A Bodom név ismerős lehet valahonnan így első ránézésre, méghozzá nem is akárhonnan. Az 1993-ban alapított Children of Bodom elnevezésű finn death metál banda bizony egy máig megoldatlan gyilkosság után nevezte el magát. A Bodom-tó (finnül: Bodominjärvi) Finnországban található és kedvelt kempingezőhely. 1960-ban négy fiatal is úgy gondolta, hogy jó móka lesz egy kicsit sátrazni ezen a közkedvelt helyen, ám ami utána történt, azt máig rejtély övezi.

1960. június 4-én, ezen a napfényes, kempingezésre nagyon is alkalmas napon Maila Irmeli Björklund (15) és Anja Tuulikki Mäki (15) útnak indult Espooból sátorozni. Velük tartott a 18 éves Seppo Antero Boisman és a szintén 18 éves Nils Wilhelm Gustafsson is. Választásuk a Bodom-tó partjára esett, itt akartak kikapcsolódni a fiatalok. Ahogyan az ilyenkor lenni szokott szépen felállították a sátraikat, buliztak, jól elvoltak az első nap. Ám négyük közül hárman a másnapot már nem érte meg.

A baráti társaságra először egy hatéves fiúcska lett figyelmes. A kisfiú egy csapat madarat figyelt, amikor észrevette a parton az elég viharvert állapotban lévő sátrat. Ez olyan reggel hat óra körül volt és a fiú szólt róla a szüleinek is, akik később azt mondták, hogy azért nem mentek oda, mert láttak ott egy szőke férfit és azt gondolták az övé a sátor. A holttesteket délelőtt 11 órakor találták aztán meg, méghozzá egy Risto Sirén nevű helyi ács. A férfi azonnal értesítette a hatóságokat.

Mint kiderült a fiatalokat valamikor június 5-én hajnali 4 és 6 óra között halálra szúrták és verték. Mindezt a sátor falán keresztül hajtották végre, amit egy késsel kivágtak. Több ütésnyom is volt a testeken, de azóta se derült fény, hogy milyen tárgyat használhatott az elkövető. A 15 éves Maila Irmeli Björklund volt a legrosszabb állapotban. A lányt deréktől lefelé levetkőztették, több szúrás érte a halála előtt és után is. Gustafsson félig rajta, félig mellette feküdt, az arccsontja és az álkapcsa eltört és agyrázkódása volt. Mäki és Boisman testét is több ütés és szúrás érte. A rendőrök délben értek a helyszínre és ekkor vette kezdetét a nyomozás.

A kiérkező rendőrök több furcsaságot is felfedeztek a tetthelyen. Az áldozatok motorral érkeztek a kirándulóhelyre. A járműveket meg is találták, viszont a slusszkulcsok sehol se voltak. Gustafsson cipője is eltűnt, valamint pár ruhadarabjának is nyoma veszett. Ezeket később találták csak meg, nagyjából 500 méterre a tetthelytől. Sajnos a rendőrök nem voltak a helyzet magaslatán, így rengeteg hibát követtek el a helyszínelés során. A tetthelyet összejárkálták, nem zárták le, a tárgyakról nem vezettek hivatalos jegyzőkönyvet, így a bizonyítékoknak nyoma veszett. Azt sem tudták megállapítani pontosan, milyen tárgyakkal mértek ütéseket az áldozatokra és mivel nem foglaltak le mindent, így később már DNS tesztet se nagyon tudtak végezni, amikor lehetőség nyílt ennek a technológiának az alkalmazására.

Az elméletek szerint két lehetséges magyarázata van az esetnek. Az egyik, hogy egy kívülről jövő személy végzett a fiatalokkal. Ténykedése közben megzavarták és ez adja arra a magyarázatot, hogy Nils Wilhelm Gustafsson, miért élte túl a támadást, miközben társai súlyos sérüléseket szenvedve haltak bele a brutális támadásba. Gustafsson egyébként azt mondta, hogy egy fekete-pirosba öltözött férfi támadta meg őket, akinek azonban nem látta az arcát és nem tudja, hogy miért hagyta őt életben. Másra viszont nem emlékezett a támadásból. A rendőrség a fiú vallomása nyomán végül két ember után is nyomozást indított.

