A 15 éves Marco semmi egyébre nem vágyik, csak hogy iskolába járhasson, és meg tudjon állni a saját lábán. Gyűlöli életét a klánban, amelyet a nagybátyja irányít erős kézzel, s ahol arra kényszerítik a gyerekeket, hogy kolduljanak, betörjenek. Egy nap nem bírja tovább, és megszökik. Menekülés közben rábukkan nagybátyja egy feltételezett áldozatának holttestére, s ezzel az események egész láncolatát indítja el. Hamarosan tapasztalnia kell, hogy már nem csak a saját klánjának tagjai akarják elkapni. A Q-ügyosztályt vezető Carl Mrcknek és új taggal bővült csapatának nagy szüksége lenne Marco információira, mivel kiderül, hogy egy általuk keresett személyé a holttest, amit a fiú talált. Marco azonban nagyon tart a rendőrségtől.

Én nagyon szeretem a Q-ügyosztály eseteit és az eddigi négy könyvet csak úgy faltam, de az ötödik köteten bizony nagyon nyögvenyelősen rágtam át magamat. Persze Carl, Assad és Rose hármasa zseniális és nagyon szeretem őket, de nem csak miattuk kaptam rá erre a regénysorozatra. Nyilván ők állnak a középpontban és nagyon élvezem, hogy egyre többet tudok meg róluk, de az is nagyon érdekel, hogy milyen ügyeket oldanak meg. A Hajtóvadászat esetében számomra nem volt elég érdekes az ügy.

Félreértés ne essék, nem lett rossz a regény. Az alvilág, a korrupció és Marco világa, menekülése érdekes volt, de nem volt meg az egésznek az ereje. Marco nagyon aranyos gyerek volt, lehetett szurkolni neki és reménykedtünk benne, hogy végre megkapja azt a segítséget, amit megérdemel. Csak sajnos maga az ügy nem volt csavaros, nem voltak benne nagy fordulatok és nem is merültünk el a sötétségben sem. Pedig eddig ezek mind jellemzőek voltak a Q-ügyosztály eseteire.

Assad rejtélyekkel teli múltjának felvázolása is elég lassan halad, pedig ha már nem erős az ügy, akkor ezzel lehetett volna ellensúlyozni a cselekmény kicsit összecsapott mivoltát. Carl karaktere és története viszont megint nagyon jó volt, mint ahogyan Rose is egyre inkább megkapja a megérdemelt reflektorfényt. Külön öröm olvasni a közte és Carl között lévő kapcsolatot.

Tehát a főszereplőinket továbbra is csak imádni lehet. Marco nagyon szimpatikus volt és végig tudtam érte szorítani. Az ügynek voltak nagyon jó mozzanatai, csak kevésbé volt sokkoló a sztori és talán túl sok volt az akció. Egyáltalán nem volt rossz a Hajtóvadászok, sok hasonló műfajú regényt magasan ver, de a Q-ügyosztály eddigi eseteihez képest gyengébb volt. Biztos vagyok benne, hogy ez csak egy kis megtorpanás volt, sőt lehet sokaknak tetszett az, hogy az író kicsit visszavett. Én azért bízom benne, hogy legközelebb azért jobban elmerülünk a durvulásban.

Pontszámom: 6/10