Drakula gróf mellett ki a második legismertebb klasszikus szörny, aki szinte azonnal mindenkinek eszébe jut? Frankenstein természetesen, aki úgy él a köztudatban, hogy egy omlásnyi, buta, zombiszerű lény, aki kezeit előre tartva, csoszogva hörög. Csakhogy már a megnevezésbe hiba csúszik, hiszen Frankenstein nem a szörny neve, hanem „atyjáé”, a tudós Victor Frankensteiné, a lény pedig korántsem egy szivacsagyú élőhalott. Mai cikkemmel és az elkövetkezendő egy hét estéin bemutatott filmekkel azt a célt szeretném elérni, hogy jobban megismerjétek Mary Shelley csodálatos művét és hagyatékát.

Drakula gróf mellett ki a második legismertebb klasszikus szörny, aki szinte azonnal mindenki eszébe jut? Frankenstein természetesen, aki úgy él a köztudatban, hogy egy omlásnyi, buta, zombiszerű lény, aki kezeit előre tartva, csoszogva hörög. Csakhogy már a megnevezésbe hiba csúszik, hiszen Frankenstein nem a szörny neve, hanem „atyjáé”, a tudós Victor Frankensteinné, a lény pedig korántsem egy szivacsagyú élőhalott. Mai cikkemmel és az elkövetkezendő egy hét estéin bemutatott filmekkel azt a célt szeretném elérni, hogy jobban megismerjétek Mary Shelley csodálatos művét, és hagyatékát.

Az 1800-as évek elején, Mary Wollstonecraft Godwin (későbbiekben férje nevét vette fel), és Percy Bysshe Shelley a Genfi-tóhoz utaztak Lord Byronhoz vendégségbe. Aznap, nyár ellenére igen hideg időjárás köszöntött be, kimozdulni sem tudtak, így hát Byron egy szellemi versenyre hívta ki vendégeit, miszerint mindenki találjon ki egy-egy rémtörténetet, s az nyer, akié a legijesztőbb. Percy Bysshe Shelley A vámpír című alkotásával „nevezett” be, ami későbbiekben a romantikus vámpírtörténetek alapkövévé vált, felesége viszont egy rémálmát vetette papírra, melyben egy istentelen orvos diák térdelt az általa összetákolt lény mellett, és így született meg a Frankenstein, avagy a modern Prométheusz. Mesterművét, ami egyben első alkotása is volt eleinte névtelenül publikálta, majd 1818-ban megjelentette. Magyar fordításban 1977-ben jelent meg, Göncz Árpád által. De miről is szól a rémregények egyik alappillére?

A 18. században Walton kapitány hajójával és legénységével az Északi sarkra tart, hogy felfedezőútja céljába érjen, csakhogy élelmük már szinte teljesen elfogyott, a legénység fáradt, beteg, a tovább haladás pedig az életükbe kerülne. A jégen egyszer csak vérfagyasztó üvöltést hallanak, a szánhúzó kutyáikat valami megtámadta, nem sokkal később pedig egy majdnem halálra fagyott férfit találnak, aki Viktor Frankensteinnek hívja magát.

A kapitány a hajóra invitálja az idegent, és elkezdi faggatni, honnan és miért jött ilyen zord vidékre, Frankenstein pedig elkezdi mesélni élete történetét, egészen gyermekkorától kezdve. Victor nemesi családba született, Genfben, három testvérével együtt, szülei pedig később örökbe fogadtak egy lánygyermeket, Elizabeth-et, akit Vicotrnak szántak feleségül. Évekkel később felvételt nyert az ingolstadti orvosi egyetemre, ahol merész kérdéseivel és gondolataival kivívta tanárai ellenszenvét. Életerős, okos fiatalemberként egyre messzebb próbált eljutni a természettudományokban és fizikában, az elektromossággal kísérletezett, s, miután édesanyja skarlátban elhunyt valami elpattant ő benne is: fejébe vette, hogy legyőzi a halált, életet teremt. Ingolstadtban, a járványban elhunyt emberek tetemeiből testrészeket szerez, és az elektromosság segítségével sikerül megalkotnia fő művét, melynek látványától viszont olyannyira megriad, hogy laboratóriumába hagyja magára.

Csakhogy nem szimplán húst varrt össze hússal, érző, gondolkodó lényt teremtett, kinek még nevet sem adott, és aki teljesen egyedül kell, hogy megismerje az őt körülvevő világot, ami kitaszítja magából. Útra kel, hogy megkeresse apját és megismerje önmagát, de, ahová téved csak szenvedés a sorsa, megalázzák, fizikailag bántalmazzák, s, miután teremtőjének nyomára akad, aki megígéri, hogy „készít” neki egy társat, de szavát szegi, és már nem maradt több szeretet és remény a szívében, bosszút forral. A lény Victor Frankenstein életének tönkretételére esküszik fel, az emberi életek már nem jelentenek akadályt.

