Olvasói kérésre megnéztem az 1992-es Intruderek - Egy új faj születik (Támadók/Intruders) című tévéfilmet, hogy a klasszikus ufótematikán belül szót lehessen róla ejteni. Óriási rajongója vagyok a régebbi filmeknek, és bizony vannak tévéfilmek is, melyek jobbak, mint egy-egy mozivászonra készült film. Az Intruderek egyetlen hibája szerintem a hossza, 163 perc egy ilyen történetre szerintem rengeteg, s bár feszült és jó ütemű a történetvezetés, ezt két órába is bele lehetett volna sűríteni. Végig abban a hitben volta, hogy egy Stephen King-adaptációt látok, teljesen olyan a hangulata ennek a sci-fi-horrornak. Abban nem tévedtem, hogy adaptáció, Budd Hopkins azonos című könyvét vitték a vászonra.

Olvasói kérésre megnéztem az 1992-es Intruderek – Egy új faj születik című tévéfilmet, hogy a klasszikus ufó tematikán belül szót lehessen róla ejteni. Óriási rajongója vagyok a régebbi filmeknek, és bizony vannak tévéfilmek is, melyek jobbak, mint egy-egy mozivászonra készült film. Az Intruderek egyetlen hibája szerintem a hossza, 163 perc egy ilyen történetre szerintem rengeteg, s bár feszült és jó ütemű a történetvezetés, ezt két órába is bele lehetett volna sűríteni. Végig abban a hitben volta, hogy egy Stephen King adaptációt látok, teljesen olyan a hangulata ennek a sci-fi-horrornak, abban nem tévedtem, hogy adaptáció, Budd Hopkins azonos című könyvét vitték a vászonra.

A történet az egyik legkedveltebb ufókhoz kapcsolódó esetekkel foglalkozik: az emberrablásokkal. A nyitójelenetben egy katonai bázis radarján furcsa repülő tárgyra lesznek figyelmesek, mely nem lehet e világi, de a parancsnok kiadja utasításba, hogy töröljenek minden felvételt, meteornak könyveljék el. Ez után párhuzamos történetszálon ismerjük meg a főszereplőket, két nőt, Lesley-t és Mary-t.  Mary (Mare Winningham) hálóingben az utcán kóvályogva kér segítséget egy kávézóban, semmire nem emlékszik, eleinte még a saját nevére sem, szinte egyedül neveli kisfiát, mert férje kamionosként alig tud otthon lenni. Lesley szintén éjszaka lesz áldozata egy támadásnak, pár telefonszerelő zajára riadt fel és furcsának is találja, hogy éjszaka jöttek ki a házhoz, mire ráeszmél kik is valójában, már késő, átjönnek a falon az arc nélküli emberek, ő pedig másnap meztelenül ébred és semmire nem emlékszik. Lesley támadása a film egyik legvérfagyasztóbb jelenete.

Mindkét nőt egy bizonyos Dr. Neil Chase (Richard Crenna) pszichológus kezeli, aki teljes mértékben szkeptikus a kis szürke emberekről szóló beszámolókat illetően.  Pácienseit hipnózissal kezeli, hogy a tudatalatti felszínre hozza a kiesett időnek a történéseit, hogy rávilágíthasson a racionális kiváltó okokra. Az orvos minden tudását beveszi a freudi elnyomásoktól kezdve a gyermekkori molesztáláson át, de magyarázatot nem talál. A két nőt folyamatosan zaklatják, ők pedig szürke kis emberekről, nagy fekete szemmel hallucinálnak, akik egy műtőasztalon csinálnak velük valamit. Dr. Chase csak akkor kezd el hinni, mikor a két nő beszámolói szinte megegyeznek és lassan össze is érnek, de nemcsak egymáséi, hanem az összes többi elrablott pácienséi. Most feltett szándéka, hogy kikutassa az első találkozás idejét, a miértjét és rájöjjön, hogyha léteznek is ezek az idegenek, mit akarnak ezektől a kiválasztott emberektől?

Nagyon érdekes témát boncolgat a film, hasonló beszámolókról mindig volt szó és az embereket is mindig foglalkoztatta. Ez a film is egy alternatív válasszal szolgál arra a kérdésre, hogy ha vannak is az univerzumban más civilizációk, ha meglátogatnak, minket, mit akarnak majd? Tévéfilmhez képest nagyon szépen kamerázott, és a trükkök is meglepően jók. Tényleg csak a hosszával volt gondom, mert feszült az atmoszféra, az ember végig kíváncsi mi fog történni, de majdnem három órán keresztül koncentrálni a szinte folyamatos ufó beszámolókra megterhelő. A színészek nem ripacsok, de nem is kiemelkedőek. Ez a horror igazán tudott ütni a maga idejében, de még most is tele van hátborzongató jelenettel. Tipikusan annak a műnek gondolom, amire ráférne egy hozzáértő, jó felújítás.

