eN.Dé. ismét a fedélzeten, ezúttal egy lélekölő thrillert ajánl nektek. Köszönjük ezt az írást is!

Mindig is rajongtam a tárgyalótermi krimikért, thrillerekért. Azokat a darabokat tartom a legkiemelkedőbbeknek, ahol hagyják a színészeket érvényesülni, és emellett bevonják a nézőket a látottakba. Így nem csak passzívan vagyunk jelen, hanem aktív részesei lehetünk a filmnek, hiszen próbálunk rájönni, lehetőleg előbb, mint a főszereplők, hogy ki is volt a gyilkos, és mi lehetett az indítéka. A Legbelső félelem pedig igazán kiváló darabja ennek a műfajnak.

A történet szerint Martin egy nagyon sikeres és kétségkívül arrogáns védőügyvéd, aki válogatás nélkül belemegy olyan ügyekbe és olyan emberek védelmébe, akikkel a legtöbben szóba sem állnának. Célja az, hogy a csapból is ő folyjon, és hatalmas médiavisszhangot teremtsen maga körül. Éppen ezért amikor a város prominens személyiségét, Rashman érseket kegyetlen brutalitással meggyilkolják, azonnal siet elvállalni a gyilkossággal vádolt fiatal utcagyerek, Aaron védelmét. Ellenfele pedig nem más, mint régi mentoráltja és szeretője, Janet. Megkezdődik a per, és csak kapkodjuk a fejünket az események és a kiderült történések láttán. Vajon Aaron tényleg elkövette a gyilkosságot, vagy csak rosszkor volt rossz helyen? Esetleg skizofrén, és ezért nem emlékszik semmire? Martin valóban annyira önelégült, törtető és közömbös, mint amilyennek tűnik, vagy érző szív és erős igazságérzet lakozik az arrogáns és kemény külső alatt?

A filmben nincsenek izgalmas akciójelenetek vagy rémisztő ijesztgetések, de ettől még igen kegyetlen darab. A története elég szövevényes és összetett, a végén pedig kapunk egy akkora csavart, amire tényleg csak kevés film képes. Nem csak egy gyilkosság felderítését mutatja be a nézőknek, hanem nagyon erős morális kérdéseket is feszeget. A színészi játék pedig valami egészen fantasztikus. A két ügyvédet Richard Gere és Laura Linney játssza, és nagyszerűen hozzák a karaktereiket. Mind a ketten képesek arra, hogy újabb mélységeket vigyenek a szerepükbe, és elkerülik az unalmas frázisokat vagy a mesterkéltséget. Ám nem ők a film sztárjai, hanem az Aaront alakító Edward Norton. Egyszerűen zseniális, amit csinál. Úgy rúgja gyomorszájon a nézőket, ahogyan csak akarja. Nagyon összetett és hatásos a játéka, ráadásul ez volt az első nagyjátékfilmje, ami tényleg hihetetlen.

Nem sok negatívumot tudok felsorolni, csupán csak két kivetnivalót találtam benne. Az egyik az az, hogy annyira meg akarták zavarni a nézőket, hogy olyan szálakat is belevittek, amik indokolatlanok és feleslegesek voltak, viszont volt olyan is, amikor azt kérdeztem: most ezt senki nem fogja megmagyarázni? Az indíték szempontjából nagy szerepe van Lindának, Aaron barátnőjének, őt azonban senki nem igyekszik megkeresni. Teljesen érthetetlen. A másik negatívum az az, hogy Edward Norton nem szerepel olyan sokat, mint amennyit néznénk belőle :-)

Összességében egy nagyon izgalmas, a klasszikus feszültségkeltés eszközeivel élő és erős színészi játékkal bíró thriller a Legbelső félelem, amit nem csak a műfaj szerelmeseinek, hanem tényleg mindenkinek csak ajánlani tudok.

Pontszámom: 8/10

IMDb | mafab