Nagy rajongója vagyok a dél-koreai horroroknak, thrillereknek. Tavaly nagyjából ugyanebben az időben fedeztem fel az Exhuma-t, ami egy elképesztően jó alkotás volt. Fel is röppent a tavalyi toplistánkra. Joggal reménykedtem, hogy most is így lesz, de ezúttal elmaradt a csoda, ugyanakkor mégsem csalódtam. Na, de erről majd később. Előbb lássuk, hogy miről szól Sang-ho Yeon filmje, a Revelations.

Történetünk egy lelkész, egy nyomozó és egy gyilkos hármasáról szól. Egy nap egy rejtélyes férfi téved be Min-chan lelkész miséjére. Furcsán viselkedik, majd kiderül, hogy bizony egy szexuális bűnelkövetővel van dolga a lelkiatyának. Majd jön a hír, hogy eltűnt a fia és nem tud nem arra gondolni, hogy Kwon Yang-rae keze van a dologban. A gyülekezetből is eltűnik egy fiatal lány, az ügyben pedig Yeon-hee is nyomoz, akinek a húga Kwon áldozata volt. A dolgok azonban, egy isteni kinyilatkoztatás következtében különös fordulatot vesznek.

Nem meglepő, hogy csavaros, mély mondanivalóval bíró sztorival van dolgunk, mely jóval túlmutat a cselekményleíráson. Isteni küldetés, bosszú, igazságszolgáltatás, vezeklés témaköreit járják körül a készítők. Erre utal a cím is. Jelenésekkel van dolgunk, melyekről kezdetben nehéz eldönteni, hogy azok-e, vagy sem. Pontosan ez a bizonytalanság adja a film erejét és addig nagyon jól működik, amíg e kínzó kérdések körül forog a sztori. Kwon Yang-rae most is bűnt követett el? Min-chan valóban isteni küldetést hajt végre? Yeon-hee képes lesz legyőzni a benne uralkodó gyűlöletet és önvádat?

Kifejezetten erős atmoszférája van a filmnek. Zaklatott és feszült. Roppant érdekes a három karakter, akire kellő figyelmet fordítottak a készítők, éppen ezért sikerül mélységet adni a sztorinak. Elvégre ez egy nagyon lelkisíkon mozgó darab, mely a szereplői motivációira, személyiségére épít, így létfontosságú, hogy a lehető legjobban megismerjük őket. A gond abban van, hogy a lelkésznél nem teljesen érthető ez a megszállottság. Ott kellett volna még árnyalni a dolgokat és akkor ez egy kiváló alkotás lenne, mert pontosan ő a kulcsa az egésznek. Kapunk egyébként melléjük egy pszichiátert is, aki tolmácsként szolgál és az okfejtései segítik Kwon megértését. A probléma megint ott van, hogy nagyon szájbarágós az egész. Ennyire azért nem kell hülyének nézni a nézőt, értjük mi ezek nélkül is, hogy mi zajlik le a szereplőkben.

A misztikum elvesztése az, ami engem a legjobban zavart. A hit, a lélek megtörése az egy nagyon erős vonala a filmnek, de valahogy nem találták meg a balanszot. Pedig ismét megmutatkozik benne az, ami miatt annyira szeretem ennek a nemzetnek az alkotásait: az a sajátos ábrázolás- és gondolkodásmód. A valóságos világ és a spiritualitás összekapcsolódása. Ez itt is megjelenik csak hiányzik egy pici plusz, hogy egy brutál jó darabot kapjunk. Ugyanakkor a képi világa egészen lenyűgöző ennek a filmnek. Az operatőri munka nagyon erős, különösen a jelenések megmutatása csodálatos. Gyönyörű beállításokat kapunk, a vágásnak köszönhetően pedig egy lassú, feszült tempót kapunk, ami nagyon jól illeszkedik a témához.

A toplistánkra valószínűleg nem kerül majd fel, de mindenképpen érdemes tenni vele egy próbát. Picit melodramatikus, de a feszültsége, lüktetése, mélysége kifejezetten jó. Három karaktert, három tragédiát, három sors összefonódását és három lélek szakadását követhetjük végig abban a sajátos látásmódban, ahogyan csak a koreai filmesek tudnak beszélni a világról.

IMDb