Wrong Turn 3: Left for Dead
Halálos kitérő 3. (2009)

Folytatjuk a nyugat-virginiai mutáns kannibálok gasztronómiai élményeinek, pontosabban az ahhoz szükséges bevásárlások meneteinek ismertetését. A konyhafőnök mai ajánlata kopósült börtöntöltelékkel, hozzá friss csirkesaláta. Avagy első körben egy négyfős társaság vidám kirándulását figyelhetjük meg, de nem túl sokáig, mert megjelenik az erdei szakács, és pillanatok alatt végez szinte az egész társasággal, mindössze az egyik lánynak sikerül olajra lépnie. Eközben egy börtönben éppen fogolyátszállítás megszervezése zajlik. Az egyik mexikói gengsztert váratlanul érinti, hogy előrehozták a dolgot, de még így is sikerül értesítenie a kinti embereit. Öt rab és két rendőr indul el az útra, pontosabban négy rab és három rendőr, mert az egyik elítélt beépített ember. A szállítás simán halad, egészen addig, amíg meg nem próbálja egy kocsi leszorítani őket, ám annak sofőrje egyáltalán nem azért jött, hogy megszöktesse a rabokat.

El kell mondanom, számomra ezzel az epizóddal indult a Halálos kitérő-franchise. Leventéhez hasonlóan nekem is úgymond emlékeim voltam csupán, egész pontosan én úgy ültem le elé, hogy pont ez az a rész, ahol a problémák kezdődtek, már csak az IMDb-s pontszámokat tekintve is. Ugyanakkor bíztam abban, hogy éppen ez fog segíteni, hiszen ha nem tudom összevetni az előző részekkel, akkor garantáltan nem fog negatív irányba befolyásolni az, hogy amazok papíron jobbak voltak. Aztán hamar egyértelművé vált, hogy ez minden jóindulatom ellenére is megfekszi a gyomromat.

Mint írtam, elsőként a kirándulókkal kezdünk, és röpke öt perc alatt végzünk is velük. Talán ha TittyShake-nek hívnák az oldalt, akkor elégedettebb lettem volna ezzel a felvezetéssel, de a "kell egy final girl a csapatba" kitétel teljesítésétől eltekintve teljesen felesleges volt. Arról nem is beszélve, hogy erre a szerepre sokkal alkalmasabb lett volna a seriffhelyettes nő, hiszen nem lett volna túl nehéz dolog úgy alakítani a forgatókönyvet, hogy ő csapódik hozzá a bandához. Szándékosan nem tettem spoilergomb mögé a fentieket, hiszen az kizárt, hogy legyen olyan olvasónk, akinek ez az első slasherje, avagy azonnal fel fogjuk tudni mérni, hogy kinek milyen lapot osztottak.

Ezen túlesve máris bevonulunk, azaz az átszállítás előkészületei során megismerjük a leendő csapat többi tagját is. A lelkesedésünk itt sem fog új erőre kapni, sőt; legalábbis nekem azonnal, még a rácsok mögötti verbális cicaharcnál sikerült megutálnom azt a két rabot, akik talán a legtöbbet szólalnak majd meg a későbbiekben, és ugyanígy voltam a kigyúrt marconaságot idétlen poénkodással "helyettesítő" udvari bolond jellegű fegyenccel is. Itt már nagyon mély levegőket kellett vennem, amikor belegondoltam, hogy kiket is fogok nézni a hátralévő időben. De halványan még mindig bíztam abban, hogy legalább a kergetőzésre, az egész lényegi részére rá tudok majd hangolódni.

Ebből aztán az lett, hogy hirtelen elkezdtem erősen szimpatizálni a pesszimistákkal. Ha én is az lettem volna, legalább annyi pozitívumom lett volna, hogy igazam lett. Hangulatnak nyoma sem volt, egyrészt a fegyencek közt tovább folytatódó szóbeli adok-kapok végett, másrészt azért, mert alighanem sikerült maximalizálni az egy főre eső rossz döntés per film együtthatót. Pedig azért a helyszín rendben van. Oké, nem fog fényképészeti különdíjat kapni, de azért manapság már igyekezni kell ahhoz, hogy a sötét erdőt elszúrják, és ez szerencsére nem történt meg. A vérszomjas kannibálok nem hazudtolják meg magukat, válogatott eszközöket és csapdákat bevetve vadásznak, úgyhogy még ez is oké. A vágók szerencsére visszafogták magukat (legalábbis az unrated változatban), ugyanakkor a fenti képet nézve nekem a prérifarkas ugrik be, aki éppen megint túlfutotta magát, és kell neki egy kis idő, amíg észreveszi, hogy most az következik, hogy ő lezuhan.

Szóval van ebben a filmben sok minden (még egy húdeakkora csavar is, hogy úgy megemlegetjük, mint most én), csak éppen izgalom, borzongás, meg félelem nincs. És hát ezek nélkül horror? Szóval ez részben sótlan, részben meg elsózták. A gyengébb szervezetű mutáns kannibálok egy ilyen fogás után biztos, hogy önként zöldségkúrára fognák magukat több héten át.