Az egyik gyanúsított a helyi Karl Valdemar Gyllström volt, akinek ott volt bódéja. Őt többen látni vélték a helyszínen, igaz ezt csak később mondták el a szemtanúk, mert állításuk szerint féltek Gyllströmtől. A férfi ugyanis elég erőszakos volt, előfordult, hogy rátámadt a vásárlóira, vagy éppen a kempingezőkre, akiknek szétszabdalta a sátrait. Állítólag egyébként Gyllström részegen maga is beismerte, hogy ő követte el a Bodom-tavi gyilkosságokat. A rendőrség azonban nem tulajdonított akkora figyelmet az ügynek, mondván, hogy a férfi labilis, sőt elmebetegsége van, így nem mérvadó az, amiket mond. Ráadásul semmilyen bizonyítékuk nem volt a férfi ellen. Karl Valdemar Gyllström 1969-ben belefulladt a tóba, így később nem tudtak DNS-t sem venni tőle. Arra a kérdésre a válasz, hogy valóban bűnös volt-e vele együtt tűnt el a habokban.

A másik gyanúsítottja a rendőrségnek a német születésű Hans Assmann volt, aki a környéken lakott. Igazság szerint azért vetült rá a reflektorfény, mert mindenféléket terjesztett magáról. Hol arról beszélt, hogy a Waffen SS tagja volt, de kiábrándult a nácizmusból, amikor beleszeretett egy zsidó lányba, hol pedig azt híresztelte magáról, hogy a KGB ügynöke. Ráadásul nagyon rejtélyes életet élt, nem nagyon ismerte senki, ez pedig tetézte a gyanút. Olyan szóbeszéd is elkezdett terjedni, hogy Assmann a gyilkosságokat követő napon Helsinkiben bukkant fel egy kórházban véres ruhában és piszkos körmökkel. A hivatalos rendőrségi akták szerint azonban a férfi nem követhette el a gyilkosságokat, mert ebben az időben Németországban tartózkodott.

Ha nem egy idegen volt a tettes, akkor ki? A rendőrség komolyan nyomozott a túlélő, Nils Wilhelm Gustafsson után. Elvégre elég furcsa, hogy csak ő maradt életben, nem is szenvedett el olyan súlyos sérüléseket és a nyomok azt mutatták, hogy a gyilkos a fiú cipőjével megegyező nyomokat hagyott maga után, ráadásul megtalálták Gustafsson cipőjének talpán az áldozatok vérét. Más lábnyom pedig nem volt. Az is elég furcsa, hogy egyedül az ő cipője volt távolabb a sátortól. 2004-ben vád alá helyezték Gustafssont. A vád szerint ő és Boisman összeverekedtek, innen származtak Gustafsson sérülései, majd pedig a részeg fiú (ekkor már férfi) mérgében megölte a barátnőjét és a tanúkat. Kimutatták a vértesztekből, hogy egyedül Gustafsson ivott, a többiek józanok voltak. Ezt követően ejtett magán pár felszínes szúrást, elrendezte a tetthelyet és igyekezett elrejteni a cipőjét. Ekkor láthatta meg őt a madarakat figyelő kisfiú és a családja. A védelem azonban arra hivatkozott, hogy olyan súlyos sérülésekkel (ne felejtsük Gustafssonnak eltört az arccsontja és az álkapcsa, valamint agyrázkódása lett) nem lehetett képes végrehajtani ezt a brutális mészárlást. Arra meg pláne nem lehetett képes, hogy elmenjen, elrejtse a cipőjét és elrendezze a helyszínt.

Végül egy évvel a férfi letartóztatását követően felmentették a vádak alól. Úgy vélik, hogy tényleg egy kívülálló követte el a gyilkosságot, aki a sátor falába vágott hasítékon hatolt be. Arra mondjuk azóta sincsen magyarázat, hogy 1. Björklund esetében, miért volt durvább az elkövető, 2. miközben Gustafsson-nal elég kesztyűs kézzel bánt, mármint a többiekhez képest és nem is fejezte be, amit elkezdett. Ráadásul Finnországban azóta se fordult elő még csak hasonló eset sem (így eléggé kizárható egy mániákus gyilkos vagy sorozatgyilkos felbukkanása), a gyilkos fegyver sem került soha elő és vele együtt az egész ügyben is több a kérdés, mint a biztos válasz.

Nagy valószínűséggel ezek a kérdések megválaszolatlanok maradnak, sosem fog fény derülni az igazságra és ez marad Finnország máig legdurvább felderítetlen esete.