A spanyol-kanadai koprodukciós alkotás, a Mama (2013) az egyik abszolút kedvencem a témában. A kisfilmként indult alkotásra Guillermo del Toro figyelt fel, és ő atyáskodott felette, hogy egészestéssé bővülhessen. Torót nem meghazudtolva szinte egy sötét mesét kapunk, horrorisztikus elemekkel és spanyolokhoz méltó metaforikus befejezéssel, mely biztos vagyok benne, könnyeket csal a néző szemébe.

Lucas (Nikolaj Coster-Waldau - Trónok harca) öt évvel ezelőtt elvesztette ikertestvérét, aki meggyilkolta kollégáit és saját feleségét, majd elrabolta a lányait, akikről azóta sem lehet tudni, merre vannak. Barátnője, Annabel (ez az a film, ami miatt az ember beleszeret Jessica Chastainba) rockzenekarban gitározik, és mindig hálát ad az égnek, mikor a terhességi tesztje negatívra vált. Az ötéves kutatómunka sikerrel jár, megtalálják az elveszett kislányokat egy erdei kunyhóban, hihetetlenül rossz körülmények között.

Victoria 3 éves volt, mikor eltűnt, így némi fejlődés tapasztalható volt nála, szókincse egy része megmaradt, ellenben húga, Lilly, aki még csecsemő volt, szinte teljesen visszamaradt, mind a fejlődésben, mind a szocializációban. A kislányok furcsa mód életben maradtak az erdőben, cseresznyéket ettek és falrajzokon kommunikáltak. Érdekesség, a Lillyt alakító Isabelle Nélisse nem tud angolul, így nem kapott dialógust, csakis a testbeszédére tudott támaszkodni. A két kislány nagyon jól alakít, nem ripacsok, ahogy általában a gyerekszínészek, kíváncsi vagyok, maradnak-e a szakmában.

Annabel és Lucas gyámságuk alá fogadják a gyerekeket, cserébe Dr. Dreyfuss folytathatja vizsgálatait. Az első napok nem meglepőek, a lányok bizalmatlanok még, szokják az új környezetet, embereket. Annabel is nehézségek elé néz, nem tartja magát elég erősnek az anyai szerepre. A furcsaságok később kezdődnek el, a tömérdek molylepke mellett mintha valaki folyamatosan meglátogatná Victoriát és Lillyt, ezért az orvos és Annabel is elkezd kutatni a titokzatos Mama után, aki a lányok szerint vigyázott rájuk az erdőben.

Én nagyon szeretem ezt a filmet, de sajnos nem tökéletes. Az anyaság ez a fajta megközelítése szerintem még nem fordult elő horrorban. Érdekes, a vérszerinti anyaság szóba sem került, tipikusan a szép horror kategóriába tartozó film. A legnagyobb hiba szerintem a túlzott effektezésben van, Mamát Javier Botet alakította, aki Marfan-szindrómás, így az ujjai, a teste hosszúak, ízületei tág határok között mozgathatóak. Ő alakította a Rec sorozatban Niña Medeirost is. Mivel tényleg egy élő ember játszotta Mamát, és a kikerült forgatási képek és sminktesztek vérfagyasztóak, nem értem, miért volt szükség a széteffektezésre, teljesen úgy tűnik, mintha az egész lény CGI lenne. Második problémám, ami tényleg csak személyes észrevétel, a „jump scare-ek” teljes hiábavalósága, a film nagy részében nagyon okosan megrendezett ijesztgetések vannak, így a közhelyek egyértelműen fölöslegesek voltak. A színészek jól játszanak, főleg a kislányok és Chastain, engem egyedül a spirituális „emlékező” könyvtáros nő irritált, aki képes egészen a 19. század múltjából helyesen idézni és minden részletet ismer. Az atmoszféra tipikus, nyomasztó és sötét, paradox módon gyönyörű. A rendező Andrés Muschietti első egészestés filmje, meglepő módon. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Senki ne számítson gore-ra vagy állandó ijesztgetésekre, de feszült atmoszférára és gyönyörű történetvezetésre igen.

Szerintem: 8/10

IMDb | mafab

A fent említett smink- és effektteszt videóját mellékelem, szerintem ez önmagában már vérfagyasztó, a túlszínezésre és effektezésre abszolút nem volt szükség.