Stephen King írásai mindig el tudtak varázsolni, annak ellenére is, hogy az igazán klasszikus írásai a ’70-es évek közepe és a ’90-es évek vége között születtek. Szinte minden emberben felmerül egy vagy több könyvcím az író neve hallatán. Ragyogás, Cujo, Állattemető, Hasznos holmik, Tortúra, A halálsoron. Mind-mind zseniális alkotás. King a hangulatteremtés valódi géniusza, amit olyan karakterábrázolásokkal egészít ki, amiknek köszönhetően szinte megelevenednek a jelenetek az olvasók előtt. Egy ilyen apa árnyékából pedig nagyon nehéz kilépni, főleg akkor, ha a csemete is az írói pályát választja. King két fia pedig ezt tette. Owen Philip King apjával ellentétben nem a horror, fantasy, sci-fi vonalon alkot, bátyja, Joseph Hillstrom King – vagy ismertebb nevén Joe Hill – viszont igen. Sajnos a 1972-es születésű író munkáiból ez idáig csak két könyvet olvastam, a több díjat is nyert, 2007-ben kiadott A szív alakú dobozt – ami érdekes olvasmány volt, mégsem ragadott maradéktalanul magával – és a 2013-ban megjelent NOS4A2-t. Ez utóbbi viszont nagyon jól sikerült könyv, amit bárki beállíthat a könyvespolcán a büszke apa írásai mellé.

Ezek miatt is lelkesedtem fel, mikor 2015-ben Vincenzo Natali rendező bejelentette, hogy filmet szeretne készíteni Stephen King és Joe Hill közös írásából, az In the Tall Grass-ből. Azonban akkor a mozi munkálatai nem kezdődhettek meg. 2018-ban a Netflix megvásárolta a megfilmesítés jogait, így az amerikai rendező végül megkezdhette a munkát, aminek eredményeképpen 2019 októberében megjelent a film a streaming szolgáltató kínálatában.

Becky (Laysla De Oliveira – Acquainted /2018/) és Cal (Avery Whitted – Sidney Hall eltűnése /2017/) DeMuth testvérek, akik éppen San Diegóba tartanak, hogy a terhes lány babájának adoptálását intézzék el. A lány rosszulléte miatt azonban – valahol a semmi közepén – meg kell állniuk, ahol is Becky egy kisfiú, Tobin (Will Buie Jr. – A tehetség /2017/), segélykiáltásaira lesz figyelmes. A hangok egy magas fűvel benőtt, végtelen mezőről érkeznek, így a testvérpár úgy dönt, a gyerek segítségére sietnek. Azonban ez rossz ötletnek bizonyul, a fű már várta őket, ahogy tette már ezelőtt számtalanszor…

A történetről nem szeretnék többet elárulni. Az biztosan kijelenthető azonban, hogy King és Hill nem hazudtolták meg magukat. Érdekes prezentációját láthatjuk egy furcsa törvényszerűségekkel működő területnek. Nem tévedünk nagyot, ha párhuzamként a Bermuda-háromszöget vagy éppen Piknik az árokparton és a Sztalker Zónáját állítjuk a végtelen fűvel benőtt terület mellé. Vincenzo Natali – aki íróként is részt vett a filmben – a ’97-es Kocka és a 2009-es, érdekes koncepciójú Hibrid rendezője ezúttal is jól teljesít, amit az operatőri munka is kellemesen egészít ki. Ennek köszönhetően pedig a fű valóban élő, lélegző entitásként van jelen az alkotásban. A színészek is jól teljesítenek, aki mégis kiemelhető a gárdából, az a Ross-t alakító Patrick Wilson, aki meggyőzően alakítja a kis Tobin apját, majd pedig az embert, aki végleg rabjává válik a titokzatos terület varázsának.

Összességében a tavalyi év egyik kellemes meglepetése lett az In the Tall Grass. Nem váltja meg a műfajt, de nem is ez volt a célja. Szórakoztat és ezt meglepően jól tesz – amiben nyilvánvalóan a minőségi alapanyagnak is kulcsszerepe van. Nem evilági hely, titokzatos kultusz, ismeretlen eredetű tárgy valahol a fűtenger legmélyén, eltorzult tér és idő. Tökéletes kombináció egy 100 perces kikapcsolódáshoz. Arra pedig ez a film jó szívvel ajánlható – bár én a kultuszból szívesen láttam volna többet is. Bátran nézzétek meg. Nem fogtok csalódni benne.

7/10

IMDb | mafab