Vannak könyvek, amik annyira borzalmasak, hogy soha többet nem akarjuk elolvasni őket. Ezek a könyvek viszont olyanok, amiket ha csak egyszer is, de mindenkinek el kellene olvasnia, mert szembe kell néznünk azokkal a dolgokkal, amikre mi, emberek vagyunk csak képesek. Jack Ketchum, A szomszéd lány című könyve is egy ilyen mű.

A történet főszereplője Meg, aki egy szép, csöndes és végtelenül szerethető tinédzser. Meg és mozgássérült húga, Susan árvák, nagynénjükkel és annak fiaival élnek egy békés, családbarát külvárosban. Rendezett udvarok, fehér kerítéses, szép családi házak, nevető gyerekek. Mondhatnánk, hogy minden szép és idilli. Azonban a felszín alatt olyan igazság lapul, amiről ugyan jobb lenne nem tudni, de mégis muszáj felfedni. Ruth néni ugyanis egy megkeseredett, kegyetlen, őrült bestia, aki betegesen féltékeny Meg fiatalságára és szépségére. Látja, mennyi minden vár még a lányra, és irigysége teljesen elveszi az eszét. Először kis kínzásokat alkalmaz Meggel szemben, majd mikor látja, hogy nem tudja megtörni, egyre kegyetlenebb eszközökhöz folyamodik. Őrülete átragad három fiára, majd a környéken lakó többi fiúra is. Meget a pincébe zárja, és válogatott mentális és fizikális erőszaknak veti alá, a fiúkat pedig arra bíztatja, hogy minden dühüket és frusztrációjukat a lányon töltsék ki. A történetet a szomszéd srác szemszögéből hallhatjuk, ami még borzalmasabbá teszi az egészet. David meséli el nekünk, hogyan harapódzik el az őrület Ruthon és a fiúkon. Döbbenetes olvasni, hogy mennyi mindennek kell megtörténnie ahhoz, hogy David végre elkezdjen undorodni a nőtől és a barátaitól, és végre megkíséreljen segíteni Megen.

Nem egy könnyű, laza nyári olvasmány A szomszéd lány. Olyan tehetetlenség, undor és fájdalom temeti maga alá az olvasót, hogy az szinte elviselhetetlen. Miközben olvastam, legszívesebben kiabáltam volna, hogy könyörgöm, valaki mentse már meg azt a lányt. Annyira elviselhetetlen volt az egész, hogy fizikailag rosszul voltam tőle, az utolsó 30 oldalt pedig végigsírtam. Ketchum pedig nem engedi, hogy máshova nézzünk, nem engedi meg, hogy egy kis happy enddel jobban érezzük magunkat. Egyszerűen kifeszíti a szemünket és rögzíti a fejünket, hogy végig kelljen élnünk azt, ami Meggel történik. Mert az igaz, hogy nem mi követjük el a borzalmakat, de sok esetben hagyjuk, hogy megtörténjenek, és ezzel szembe kell néznünk.

A mondanivalónak még erősebb és kegyetlenebb hangsúlyt ad az, hogy Ketchum nem magától találta ki a történetet. A könyv Sylvia Marie Likens esetét meséli el nekünk, melyről az oldalon is olvashattatok már, illetve készült róla két filmadaptáció is; mindkettő 2007-ben, The Girl Next Door (A szomszéd lány) és An American Crime (Bűnök) címmel (cikkünkben az eset mellett röviden a filmeket is megemlítjük).

Az egyszer biztos, hogy soha, de soha többet nem fogom még egyszer elolvasni A szomszéd lányt, viszont nagyon örülök neki, hogy egyszer mégis megtettem. Ezt a történetet mindenkinek el kell olvasnia és meg kell ismernie, mert a benne olvasottak is mi vagyunk. Nem állatok, földönkívüliek vagy más teremtmények képesek ilyen tettekre, hanem mi, emberek, és ezzel igenis szembe kell néznünk. Ketchum munkája korszakalkotó, kegyetlenül őszinte, minden határt és szabályt maga mögött hagyó történet az emberi lélekben megbúvó őrületről. Sajnálom, hogy a tízes a legmagasabb pontszám, amit adhatok rá.

Pontszámom: 10/10