Az ember, mielőtt leül nézni egy filmet, általában egy trailer alapján tájékozódik, próbálja felmérni, hogy mégis mit várhat. Néha egy jól megcsinált trailer után elkeseredünk, mivel kiderül, hogy a film összes jó pillanatát bezsúfolták két percbe, néha pedig akár egy kevésbé tetszető előzetes után kellemes csalódás ér bennünket. A Lost Time előzetesét megnézve az elején volt egy halvány reménysugár, hogy egy alacsony költségvetésű, de szórakoztató filmet kapunk, bár a felbukkanó CGI-pisztolylövések minőségének láttán rossz érzés fogott el, ami a készítők igényességét illeti.

A film első pár perce alatt megtudjuk, hogy miről is fog szólni a cselekmény. A történet középppontjában egy testvérpár, Valerie és Melissa áll. Valerie áttétes rákos, haldoklik, Melissa pedig a végsőkig igyekszik testvérét támogatni. Hazafelé tartanak egy orvosi vizsgálatról, amikor különös jelenségek közepette Melissa eltűnik.
Négy hónapot ugrunk az időben, Valerie csodálatos módon meggyógyult egyik pillanatról a másikra, miközben testvérét azóta sem találják.

Gigászi méretű magánnyomozásba kezd, amiben segíti őt a kellően sztereotíp módon megformált (kopasz, mindig ott van, ha balhé van, kemény, de jószívű) rendőr barátja.  Végül rátalál egy megfelelően gyanús külsejű íróra, Dr. Reedre (akin még kalap is van mindig), aki a kiesett idő jelenségéről ír könyvet, amiben ismerteti elméletét, ami szerint ez a fajta emlékezetkiesés az idegenek számlájára írható.

Mit lehet tenni, meglátogatja otthonában az írót, aki, bár azt állítják, hogy misztikus módon elzárva él a szociálizációtól, ennek ellenére egy gigantikus épületben lakik a város közepén. Hamarosan rájön, hogy Dr. Reed egy miniatűr kis zárt osztályt tart fenn, aminek lakói az idegenelrablások áldozatai. Van itt minden: lány, aki hangokat hall, ezért zenét hallgat; lány, akinek kiélesedtek az érzékei; lány, aki jeleket firkál és magában beszél. A diktatórikus rendet pedig Dr. Reed testőre, Mr. Eliott, a mindig mereven néző kopasz ember tartja fenn. Sejteni lehet, hogy itt valami nem stimmel, ám mire Valerie is rájön erre, már késő...

Őszintén szólva, nagyon rég láttam ennyire borzasztó filmet. Kár lenne szépíteni, a Lost Time értékelhetetlen, még a műfaj nagy rajongóinak is. A színészi játék minősíthetetlen, a kivitelezés szintén. Felesleges elkezdeni sorolni a film hibáit, mivel csak azok vannak szinte. Az ijesztőnek szánt dolgoktól röhögőgörcsöt kap az ember (Mr. Eliott, ha gonosz dolgot csinál, előtte csitteg, ha rendet akar vágni, elbődül, mint a szamár, a hangokat halló lány rettegő arckifejezése olyan, mint egy aluljáróban tarháló alkoholistáé szombat este stb.), a készítők néha arcátlan módon próbálták másolni a Fourth Kind nagyon jól eltalált szürreális képsorait, felesleges helyeken hallunk zenei aláfestést, és még sorolni lehetne.

Ötletem sincs, mit szerettek volna elérni a készítők, így mindenkit óva intenék a film megnézésétől, mert másfél óra után könnyen érzékelhetővé válik a címben is szereplő elveszett idő.

Értékelés: 2/10

IMDb | mafab