek képzelem el ezt a Grimm-mesét. A sötét középkorban játszódik, a nemeseken kívül mindenki a nyomorban él, és mindent a Biblia alapoz meg. Mivel egy horrorisztikus feldolgozásról van szó, így néhány elemet kicsit elferdítettek. A főszereplő tulajdonképpen a haldokló anyjából vágják ki a hóviharban. Továbbá, hogy komolyan lehessen venni, itt a főszereplőnek van rendes neve is, Lilli.

A történet ezek után halad a maga lassú, ám érdekes tempójában. A kis Lilli (kb.) 8 éves már, és szembesülnie kell azzal, hogy jön egy új nő (Claudia), aki az anyja helyébe akar lépni. Persze nem jönnek ki túl jól, mégis próbál a mostoha valami kapcsolatot kiépíteni, persze sikertelenül. Idővel Lilli is felcseperedik, Claudia pedig (végre) teherbe esik, amit mindennél jobban várt. Egyik estélyen azonban megindul a szülése, amibe a kisgyerek belehal. Ez is egy elég erős elem a filmben, ám az még inkább, mikor Claudia megkéri az öccsét, Gustavot, hogy hozza vissza a gyereke holttestét, mert Ő az övé. Nem mellesleg ekkor kezd el "hangokat" hallani a tükréből, amik arra kényszerítik, hogy fordítsa vissza gyereke halálát.

Igazából a sztori innen kezd el hasonlítani az eredeti történetre. Claudia úgy véli, minden Lilli hibája, ezért igyekszik megszabadulni tőle. Ráküldi az öccsét, hogy ölje meg, de ő nem tudja, ezért egy vaddisznó szívét adja oda neki. Szóval semmi meglepő fordulatra nem kell számítani. Tényleg ugyanazt kapjuk, csak itt egy kicsit komorabb és durvább formában. A legnagyobb pozitívuma az a mostoha, akit nem más alakít, mint Sigourney Weaver (most komolyan, be kell mutatni?). Én őt egy nagyon jó színésznőnek tartom, és ez a szerep tökéletesen illett hozzá. Maga a nő karaktere nagyon félelmetes, tényleg a hideg rázza ki az embert, mikor a tükörrel beszélget. Ráadásul a magyar szinkronja is nagyon jó lett. Az apukát sem kisebb név, mint a háromszoros Golden Globe-jelölt Sam Neill alakítja **** (Ómen 3, Az őrület torkában), Lillit pedig a meglepően hiteles Monica Keena (Freddy vs. Jason) játssza el, akinek tényleg jól áll ez a szerep. Szép fehér bőre van, bájos arca, és tényleg olyan gyámoltalan léleknek hat, mint Hófehérke. Szóval a színészek nagyon jól ki lettek választva. Megkapjuk még a „7 törpét” is, igaz itt nem törpék, hanem kitaszított nyomorultak, akik aranyat próbálnak keresni.

A pozitívumait le is írtam, viszont negatívumai is vannak. Ezekből a legnagyobb, hogy mindazok ellenére, amiket felsoroltam, még így sem elég horrorisztikus. Egy-két jelenetet leszámítva, az ember nem tud rajta félni, hanem inkább csak izgulni. Sokkal inkább olyan, mintha a film megmutatná, hogy milyen lenne a mese, ha a valóságban játszódna. A másik problémám, hogy néhol kicsit túlhúzott, és akadnak jelenetek, amiknek szinte semmi funkciójuk sincs. Ez egy kicsit ront a film menetén, de szerencsére az összkép javít a végeredményen.

Röviden ennyi. Nem zseniális, de kifejezetten jó film. Kicsit lassú, de van egy zord, komor hangulata, ami nagyon hitelessé teszi ezt a történetet. A fényképezés olyan tipikusan tévéfilmes. Kicsit homályos és néhol szemcsés, de nem zavaró. Az effekteket nem vitték túlzásba, viszont vannak jó trükkök, és azért látszik, hogy nem amatőr alkotás. Horrornak sajnos nem annyira jó, de azért a Disney-változathoz képest még is egészen más élményt nyújt. Szóval, akit érdekel, az mindenképp tegyen vele egy próbát.

7/10

IMDb | mafab