Számomra teljesen érthetetlen módon a partvonalra szorult John Carpenter 1998-ban bemutatott Vámpírok című alkotása. Carpenterről úgy tartják, hogy a 90-es évekre megkopott a zsenije, amiben még van is igazság, de ott van mellette a tény, hogy az említett film mellett elkészítette Az őrület torkábant is, ami baromi jó lett és ez a két filmje messze az átlag felett teljesít. A Vámpírok is bőven megérdemelné azt, hogy kultstátuszt kapjon, talán egyszer még ezt is megérjük...

A történet középpontjában Jack Crow (James Woods) áll, aki egy vámpírvadász csapatot vezet és az a feladatuk, hogy felkutassák a vérszopók fészkeit és végezzenek velük. Egyik vadászatuk azonban véres véget ér egy motelben. Ennek oka Jan Valek (Thomas Ian Griffith), aki igencsak nagy falatnak bizonyul és előszeretettel tépkedi le az emberek fejét. Crow és társa, Anthony Montoya (Daniel Baldwin) a vérszívó mester nyomába erednek, kiegészülve egy prostival (Sheryl Lee) és egy könyvtáros pappal (Tim Guinee).

A Vámpírok egy nagyon tökös alkotás és nem igazán tudok még egy ilyet hozni a zsáner keretein belül. Nyilván nem egy agysebész darab, de nem is ez a célja. Ha a stílusát nézzük, akkor az Alkonyattól pirkadatigot lehet megemlíteni. Itt is nagyon kemény pasikat kapunk, akik rettenthetetlenek, durvák, de hát muszáj is ilyennek lenniük, elvégre vérszopókkal kell megküzdeniük. Kifejezetten szeretem ebben a filmben, hogy a vadászokra összpontosít és egy nagyon érdekes világot mutat be nekünk. A Vatikán szerepe a vadászatokban, vagy a vadászok háttere (jelen esetben Crow múltja) és persze Valek eredete mind-mind olyan elem, ami kifejezetten izgalmas koncepciót tár elénk. A vadászatok felépítése, valamint a vámpírok gyilokhadjárata is nagyon badass-re sikerült. Mint ahogyan Valak karaktere is fenyegető, szexi és vérszomjas, meg is emelem a kalapom Griffith előtt. Nyilván az indítékait könnyű kitalálni, de ez nem von le a filmélményből. Carpenter nagyon kreatívan aprítja a népet. Talán a vámpírok kigyulladása egy picit mesterkélt már mai szemmel nézve, de bőven kapunk olyan megoldásokat, amik kárpótolnak ezért. A film végi összecsapást sajnálom azért egy kicsit, mert az nem lett eléggé epikus, de ezt ellensúlyozza Crow és Montoya párbeszéde.

James Woods karakteréért meg csak rajongani lehet. Ennek a pasinak vasból van a töke és teljesen mindegy mekkora szarban van, akkor is benyög egy egymondatos beszólást. Imádom a kilencvenes évek akciófilmjeit, Jack Crow pedig tökéletesen beleillik ezeknek a fazonoknak a csapatába. Adam atya is kifejezetten jó karakter, nála érhető tetten a fejlődés is, hiszen ő egy könyvtárosból növi ki magát vadásszá. Crow esetében ugye karakterfejlődésről nem beszélhetünk, de amit megtudunk róla, az támasztja alá a keménységét. Aki kérdőjeles az Montoya. Az persze látszik, hogy ő és Crow országos cimborák, bajtársak, de ami vele történik az számomra nem teljesen érthető és elfogadható. Persze értem, hogy a végkifejletnek drámainak kell lennie és be kell hozni a barátok jóban-rosszban vonalat, ez pedig alapvetően működik is, csak az indítékkal van a gondom. Erre ugyanis nem figyelt eléggé Carpenter, így nem támasztotta alá kellőképpen a cselekményt. Katrina karaktere meg csak simán idegesítő és persze megértem, hogy Sheryl Lee rendelkezik bizonyos dobornyomásos adottságokkal (mondjuk ezeket mutathatnák akkor már többet is), de sajnos a színésznő nagyon haloványka. Nem hiteles egyetlen perce sem, sőt kifejezetten röhejes az erőlködése. Az ő esetében több cicit és kevesebb meredt tekintetet mutattam volna.

Én azonban nem tudok emiatt haragudni Carpenterre, mert a Vámpírok egy nagyon belevaló, dögös vámpírfilm. Imádom, hogy a vadászok állnak a középpontban, szeretem a fő cselekményt és az egész alakulását. Jack Crow meg egészen egyszerűen a legtökösebb vámpírvadász ever. Ez a film stílusos és vagány. Ha nem hiszel nekem, elég csak meghallgatni a zenéjét. Elvégre ez egy Carpenter film, így a zene kiemelten fontos és mint mindig, ebben az esetben is tökéletesen illeszkedik az alkotás stílusához (sőt szerintem ez a legjobb Carpenter theme). Egyszerű, de nagyszerű. Amennyiben valamiért még nem láttad, de szeretnél egy valóban dögös filmet nézni, akkor ez a neked való alkotás. Ha láttad és szereted, akkor ideje újra megnézni. Ha meg láttad és nem bírod... hát, akkor neked jár egy egymondatos Crow beszólás és hiába mondasz bármit is, az biztos, hogy övé lesz az utolsó szó és a töke is keményebb lesz. :D

IMDb | mafab