A történetet keretezi az Északi-sarkot felfedező kapitány és a tudós interakciója, a cselekmény viszont Victor narrációjából derül ki. Nagyon erős már a kerettörténet szimbolikája is, ami levonja a történet következtetéseit, miszerint meddig mehet el az ember a tudományért, játszhatja-e istent, hogy megpróbál élet és halál felett dönteni. Nem véletlen, hogy az ókori Prométheusz titán neve is szerepel a mű címében, hisz Prométheusz volt az, aki ellopta a tüzet az Olümposzról, hogy megajándékozza vele az embereket, azaz átadja nekik a tudást, majd büntetésül Zeusz megteremtette Pandórát (kvázi a lény menyasszonya a történetben), aki minden bajt rászabadított az emberiségre, Prométheuszt magát pedig a kaukázusi hegyhez láncolta, ahol egy óriási sas minden nap szétmarcangolta a máját, ami visszanőtt másnapra.

Nem csupán a tudás és mindenhatóság kérdését feszegette Shelley, de, ahogy a vámpírok is a kitaszítottság metaforáivá váltak, úgy Frankenstein és lénye is magukban hordozzák a kitaszítottság, el nem fogadottság, jelen esetben a homoszexualitás szimbolikáját. Legerősebb példaként a lény születését lehetne kiemelni, a magzatvízben összefonódó teremtmény és teremtője képét. Victor szerelmi élete, melynek központjában Elizabeth áll, folyamatosan feszültségben áll a teremtett lénnyel, és mikor döntés helyzetbe kényszerül a tudós, utóbbi mellett dönt, és mikor nem, a harag és furcsamód a dühben, és bosszúban rejlő szeretet bosszúvá sűrűsödik.

Paradox módon a Frankenstein az egyik legrémisztőbb és egyben legmeghatóbb történet, a gyermeki szeretetről, ártatlanságról, amit bemocskol az elhagyatottság, a magány és a verbális és non-verbális erőszak. Félelmetes arra ráébredni, hogy a történet igazi szörnyszülöttje maga az ember, az igazi áldozat pedig a különböző húsokból összetákolt teremtmény. Mindenkinek lelkesen ajánlom az elolvasását, és attól sem kell félni, hogy a nyelvezet nehézkes és a történetvezetés lassú.

Rengeteg film és más művészeti ág vette alapanyagul Shelley regényét, mind a mai napig, a héten ezek kerülnek bemutatásra, viszont aki tényleg a leghűbb adaptációt nézné meg, ami szinte szóról szóra a regény, az Kenneth Branagh rendezését, az 1994-es Frankensteint nézze meg, melynek főszerepét is elvállalta, Helena Bonham Carter oldalán.  A színészi alakítások kimagaslóak, Robert De Niro, mint a szörny vérfagyasztó, de karakterében megmaradt az ártatlanság, a szeretet és a kivitelezés is kifogástalan.Drakula gróf mellett ki a második legismertebb klasszikus szörny, aki szinte azonnal mindenki eszébe jut? Frankenstein természetesen, aki úgy él a köztudatban, hogy egy omlásnyi, buta, zombiszerű lény, aki kezeit előre tartva, csoszogva hörög. Csakhogy már a megnevezésbe hiba csúszik, hiszen Frankenstein nem a szörny neve, hanem „atyjáé”, a tudós Victor Frankensteinné, a lény pedig korántsem egy szivacsagyú élőhalott. Mai cikkemmel és az elkövetkezendő egy hét estéin bemutatott filmekkel azt a célt szeretném elérni, hogy jobban megismerjétek Mary Shelley csodálatos művét, és hagyatékát.

Az 1800-as évek elején Mary Wollstonecraft Godwin (későbbiekben férje nevét vette fel) és Percy Bysshe Shelley a Genfi-tóhoz utaztak Lord Byronhoz vendégségbe. Aznap, nyár ellenére, igen hideg időjárás köszöntött be, kimozdulni sem tudtak, így hát Byron egy szellemi versenyre hívta ki vendégeit, miszerint mindenki találjon ki egy-egy rémtörténetet, s az nyer, akié a legijesztőbb. Percy Bysshe Shelley A vámpír című alkotásával „nevezett be”, ami későbbiekben a romantikus vámpírtörténetek alapkövévé vált, felesége viszont egy rémálmát vetette papírra, melyben egy istentelen orvosdiák térdelt az általa összetákolt lény mellett, és így született meg a Frankenstein, avagy a modern Prométheusz. Mesterművét, ami egyben első alkotása is volt, eleinte névtelenül publikálta, majd 1818-ban megjelentette. Magyar fordításban 1977-ben jelent meg, Göncz Árpád által. De miről is szól a rémregények egyik alappillére?

A 18. században Walton kapitány hajójával és legénységével az Északi-sarkra tart, hogy felfedezőútja céljához érjen, csakhogy élelmük már szinte teljesen elfogyott, a legénység fáradt, beteg, a továbbhaladás pedig az életükbe kerülne. A jégen egyszer csak vérfagyasztó üvöltést hallanak, a szánhúzó kutyáikat valami megtámadta, nem sokkal később pedig egy majdnem halálra fagyott férfit találnak, aki Victor Frankensteinnek hívja magát.

