Lianeko ismét itt.
Nathan Ballingrud első novelláskötete 2013-ban jelent meg, és nagy sikert aratott a kritikusok körében, elnyerte a Shirley Jackson-díjat, és jelölték a Bram Stoker-, World Fantasy- és British Fantasy-díjakra is. Azóta megjelent még két kötete a „The Visible Filth” (2015), valamint a „Wounds: Six Stories from the Border of Hell” (2019), ezek azonban sajnos magyarul még nem olvashatóak. Idén októbertől pedig már a képernyőn is láthatjuk az író nyomasztó történeteit, a Hulu ugyanis 8 részes antológia sorozatot készített a Szörnyvidékben szereplő novellákból.
Miért is szeretjük a horrort? Merült fel bennem a kérdés, Ballingrud első novelláskötetének elolvasása után. Ahány horrorrajongó, annyi lehetséges válasz. Valaki izgalomra vágyik, esetleg azt a gerincen végigfutó borzongató érzést keresi, melyet egy-egy jólsikerült rémtörténet vált ki, vagy csak ki akar kapcsolódni, elmenekülni a való világ problémái elől – és kicsit hinni abban, hogy van valami több és más a számlákon, a hiteleken és a lelkiismeret-furdaláson túl ebben a világban.
A horror a szorongásainkat önti kézzelfogható – és sok esetben – legyőzhető formába. Még az olyan rémirodalom is, ami az ismeretlen, „megnevezhetetlen” rettenetről szól, megpróbál fizikai formát adni a félelmünk tárgyának. Legalább azt tudjuk róla, hogy nem tudjuk megérteni, felfogni, és túl hosszúra nyúló tanulmányozás esetén, könnyen elménk épségével fizethetünk kíváncsiskodásunkért. A jó horror tehát megragadhatóvá teszi a félelmeinket, ezzel kínálva kiutat a saját gondterhelt hétköznapjainkból egy olyan világba, ahol egzakt válaszok vannak a problémáinkra. A hétköznapjainkban settenkedő, illékony szorongást – a jövő kiszámíthatatlanságát, párkapcsolati problémákat, egyéb mindannyiunk életében jelen lévő nyalánkságokat – cseréli fel konkrét félelemre. Vegyük csak példának okáért az egyik legalapabb, horrorokban felbukkanó rémet: a zombit. Legyenek lassan totyogó, agyra sóvárgó szörnyek, vagy gyors, agresszív mutánsok, elég egyértelmű, hogy ezeket a kártékony lényeket meg kell semmisíteni. Nem kell morális kérdéseken agyalni, a saját lelkünkben kutakodni – elég, ha láncfűrészt ragadunk, és keresztülvágjuk magunkat az élőholt hordákon. Milyen egyértelmű a megoldás, hétköznapi problémáinkhoz képest…
Ballingrud novellái ezt példázzák: Hétköznapjaink szorongásai, kudarcai és tragédiái mellett a mitikus szörnyek jelentette fenyegetés eltörpül. Bár a címből talán úgy tűnhet, hogy a történetek fókuszában a természetfeletti áll, korántsem ez a helyzet. A szörnyek csak kontrasztként vannak jelen a történetekben. Ha valaki kikapcsolódásként veszi kezébe a könyvet, akkor az csalódni fog. A novellák kegyetlenül visszahelyezik olvasójukat a hétköznapok világába, a nagyon is valós problémák közé. Nem kapunk feloldozást, megkönnyebbülést egyetlen rémalak jelenlététől sem – mert a valódi szörnyek bennünk születnek, a fájdalmunk és sokszor a szeretetünk táplálja őket és egyedül mi vagyunk felelősek értük.
A novellák stílusa egyszerű, letisztult mégis erőteljes és érzékletes. A leírások nem merülnek részletekbe, az olvasó ki tudja tölteni a hézagokat a saját élményeivel, benyomásaival, ami még személyesebbé teszi az olvasásélményt. A történetek középpontjában a főszereplők lelki világának bemutatása áll. Ballingrud belső monológokon keresztül zárja össze az olvasóját a novellák szereplőivel, így kínos közelségben szenvedjük végig velük a történéseket. A finom metaforák, és a néhány precíz mondattal megalkotott nyomasztó atmoszféra, szépirodalmi magasságokig emelik a szöveget.
A történetek színvonala egyenletes, nincsenek kiugró darabok a kötetben, a szerző mindegyik novellájával ugyanazt a nyomasztó üzenetet közvetíti. Ha valakinek nem tetszik Ballingrud stílusa, vagy a történetein keresztül megfogalmazódó állításai, annak nehéz lesz átrágnia magát a köteten, akik azonban valami egyedire és irodalmira vágynak a horror berkein belül, azok igazi ínyencségre bukkanhatnak a Szörnyvidék című kötetben. A történetek nyomasztó kísértete garantáltan az olvasóval marad, akár napokkal a kötet elolvasása után is. Nem vitás, hogy Ballingrud személyében új kiválóságot avathat a horror műfaja.
A könyv megjelent az AGAVE kiadó gondozásában.