Az igencsak rossz Bye Bye Man után megfogalmaztuk magunkban: „hát, ez egy nagy adag trágya volt, de amúgy rengeteg félelmetes mumus van a filmvásznon és a népi hiedelemvilágban.” Freddy Krueger és társai a mi világunkból kerültek bele a filmekbe: a népi folklór rengeteg történetet őrzött meg a zsákos emberről (angolszász területeken: boogeyman), akivel a szülők riogatták a szemtelen, szófogadatlan gyermekeiket. Ezek a sztorik, amelyekben a mumus általában éjszaka jön elő, az ágy alól, vagy a szekrényből, hogy a gyerekeket rémisztgesse, rosszabb esetben el is vigye őket, rendkívül termékenyen hatottak a horrorfilmesekre. Mindezek fényében úgy döntöttünk, hogy egy hatalmas, az egész Földön átívelő kultúrmisszióra indulunk, és bemutatjuk nektek a különféle népek, helyek bubusait. Először Európában nézünk szét, első állomásunk pedig a zord Észak.

Finnország

Jó barátainknál, nyelvrokonainknál, a Télapó (Joulupukki) hazájában kezdünk, és rögtön a földkerekség egyik legfurább mumusával: Mörkö egy óriási kék paca, aki egyáltalán nem ellenséges, ellenben annyira magányos és szomorú, hogy ahova lép, megfagy a lába alatt a talaj (vagy még jobban megfagy, elvégre mégiscsak északon vagyunk.) Azonban hiába nem akar bántani senkit, kinézete megijeszti a kölköket, aki sikitófrászt kapva menekülnek tőle.

Mörkövel egy igencsak híres gyermekmesében, a Moomin-történetekben is találkozhatunk (amiket eredetileg svédül írták meg), ahol egy nagy, ijesztő, sötétkék, szellemszerű figuraként van megjelenítve. Csináltak róla egy horrorfilmet is, amit mi még nem láttuk, szóval nem tudjuk, hogy ütős-e - mindenesetre érdekesnek tűnik, lehet, hogy belekukkantunk a közeljővőben.

Svédország

A svédeknél a Monstret under sängen elnevezés az elterjedt, ami azt jelenti: szörny az ágy alatt – ezzel riogatták azokat a gyerekeket, akik nem akartak aludni menni. A Näcken és a Brunnsgrubben név is használatos, amelyek patakokban, forrásokban rejtőző szörnyetegeket jelölnek – a gyerkőcöknek távol kellett maradniuk ezektől a helyektől, ha jót akartak maguknak.

Dánia

A Lego és Andersen hazájában a Bussemanden a boogeyman megfelelője, aki gyermekeket ragad el az ágy alatti birodalmába, ha azok lefekvés után rosszalkodnak.

Norvégia

A norvég mumus neve Nøkken, aki egy végtelenül veszélyes és manipulatív teremtmény. Folyókban, patakokban, és tengerekben lehet vele összefutni. A mesékben mindig olyan vízben tanyázik, amelynek környékén liliom van, amit a gyerekek előszeretettel szeretnek gyűjteni (ez a helyzet némileg rímel Pennywise-ra és a luftballonjaira). Alakváltó (ismét Stephen King bohóca juthat eszünkbe): a lányoknak egy fiatal ifjú képében jelenik meg, aki nyugtató, andalító zenével édesgeti közelebb a gyanútlan áldozatot.  Néha egy fehér lóvá alakul, de van úgy, hogy - fondorlatos módon - egy fatörzs kinézetét veszi fel.

Valódi kinézete elég ocsmány: fűcsomók vannak a fején, a szeme zöldes színben világít, szája nagy, éles fogakkal van tele; bőre undorító, nyálkás, szürke, olyan, mint egy vízihulláé. Azt mondják, hogy ha elkap a Nøkken, ki kell mondani a nevét, és elereszt, majd eltűnik.

Izland

A mumus izlandi megfelelője Grýla, egy mitikus óriásnő, aki az izlandi hegyekben él, karácsonykor azonban aktivizálja magát: szenteste lemegy a városokba, begyűjt pár olyan gyereket, akik egész évben csak rosszalkodtak, és felfalja őket. Különleges érzéke van ahhoz, hogy megérezze, „kiszagolja” a rossz lurkókat. Kedvenc csemegéje a rossz gyerekek húsából készült pörkölt, amiből bármennyit képes megenni. A legenda szerint az ételből sosem szenved hiányt.

További érdekesség, hogy ő Yule Lads anyja, aki nem más, mint az izlandi Télapó. Grýla legendája rengeteg izlandi történetben, versben és dalban feltűnik, és néha úgy is előadják a fabulát, hogy a mese végén Grýla elhalálozik.