3/10

IMDb | mafab

Wrong Turn 4: Bloody Beginnings
Halálos kitérő 4. (2011)

Kilencfős társaság motoros szánokkal szeretne eljutni egyik barátjuk házába a hegyekben. Eltévednek, és az erős vihar miatt nem tudják folytatni az utat. Szerencséjükre meglátnak a közelben egy elhagyatott épületet, amiről kiderül, hogy korábban elmegyógyintézetként funkcionált. Egyikük még arról is tud, hogy korábban többek közt vérfertőző kannibálokat is tartottak itt bezárva. Azt viszont már nem tudják, hogy 30 évvel ezelőtt az összes elmebeteg kiszabadult, és néhányan még ma is életben vannak. Ráadásul még mindig ugyanebben az épületben élnek, kiváló vadászokká fejlődtek, és étvágyuk sem csillapodott.

Agyhalál után fagyhalál. Azaz mindkettő, legalábbis az elején. Úgy értem, le fog fagyni az arcunkról a mosoly, amikor megnézzük, miként is szabadult ki az agyhalott társaság, és egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne osszam meg veletek. Mégiscsak az első öt percről van szó mindössze, ennyi belefér. {spoiler}Az igazgató éppen egy pszichiáternővel sétál, aki túl közel megy a cellához, és az egyik bentlakó elkapja. Olcsón megússza a dolgot, mindössze a hajcsatot húzzák ki a fejéből. Mi mindenre jó egy hajcsat? Többek közt arra, hogy ki lehessen vele nyitni egy cellaajtót! Bizony-bizony. Három kannibálunk aztán semmit sem bíz a véletlenre, és miután sikeresen lebirkózták a cellaajtónyitási megbízottat, megnyomják azt a gombot az asztalán (elsőre, naná), ami egyszerre nyitja az összes ajtót.{/spoiler}

Igen, megint egy ütős felütéssel kezdünk: itt nem egyszerűen őrült, hanem őrülten okos kannibálok leselkednek a gyanútlan erre tévedőkre. Szerencsére a természet mindig gondoskodik a dolgok egyensúlyban tartásáról, úgyhogy az össz-IQ-szint mindössze a duplájára emelkedik az épületben, amikor megérkezik az őrülten bulis társaság (ugye mindenki észrevette a két jelenet közti hasonlóságot?). Az úgynevezett egyediség csak nyomokban lelhető fel a karakterek közt. Kannibálosan fogalmazva: legbelül mindenki egyforma.

Az előző résznél ugye már elsírtam abbéli bánatomat, hogy mennyire kárba veszett a rengeteg belefeccölt optimizmusom, és jobb lett volna inkább a legrosszabbra készülni. Itt most azért nem volt olyan rossz a helyzet, hiszen a film feléig tartó vidámkodás legalább eszembe juttatta a régi slasheröket, és szinte meg is feledkeztem róla, hogy milyen idétlenkedésekre voltak képesek már itt is a forgatókönyvírók (érdemes odafigyelni még az elején a parkolás kérdésére). Na de úgy voltam vele, jöjjön, aminek jönnie kell.

Aztán amikor menetrend szerint szembetalálták magukat a kannibálokkal, és megkezdődött a harc a túlélésért, egészen meglepődtem: karaktereink hirtelen kibújtak a bőrükből. Na nem úgy, mint az egyik áldozat, hanem konkrétan gondolkoztak, és még jó ötleteik is támadtak, amiket ráadásul meg is tudtak valósítani. Utána azonban ismét a dolgok egyensúlyán merenghettem el, mert valami egészen elképesztő módon fordul a kocka. Komolyan érdekelne, mekkora egy ilyen valószínűtlen dolog valószínűsége, bár a kerekített értéket sejtem.

Később aztán még azon is meglepődtem, hogy mindenek ellenére itt nem sikerült teljesen kiölniük a hangulatot. Egy creepy hely az creepy hely, pláne kannibálokkal, időnként egy kicsit még izgalmas is, sőt még gore is akad bőven, bár kérdéses, hogy elégedettségünkben megnyaljuk-e utána a szánk szélét. A cselekmény a megszokott módon, terv szerint halad, szóval senkit nem fog meglepetés érni, de mint mondtam, egy egész picit még bele is tudjuk élni magunkat. Aztán egyszer csak elérkezünk a film végére, és már viszonylagos nyugalomban megvonjuk a vállunkat, hogy hát ez nem is volt olyan rémes, mint az előző, amikor megérkezik a megintcsak (egyen)súlyos utolsó előtti jelenet.

Hogyan is összegezzem? Ez már majdnem megüti (alulról persze) az olyan egyszer nézősök szintjét, amiket akár még élvezni is lehet, ha most látunk ilyet először (vagy másodszor), vagy teljesen ki van kapcsolva az agyunk, vagy éppen még nem múltunk el 17 évesek. De a valószínűtlen marhaságok mellett alighanem még azok sem fognak szó nélkül elmenni, akiknél mindhárom feltétel teljesül.

4/10

IMDb | mafab