A kapitány a hajóra invitálja az idegent, és elkezdi faggatni, honnan és miért jött ilyen zord vidékre, Frankenstein pedig elkezdi mesélni élete történetét, egészen gyermekkorától kezdve. Victor nemesi családba született, Genfben, három testvérével együtt, szülei pedig később örökbe fogadtak egy lánygyermeket, Elizabetht, akit Victornak szántak feleségül. Évekkel később felvételt nyert az ingolstadti orvosi egyetemre, ahol merész kérdéseivel és gondolataival kivívta tanárai ellenszenvét. Életerős, okos fiatalemberként egyre messzebb próbált eljutni a természettudományokban és fizikában, az elektromossággal kísérletezett, s miután édesanyja skarlátban elhunyt, valami elpattant őbenne is: fejébe vette, hogy legyőzi a halált, életet teremt. Ingolstadtban a járványban elhunyt emberek tetemeiből testrészeket szerez, és az elektromosság segítségével sikerül megalkotnia fő művét, melynek látványától viszont olyannyira megriad, hogy laboratóriumába hagyja magára.

Csakhogy nem szimplán húst varrt össze hússal, érző, gondolkodó lényt teremtett, akinek még nevet sem adott, és aki teljesen egyedül kell, hogy megismerje az őt körülvevő világot, ami kitaszítja magából. Útra kel, hogy megkeresse apját, és megismerje önmagát, de akárhová téved, csak szenvedés a sorsa. Megalázzák, fizikailag bántalmazzák, s miután teremtőjének nyomára akad, az megígéri, hogy „készít” neki egy társat, de szavát szegi, és miután már nem maradt több szeretet és remény a szívében, bosszút forral. A lény Victor Frankenstein életének tönkretételére esküszik fel, az emberi életek már nem jelentenek akadályt.

A történetet keretezi az Északi-sarkot felfedező kapitány és a tudós interakciója, a cselekmény viszont Victor narrációjából derül ki. Nagyon erős már a kerettörténet szimbolikája is, ami levonja a sztori következtetéseit, miszerint meddig mehet el az ember a tudományért, játszhat-e istent, hogy megpróbál élet és halál felett dönteni. Nem véletlen, hogy az ókori Prométheusz titán neve is szerepel a mű címében, hisz Prométheusz volt az, aki ellopta a tüzet az Olümposzról, hogy megajándékozza vele az embereket, azaz átadja nekik a tudást. Zeusz büntetésül megteremtette Pandórát (kvázi a lény menyasszonya a történetben), aki minden bajt rászabadított az emberiségre, Prométheuszt magát pedig a kaukázusi hegyhez láncolta, ahol egy óriási sas minden nap szétmarcangolta a máját, ami visszanőtt másnapra. Nem csupán a tudás és mindenhatóság kérdését feszegette Shelley, de ahogy a vámpírok is a kitaszítottság metaforáivá váltak, úgy Frankenstein és lénye is magukban hordozzák a kitaszítottság, el nem fogadottság, jelen esetben a homoszexualitás szimbolikáját. Legerősebb példaként a lény születését lehetne kiemelni, a magzatvízben összefonódó teremtmény és teremtője képét.

Victor szerelmi élete, melynek központjában Elizabeth áll, folyamatosan feszültségben áll a teremtett lénnyel, és mikor döntéshelyzetbe kényszerül a tudós, utóbbi mellett dönt. A harag, valamint furcsa mód a dühben rejlő szeretet bosszúvá sűrűsödik. Paradox módon a Frankenstein az egyik legrémisztőbb és egyben legmeghatóbb történet a gyermeki szeretetről, ártatlanságról, amit bemocskol az elhagyatottság, a magány és a verbális és non-verbális erőszak. Félelmetes arra ráébredni, hogy a történet igazi szörnyszülöttje maga az ember, az igazi áldozat pedig a különböző húsokból összetákolt teremtmény. Mindenkinek lelkesen ajánlom az elolvasását, és attól sem kell félni, hogy a nyelvezet nehézkes és a történetvezetés lassú.

Rengeteg film és más művészeti ág vette alapanyagul Shelley regényét, mind a mai napig, a héten ezek kerülnek bemutatásra, viszont aki tényleg a leghűbb adaptációt nézné meg, ami szinte szóról szóra a regény, az Sir Kenneth Branagh rendezését, az 1994-es Frankensteint nézze meg, melynek főszerepét is elvállalta, Helena Bonham Carter oldalán.  A színészi alakítások kimagaslóak, a szörnyet alakító Robert De Niro vérfagyasztó, de karakterében megmaradt az ártatlanság, a szeretet, emellett a film kivitelezése is kifogástalan.

A regény: 10/10

Frankenstein (1994): 10/10

IMDb | mafab