Avagy így kell kihagyni egy hatalmas ziccert. Tavalyi évről is volt pár cápás filmünk (A zátony, 47 méter mélyen), idén is várható egy-kettő (MEG, Háborgó mélység 2, stb…), nem beszélve a ZS-kategóriás, Asylum-féle celluloidhulladékokról. Jelen alanyunk is ebbe a kategóriába illene, azonban trashnek túl jó, vizualitásban is erősebb a szutykoknál, és a címe miatt akár még bizakodhatnánk is, hogy egy korrekt folytatáshoz lehet szerencsénk, de nem is tévedhetünk nagyobbat. Az Open Water 3 - Cage Dive olyan szinten felkavarja az állóvizet, amely a továbbiakban az egész széria létjogosultságát megkérdőjelezi. Nézzük, milyen lett az Ideglelés a tengeren.

Ausztrália közelében, a tengerfenéken búvárok rábukkannak egy kézikamerára, amelynek tartalmán néhány eltűntnek nyilvánított fiatal dokumentumfilmes utolsó napjai láthatók. A felvétel szerint adott egy szerelmespár, Jeff és Megan, akik beneveznek egy ausztrál valóságshowba, ahol is a mostanában roppant népszerű ketrecmerüléses cápanézést kötnék össze egy, a nézettséget megnövelendő romantikus lánykéréssel. Velük tart a srác fivére is, Josh, illetve rég nem látott unokatestvérük, Greg is. Ahogy az várható, a csobbanás után beüt a krach, a ketrecet tartó hajó egy hullám hatására felborul, főszereplőink pedig ott ragadnak a tengerben cápákkal körülvéve.

Amilyen zseniális volt az első Nyílt tengeren az egyszerűségével, a nem túl komplikált történetével, a felkavaró befejezésével, és még a folytatás is egész kellemesre sikerült, a Cage Dive legalább olyannyira lett borzasztó. Először vegyük sorba a negatívumokat, mert sajnos azokból van bőven.

A történettel indítunk, amely szerint ismét egy jó kis tengeri kalandhoz lenne szerencsénk, hiszen már Spielberg Cápája óta hálás téma a ketreces merülésesdi, azonban az már a kezdő képsoroknál feltűnik, hogy itt rendesen meg leszünk vezetve. A 80 perces "thrillernek" csúfolt film első harmada során semmi érdemleges nem történik, csupán felvázolják az alapszituációt, amely után (a játékidő további 90%-ban) egy drámai love-storyt láthatunk kibontakozni. Ez akár jól is sülhetett volna el, ha az időrendiséget kicsit megbolygatták volna a készítők, azonban a film első 10 percében ez a vonal ki is merül a leendő menyasszonykánk félrekavarásával, aki ezen tettével eléri, hogy bármiféle szimpatizmust vagy netán aggódást érezhessünk a továbbiakban iránta. Kokettál hozzá az idegesítően naív vőlegénye, valamint annak tesókája is, így a hármuk közötti szerelmi háromszögre irányul a figyelem. Emiatt lőttek a cápás horror-feelingnek, az első két részben remekül bemutatott parafaktornak és véresebb horrorelemeknek, az elszigeteltség és kiszolgáltatottság érzésének nyomát sem találjuk, csupán picsogások és logikátlan jelenetek követik egymást. Már az elején kifullad a film, és hiába ad a néhány uszonyos halacskás bevágás némi adrenalinlöketet, mire beleélnénk magunkat a szereplők helyzetébe, ismét azok nyavalygásaira leszünk figyelmesek. Ha már cápás horrort/thrillert kell rendeznie egy elsőfilmes direktornak, hegyezze ki a hangsúlyt a cselekményre, próbáljon meg újat mutatni, ne pedig a szereplők közötti konfliktusokat vezesse végig 80 percen keresztül. Bukta 1.

Másik fájdalom a vizuális megvalósítás. A film egy dokumentarista jelleggel előadott talált felvételes (found footage) megoldást alkalmaz, ennek megfelelően vannak bőven kamerarángások, amiket szerencsére nem visznek túlzásba, és mindig mindent láthatunk (többnyire szereplőinket). Tovább dícsérendő a szépen kidolgozzott CGI, illetve a pofás színhasználat és látványelemek sora, a helyszínek is gyönyörűen hatnak a vásznon, továbbá cápáink (illetve egy ponton bálnáink) is szépen meg lettek alkotva, azonban összesen, ha négy percet látunk belőlük, már sokat mondok. Bukta 2.

Az idióta forgatókönyvnek hála több idegesítő momentum is beköszön, ilyen példának okáért a ketreces merülés, amely egyáltalán nem hordoz semmiféle izgalmat, láttuk már ezerszer, mi fog történni, így nem ártott volna valami újdonsággal előrukkolni. A szállítóhajó felborulása is egyetlen, semmiből jött hullámnak köszönhető, amit nem követ több másik, de mondhatnám a szobás jelenetet is, aminél idiótább reagálást még sosem láttam (Spoiler: hölgyeményünk egyedül marad a szobában, mikor betoppan hozzá leendő sógora, majd pár csók is elcsattan. A kamera persze mindezt felveszi, kvázi premier plánban tálalják a megcsalás tényét főhősünknek, ám hogy ki állítja le a felvételt, és a visszatekintésnél miért nem tűnik fel neki a felvétel hossza, az örök rejtély marad.) Ehhez társul a magyar szinkron, amely hasonlóan a színvonalhoz, csapnivaló, számos háttérzajt elnyomtak a készítés során, a szereplők közötti párbeszédek sótlanok és semmitmondóak. Bukta 3.

Színészeinkre is okkal lehet panaszkodni: mindannyian sorozatszereplőként kerültek első nagyjátékfilmjükbe, azonban másabb alakítást kíván meg egy mozi és másabbat egy sorozat (nem a Trónok harcára, hanem mezei filléres szappanoperára gondolok). Ez a tény jó esetben ad egy kis pluszt mindenkinek a játékához, ahogyan az más filmeknél megfigyelhető (például Dagon vagy Skyline). Azonban Joel, Josh és Megan hozta magával a tévében még elfogadható kliséhalmazt, amiben végig benne maradnak, így tőlük itt sem kapunk egy kicsivel sem élvezhetőbb alakítást, mint amelyekben szerepeltek kvázi statisztaként (többek között ilyen az Odaát vagy az X-akták). A rendező Gerald Rascionato-nak, aki egyben a szkriptért is felel, szintén ez az első filmes debütálása, amely látszik is: van egy olyan érzésem, hogy a Cápák között csupán azért kapta meg a Nyílt tengeren előcímet, hogy kiemelkedjen a többi B-filmes alkotás közül (erre reflektál a munkacíme is: Into the deep). Bukta 4.

Bár még van a szériában potenciál, és az irány is jó felé tendál, ez most nem jött össze: a Cage Dive meggyalázza nem csak az elődjeit, hanem az egész cápásfilmes műfajt, szégyent hoz a thrillerekre, és elénk rak egy szánalmas, bugyuta maszlagot egy remek alapanyagból építkezhető sztori helyett. Legalább érthető, hogy mire ment el a négy és fél millió dolláros büdzsé: a fiatalok legalább buliztak egy jót az ausztrál forgatás ideje alatt. Lehet, azt bemutatva jobban jártunk volna.

4/10.

IMDb | mafab