Köszöntsétek legújabb tagunkat, Ariellát, aki a True Detective legújabb évadáról osztja meg veletek a gondolatait.

Elmosódó képek, egymásba átfolyó hangulatok érzések, fel-feltűnő cselekményrészletek, a rend őrének szemszöge, tudjuk, hová érkeztünk: a True Detective alkotógárdája stabilan hozza a tőlük megszokott atmoszférát, mely néha beránt, néha lágyan hullunk bele - alá - vele. Minden évad más kicsit, a tagadhatatlan azonosságok mellett, melyek egységes keretet adnak az alkotásnak. Az egyik közös elem a főhős örök elvágyódása és tipródása életről, elmúlásról, halálról, emberi kapcsolatokról.

A történetet szinte mindig retrospektíve láthatjuk, évek telnek el, a főhős vagy főhősök utólag gondolnak vissza az eseményekre, ami megváltoztatja az azokhoz való viszonyt a térbeli, időbeli távolság révén, ami lehetővé teszi, hogy kívülről tekintsenek rá azokra. Az első évadban a rend őrei önmagukkal abban küzdenek, hogy mennyire találnak értelmet a létben, a munkájukban. Az új feladat során, a rosszal való örök küzdelemben végül az önbíráskodásig, az elkövetők kiégzéséig is eljutnak messze túl saját határaikon.

A második évadban a hősök saját traumáik és végleges lecsúszásuk ellen küzdenek elkeseredetten a nagy üggyel és annak remélt megoldásával egy olyan világban, ahol csak szürke zóna van, az alvilág hősei is mélyen emberiek és megérthetők. Itt megjelenik a rendőr - nő szemszöge is, talán még a férfiakénál is keményebb, kitartóbb, bátrabb és egyben küzdelmesebb pályával és léttel. Feloldozás soha nincs, nem adatik meg a katarizis boldog felengedő nyugalma csak az ügy egyfajta zárását kapjuk meg, mint a személyes sorsok egy-egy mérföldkövét.

A harmadik évad behozza az afro-amerikai rendőr szemszögét, s a rendőri sors végtelen magányát. Mennyire vállalható a család a velük megoszthatatlan élményekkel? Megoszthatóak-e az élmények a maguk teljességében a másik emberrel? Érti -e ? Érthet-e engem a másik? - szólít meg bennünket a nyitány egy sivár világ kietlen táján, az örök kívülálló rendőrtől, az örök figyelem és készenlét állapotában. Akár a megjelenített esetek maguk, míg az első évad jobb sorsra érdemes használt, majd rituálisan feláldozott lányai megengedték az érzelmi távolságot, a harmadik évad gyermekgyilkosságai a létbe vetett hitet ingatják meg.

Lehetséges-e a jó létezés egy olyan világban, ahol mindez előfordulhat? Olyan bűn, amire nincs mentség, ami a lét alapigazságát kérdőjelezi meg. Az áldozatok minden évadban a társadalom peremén vannak, valahogy olyan emberek, akik társadalmi szinten gyakran feláldozhatók, a főhős azonban valamiért mégis utánamegy és felderíti, mintha személyes megváltása múlna rajta, az esetbe bevonódik. Innen nem lesz a lezáratlan ügy, ami sosem került megoldásra, feledésre. A nyomozó személyes küzdelme révén értéket és valamiféle igazságot és elégtételt kapnak, melynek értékessége mindig kérdéses, de létjogosultsága valódi. Vajon van-e itt feloldozás, személyes kiút és ha igen, merre lesz az? Ezekre a kérdésekre keressük a választ a harmadik évadban, melyre reméljük a megoldásuk, mint szokott csak további gondolatokra sarkall.

IMDb | mafab