eN.Dé. ezúttal is egy giallót hozott el nekünk. Köszönet érte!

Nagyon szeretem az olyan filmeket, amikben sorozatgyilkos szedi áldozatait, és a nyomozás áll a történet középpontjában. Hatalmas kedvencem A Zodiákus, A bárányok hallgatnak, A gyűjtő vagy a Hetedik. Az olaszoknak is vannak kiváló alkotásai ebben a műfajban, például a már bemutatott Mélyvörös. Éppen ezért nagy reményekkel kezdtem neki a Hét vérfoltos orchidea című filmnek, hiszen már a címe is hívogató volt, de azt kell mondjam, sajnos régen csalódtam ekkorát.

A történet szerint egy sorozatgyilkos szedi áldozatait, akik mind gyönyörű, fiatal nők. A tetthelyen mindig otthagy egy félhold alakú ezüst kulcstartót mint védjegyet. Azonban hibát követ el, mert az egyik nő, Giulia életben marad, és elkezd férjével, Marióval nyomozni a gyilkos után. Igazán izgalmasnak hangzik, nem igaz? Elvégre ezt olvasva mire számít a néző? Izgalmas, fordulatos háttértörténetre, kegyetlen gyilkosságokra és feszült légkörre. Hát, ebben a filmben egyiket sem kapjuk meg.

Kezdjük ott, hogy a gyilkosságokban semmi extra sincsen, pedig ez egy jó giallótól elvárható lenne. Természetesen ezt a hibát úgy lehetne ellensúlyozni, hogy a gyilkosunk indítéka érdekes, valamint az utána való nyomozás is izgalommal teli, és még a film végén kap az ember gyereke egy nagy csavart is. Umberto Lenzi rendezőnek ebből egyiket sem sikerült megvalósítani. Ezt a filmet még középszerűnek sem lehet mondani. A gyilkosunk indítéka nevetséges, a gyilkolás unalmas, a nyomozás szintén, és a karakterek egyszerűen csapnivalóak. Ráadásul egy csomószor megkapjuk azt, amikor a kamerával ráközelítenek a szereplő arcára egy-egy fontos vagy zavarbaejtő jelenet lezárásaképpen. Az ember szinte hallja az ilyenkor felcsendülő tütütűűű zenét. Szerintem mindenki tudja, mire gondolok. Csak ami egy Scooby Doo-rajzfilmben beválik, az egy horrorfilmben nevetséges.

Még lehetne reménykedni, hogy a zene vagy a színészi játék esetleg felhozza a filmet, de sajnos ezekről sem tudok semmi jót mondani. A zene egyáltalán nem dominál a filmben, szinte nincs is, míg a színészek ripacskodnak egész végig. A gyilkost játszó színész volt a legjobb, de ő is csak azért, mert a film végéig csak a kezét vagy a lábát láttuk.

Összefoglalva: ez a film katasztrófa. Senkinek sem tudom ajánlani, még a giallók kedvelőinek sem. Én vagyok rá az élő példa, hogy ezt még a műfaj szerelmesei sem tudják elviselni. Komolyan mondom, hogy a másfél óra játékidő dupla annyinak tűnt. Harminc perc után azon gondolkoztam, hogy kikapcsolom… Mégis, egy pozitív dolgot le tudok írni. Mégpedig azt, hogy most már rossz pontszámot is tudok adni, így nem lehet azt mondani, hogy elfogult vagyok az olasz horrorok iránt. (Pedig de… :-) )

Pontszámom: értékelhetetlen.

IMDb | mafab