Köszönjük a MozIComnak, hogy megnézhettük a filmet!

Úgy 15 évvel ezelőtt egy munkatársam javasolta, hogy nézzek meg egy filmet. Úgy rémlik, nem is mondott róla semmit előzetesen, csak azt, hogy tök jó. Akkortájt fogalmam sem volt még, mi fán terem a horror, szóval másnap kérdőn néztem rá, hogy mégis mi a franc olyan tök jó abban a sok hörgő "emberben"? Bevallom, azóta sem néztem újra, annak ellenére, hogy most már tájékozottabbnak mondhatom magam a műfajban. A filmből nem is maradt meg sok minden, ugyanakkor paradox módon az emlékek megszépültek, vagyis úgy gondolok rájuk, hogy mai szemmel alighanem jól szórakoznék rajta. Mindenesetre úgy döntöttem, inkább nem befolyásolom magam semmilyen módon, hogy még véletlenül sem kelljen összehasonlítgatnom a kezdetekkel, és még most az új fejezet előtt sem néztem meg újra. Ugyanakkor a rengeteg előzetes meg előre megmutatott részlet azért mindenképpen beállította egy adott szintre az elvárásaimat. Csak annyi járt a fejemben: legyen ez egy dögös és szórakoztató akciófilm. És az is lett.

Rövid visszatekintés után rögtön a közepébe is vágunk: Alice feltápászkodik a romok alól, és alig van ideje végiggondolni bármit is, máris egy azonosíthatatlan rendszertani besorolású szörnyeteggel kell megküzdenie. És ez csak a kezdet, mert hiába tűnik kihaltnak minden, egyáltalán nincs ő egyedül. A szörnyek és zombik ellen azért sikerül segítséget szereznie pár régi ismerős személyében, ám ellenségei is aktívak, és a végső pusztításra készülnek, és nagyon nem nézik jó szemmel, hogy a múltkori hadművelet nem volt teljesen sikeres. Alice-nek vissza kell térnie Raccoon Citybe, a Kaptárba - oda, ahol minden elkezdődött azzal az elejtett vírusos fiolával. Közben egy váratlan szövetségesre is lel, de vajon elég lesz az ő segítsége?

Próbálok valami klassz magyar megfelelőt találni a badassery kifejezésre, de valahogy egyik sem adja át azt, amit Alice művel a vásznon. Ugyan a történet szerint szuperemberi képességeit elvesztette, ez úgy istenigazából nem látszik. Alice jön, lát, és győz. De mindig. Alighanem ha beesne egy aligátorokkal teli terembe, onnan is krokodilbőr táskával a vállán érkezne ki. Igazi hős, na. Szinte követhetetlen, hogy mit csinál. Igaz, a vágószoba munkatársainak is garantáltan megemelkedett a hormonszintje, ugyanis az mindjárt az első percekben világos lesz, hogy nem akartak lemaradni a főhősnő mögött. Volt a filmhez egy visszatekintő tévészpot, ami egészen pontosan 12783-ra teszi a korábbi részekben, plusz a mostaniban kinyírt lények-emberek-egyebek számát (itt megnézhető, bár pont a végső jelenetek egyikéből is mutat pár kockát, szóval a 15. másodpercnél ajánlott leállítani). Azt viszont nem akarták nekünk elspoilerezni, hogy ez az érték valójában azt jelzi, hogy hány vágás van a mostani filmben. Értem én, hogy Alice szédítő, de ebbe tényleg bele fogunk szédülni.

Pedig a klassz akciójeleneteket azért szívesen végigkövettem volna úgymond folyamatosan is. Ugyanígy kár, hogy a zombikból és a tényleg kellemesen förtelmesre sikerült új mutáns szörnyekből is kevesebbet látunk a kelleténél emiatt. Ha már látvány, a posztapokaliptikus romhalmaz abszolút szemet gyönyörködtetően nyomasztó. A nyomasztást igyekeztek még azzal is fokozni, hogy helyenként szinte teljes sötétségben kell teljesítenie a csapatnak, és úgy gondolom, időnként kissé átestek a paletta túloldalára. De legtöbbször még pont nem zavaró. Ellentétben a 3D-vel, amivel kapcsolatban ugyan még kevesebb emlékem volt (=emlékszem, hogy az Avatár volt az első és egyetlen film, amit 3D-ben láttam), de ha máshol is ilyen, mint itt, akkor tényleg semmi szükség rá. Legalábbis én nem éreztem semmi pluszt.

A cselekmény végig pörgős, szinte egy pillanatra sem állunk le (lesznek csavarok is, sőt nyomokban suspense-t is tartalmaz), bár a film második felében már alig találkozunk szörnnyel vagy zombival. Karakterfejlődést sem kell keresnünk, mindenki "végigviszi" saját jellemének megfelelően, és ennyi. De ez nem baj, mert amúgy rendben vannak a szereplők, jól játszanak valamennyien, és a mélylélektan itt annyiban merül ki, hogy le kell menni a Kaptárba. Az ijesztgetést sem bonyolították túl, de egy dögös akciófilmben talán nem is várhatunk többet a "dögös" jump scare-eknél.

Mint látható, van lehetőség homlokráncolásra, sőt még ezeken kívül is akad majd, de én azt mondom, itt egyszerűen nem érdemes kérdéseket feltenni :-) Én eleve úgy mentem oda, hogy hátradőlök és átadom magam az élménynek (komolyan, egy idő után már a szinkronnal sem foglalkoztam). Említettem a megszépült emlékeket, a szédítő akciót, meg magát Alice-t - még azt is hozzá kell tennem, hogy nem is emlékszem, mikor néztem utoljára ennyire akciódús alkotást, mert ritkán szoktam, szóval számomra valamennyi még az "újdonság" varázsából is volt. Úgyhogy mindent összevetve abszolút szórakoztató volt, én megkaptam az élményt, és megeshet, hogy most már azt gondoljátok, hogy csak a kék-piros rózsaszín szemüveg beszél belőlem, de akkor is azt mondom, hogy jó eséllyel ti is elégedetten álltok majd fel a székből. Úgyhogy mindenképpen ajánlott megnézni. (Én meg felírom magamnak, hogy most aztán tényleg újra elő kell szednem az elsőt :-) )

7/10

IMDb | mafab