Mindenkinek ajánlom, aki a téma szerelmese, mert nem fog csalódni, az Intruderekben, ami pedig a végét illeti, az egyik legszebb filmes befejezés.Olvasói kérésre megnéztem az 1992-es Intruderek – Egy új faj születik (Támadók/Intruders) című tévéfilmet, hogy a klasszikus ufó tematikán belül szót lehessen róla ejteni. Óriási rajongója vagyok a régebbi filmeknek, és bizony vannak tévéfilmek is, melyek jobbak, mint egy-egy mozivászonra készült film. Az Intruderek egyetlen hibája szerintem a hossza, 163 perc egy ilyen történetre szerintem rengeteg, s bár feszült és jó ütemű a történetvezetés, ezt két órába is bele lehetett volna sűríteni. Végig abban a hitben volta, hogy egy Stephen King adaptációt látok, teljesen olyan a hangulata ennek a sci-fi-horrornak, abban nem tévedtem, hogy adaptáció, Budd Hopkins azonos című könyvét vitték a vászonra.

A történet az egyik legkedveltebb, ufókhoz kapcsolódó témával foglalkozik: az emberrablásokkal. A nyitójelenetben egy katonai bázis radarján furcsa repülő tárgyra lesznek figyelmesek, mely nem lehet evilági, de a parancsnok kiadja utasításba, hogy töröljenek minden felvételt, meteornak könyveljék el. Ezután párhuzamos történetszálon ismerjük meg a főszereplőket, két nőt, Lesley-t és Maryt.  Mary (Mare Winningham) hálóingben az utcán kóvályogva kér segítséget egy kávézóban, semmire nem emlékszik, eleinte még a saját nevére sem. Szinte egyedül neveli kisfiát, mert férje kamionosként alig tud otthon lenni. Lesley szintén éjszaka lesz áldozata egy támadásnak, pár telefonszerelő zajára riadt fel, és furcsának is találja, hogy éjszaka jöttek ki a házhoz. Mire ráeszmél, kik is valójában, már késő, átjönnek a falon az arc nélküli emberek, ő pedig másnap meztelenül ébred és semmire nem emlékszik. Lesley támadása a film egyik legvérfagyasztóbb jelenete.

Mindkét nőt egy bizonyos Dr. Neil Chase (Richard Crenna) pszichológus kezeli, aki teljes mértékben szkeptikus a kis szürke emberekről szóló beszámolókat illetően. Pácienseit hipnózissal kezeli, hogy a tudatalatti felszínre hozza a kiesett időnek a történéseit, hogy rávilágíthasson a racionális kiváltó okokra. Az orvos minden tudását beveti, a freudi elnyomásoktól kezdve a gyermekkori molesztáláson át, de magyarázatot nem talál. A két nőt folyamatosan zaklatják, ők pedig szürke kis emberekről hallucinálnak, nagy fekete szemmel, akik egy műtőasztalon csinálnak velük valamit. Dr. Chase csak akkor kezd el hinni, mikor a két nő beszámolói szinte megegyeznek és lassan össze is érnek, de nemcsak egymáséi, hanem az összes többi elrablott pácienséi. Most feltett szándéka, hogy kikutassa az első találkozás idejét, a miértjét és rájöjjön, hogyha léteznek is ezek az idegenek, mit akarnak ezektől a kiválasztott emberektől?

Nagyon érdekes témát boncolgat a film, hasonló beszámolókról mindig volt szó és az embereket is mindig foglalkoztatta. Ez a film is egy alternatív válasszal szolgál arra a kérdésre, hogy ha vannak is az univerzumban más civilizációk, ha meglátogatnak minket, mit akarnak majd? Tévéfilmhez képest nagyon szépen kamerázott, és a trükkök is meglepően jók. Tényleg csak a hosszával volt gondom, mert feszült az atmoszféra, az ember végig kíváncsi, mi fog történni, de majdnem három órán keresztül koncentrálni a szinte folyamatos ufóbeszámolókra megterhelő. A színészek nem ripacsok, de nem is kiemelkedőek. Ez a horror igazán tudott ütni a maga idejében, de még most is tele van hátborzongató jelenettel. Tipikusan annak a műnek gondolom, amire ráférne egy hozzáértő, jó felújítás. Mindenkinek ajánlom, aki a téma szerelmese, mert nem fog csalódni az Intruderekben, ami pedig a végét illeti, az egyik legszebb filmes befejezés.

Szerintem: 6/10

IMDb | mafab