Edgar Allan Poe neve már nem egyszer felmerült az oldalon, és azt hiszem, nem is utoljára emlékezünk meg róla. Ezúttal Roger Corman álmodta filmvászonra a rémisztgetés mesterének egyik művét, Az Usher-ház bukását, a zseniális Vincent Price-szal a főszerepben.

A kezdő képsorok egy igencsak visszataszító tájra kalauzolnak el minket. Lovas érkezik egy kihalt, ködös területen lévő romos, ódon kastélyhoz. A fiatalember szerelméhez jött, aki e különös épület falai között él. Philipet először nem is akarják beengedni, de addig erőszakoskodik, míg bebocsájtást nem nyer. Nagy rejtélyesség közepette találkozik Roderick Usherrel, Madeline bátyjával, aki egy végtelenül titokzatos és furcsa férfi. A jelenlétében még csizmát sem lehet hordani, mert állítása szerint annyira kifinomultak az érzékszervei, hogy fizikai fájdalmat okoznak neki a suttogásnál erősebb hangok. Roderick folyamatosan arra kéri a férfit, hogy hagyja el a házat, és felejtse el Madeline-t, mert a lány halálos beteg. Philip nem akar elmenni Madeline nélkül, így Usher kénytelen szállást adni neki. Közben a húga is előkerül, aki sápadtsága ellenére nem tűnik haldoklónak, csak nagyon idegbajosnak. Igazság szerint az egész család egy merő ideggóc. Abban a tudatban élik életüket, hogy a családjuk egy romlott família, ami el van átkozva, és minden Usher arra ítéltetett, hogy a kastély alagsorában lévő kriptában végezze. Phillip úgy véli, minden Roderick hibája, aki el akarja választani őt szerelmétől, és kínozni akarja testvérét az idők végezetéig. Elhatározza, hogy megszökteti a lányt, együtt elhagyják a kastélyt, leszámolnak Roderickkel és az Usher-ház átkával. Ám rá kell döbbennie, hogy nem csak Roderick, hanem Madeline is hisz az átokban, és egyáltalán nem lesz egyszerű dolga, ha ép bőrrel akarja megúszni a szöktetést.

Poe egyik legjobb adaptációja Corman filmje. Nagyon gótikus, földöntúli az egész mű atmoszférája. Nincsenek benne jump scare-ek, sem véres jelenetek, mégis az egész filmből árad a fojtogató légkör. Annyira nyomasztó az egész sztori, és olyan nyugtalanító a testvérek közötti feszültség, hogy komolyan felmegy a nézőben a pumpa. Ahogyan a kastély fala folyamatosan repedezik, úgy foszlik szét az Usherek lelke is. Nem nagyon ismerjük meg a testvéreket, csupán csak annyit látunk belőlük, hogy rettegve, vagy éppen belenyugodva várják a végüket. Madeline-t a szerelem egy kis küzdelemre ösztönzi, de Roderickben az élet szikráját sem lehet felfedezni. Vincent Price ismét zseniális, az egész színész nem más, mint egy vészjósló visszaszámlálás, akit csak a halál tart életben. Poe művéből Corman a rettegést vette át a leginkább, és tökéletesen meg is valósította ezt a vásznon.

{spoiler}Nem derül ki, hogy Madeline és Roderick valóban a családot sújtó átoknak az áldozatai, vagy a ház az, ami valóban él-e, esetleg saját agyszüleményük ejtette foglyul őket... Igazából ez nem is lényeges.{/spoiler}

Azt leszámítva, hogy egy nagyon zaklatott és kétségkívül érdekes lélektani horror, Az Usher-ház bukásának megvannak a maga hibái. Én kettőt fogok most kiemelni, mert számomra ezek voltak a legzavaróbbak. Az egyik a párbeszédek és a cselekmény alakulása. Borzalmasan unalmas volt már egy idő után azt hallgatni, hogy „- Kérem, menjen el! - De nem megyek”, vagy „Gyere, kedvesem, menjünk el! - Én akarok, de nem merek!” típusú, fennköltnek és bonyolultnak aligha nevezhető mondatokat. Komolyan mondom, ha nem a család történetéről hallgattunk valami rémmesét, vagy arról, hogy Roderick mennyire érzékeny és Madeline mennyire beteg, akkor ezeknek a mondatoknak a végeérhetetlen kombinációt ismételgették. A másik bajom Philip karakterével volt. Istenem, még egy ilyen nyálas majmot ritkán lát az ember. Annyira irritáló volt az egész, hogy már én is könyörögtem, hogy menjen el a kastélyból. Vincent Price, Myrna Fahey és a szolgát alakító Harry Ellerbe egyszerűen lejátszották ezt a szerencsétlent a vászonról. (Mark Damon egyébként a fiatalember.)

Mindent összevetve Corman igazán kiváló munkát végzett, és egy nagyon gótikus, elegáns filmet készített, melynek központi eleme a mindent uraló és legyőző félelem. Az Usher-ház utolsó fél órája pedig igazán pokolira sikeredett. Addig csak pislákolt az őrület, de a végére Corman kiengedi a tébolyt a palackból, és egy borzasztó haláltáncot nézhetünk végig.

IMDb | mafab