A 2008-as Rettegés (Eskalofrío/Shiver) egy igazán érdekes, eredeti ötleten alapuló horror, a hibái ellenére.

A 2008-as Rettegés (Eskalofrío) egy igazán érdekes, eredeti ötleten alapuló horror, a hibái ellenére.

A történet középpontjában a tinédzser Santi (Junio Valverde) áll, aki pontosan olyan, mint a korabeli srácok, imádja a videó játékokat, a sportot, csakhogy életét éjszaka kell, hogy élje, fotofóbiája miatt. A létező fóbia az agyhártyagyulladás egyik tünete, túlérzékenység a fényre. Természetesen a filmben kicsit kisarkították, hisz Santi nem csak, hogy retteg a napfénytől, meg is ég a bőre, a szemfogai pedig furcsán megnőttek. Bizony, gondolhatnánk, hogy vámpír, minden jel erre mutat, ez a húzás pedig egészen zseniális volt a készítők részéről.

Santi és édesanyja egy spanyol eldugott kis faluba költöznek, egy hegyekkel övezett völgybe, ahova szinte soha nem süt be közvetlenül napfény, így a fiú vére normális életet élhet. A falucskában laknak vagy ötvenen, de szeretettel fogadják az új lakókat. Az erdőben viszont lakik valami, aki tizedeli a juhnyájat, brutálisan levadássza és megnyúzza az állatokat. Egyik nap nem csak egy állat esik áldozatul, hanem egy helyi fiú is, aki éppen Santival volt az erdőben. Természetesen a faluban gyorsan terjedni kezd a hír, hogy a túlélő, az idegen lakó furcsán viselkedik, retteg a napfénytől és szemfogai is hosszúak, élesek.

Innentől kezdve Santinak és édesanyjának, Juliának szembe kell néznie a bigott falusiakkal, akik tipikusan addig jó keresztények és idegenszeretők, amíg a saját kis mocskos titkaik biztonságban vannak. Merthogy Santinak segítségére lesz régi barátja, és új barátnője, a helyi nyomozó lánya, hogy kiderítsék ki az a szörny, aki az erdőben él és szörnyű gyilkosságokat követ el. A nyomok Kaspar Hauserhez hasonló eltűnt, majd titokzatos módon előkerült gyerekekhez vezetnek.

Én már régebben láttam ezt a filmet, a borítójáról ismertem fel, hogy én már láttam, de egy percére sem emlékszem, így újra nekiültem, a képsorok pedig mindig előttem jártak egy lépéssel, de még mindig nem emlékeztem rá, csak tudtam, hogy már láttam. Szerintem az, hogy nem hagyott szinte semmilyen maradandó nyomot az emlékezetemben a miatt van, mert bár zseniális alapötleten nyugszik, a feszültséget csak pár jelenetben tudták megteremteni. Valóban vannak benne hátborzongató, sőt vérfagyasztó jelenetek, A barlangra utaló éjjellátó kamera például és a nyitójelenet árnyék-fény játéka, de sajnos a feszült atmoszférát nem tudták végig fent tartani. A film közepe szinte unalmas, annak ellenére, hogy összesen 90 perces a film. Az eleje és a vége tempós, élvezhető és jó, a történet nagyon érdekes, és nem sok filmben dolgozták fel. Külön tetszett ez az ál-vámpír vonatkozás, rengeteg lehetőség rejlett benne, amit többé-kevésbé ki is használtak.

Nem maradtam csalódott a film után, de könyörgöm, magyarázza meg valaki nekem, hogy a záró képsorra miért volt szükség? Tipikusan a gagyi amerikai (nem leszólom az amerikai horrort) horrorokra jellemző még a jump scare szintjéhez sem felérő ijesztgetés, ami abszolút nem kapcsolódik sem a történethez, sem az atmoszférához, egyszerűen csak felesleges jelenet. A fog és körömben is hasonló volt, aki látta, vagy tudja, kérem, magyarázza el, hogy ez kinek tetszik?

A negatívumok ellenére egy alapjáraton jó film a Rettegés, eredeti és érdekes alapötlettel.A 2008-as Rettegés (Eskalofrío/Shiver) egy igazán érdekes, eredeti ötleten alapuló horror, a hibái ellenére.

A történet középpontjában a tinédzser Santi (Junio Valverde) áll, aki pontosan olyan, mint a korabeli srácok, imádja a videójátékokat, a sportot, csakhogy életét éjszaka kell, hogy élje, fotofóbiája miatt. A létező fóbia az agyhártyagyulladás egyik tünete, túlérzékenység a fényre. Természetesen a filmben kicsit kisarkították, hisz Santi nem csak, hogy retteg a napfénytől, meg is ég a bőre, a szemfogai pedig furcsán megnőttek. Bizony, gondolhatnánk, hogy vámpír, minden jel erre mutat, ez a húzás pedig egészen zseniális volt a készítők részéről.

Santi és édesanyja egy eldugott kis spanyol faluba költöznek, egy hegyekkel övezett völgybe, ahova szinte soha nem süt be közvetlenül napfény, így a fiú végre normális életet élhet. A falucskában laknak vagy ötvenen, de szeretettel fogadják az új lakókat. Az erdőben viszont lakik valami, aki tizedeli a juhnyájat, brutálisan levadássza és megnyúzza az állatokat. Egyik nap nem csak egy állat esik áldozatul, hanem egy helyi fiú is, aki éppen Santival volt az erdőben. Természetesen a faluban gyorsan terjedni kezd a hír, hogy a túlélő, az idegen lakó furcsán viselkedik, retteg a napfénytől és szemfogai is hosszúak, élesek.

Innentől kezdve Santinak és édesanyjának, Juliának szembe kell néznie a bigott falusiakkal, akik tipikusan addig jó keresztények és idegenszeretők, amíg a saját kis mocskos titkaik biztonságban vannak. Merthogy Santinak segítségére lesz régi barátja és új barátnője, a helyi nyomozó lánya, hogy kiderítsék, ki az a szörny, aki az erdőben él és szörnyű gyilkosságokat követ el. A nyomok Kaspar Hauserhez hasonlóan eltűnt, majd titokzatos módon előkerült gyerekekhez vezetnek.

Én már régebben láttam ezt a filmet, a borítójáról ismertem fel, hogy én már láttam, de egy percére sem emlékszem, így újra nekiültem, a képsorok pedig mindig előttem jártak egy lépéssel, de még mindig nem emlékeztem rá, csak tudtam, hogy már láttam. Szerintem az, hogy nem hagyott szinte semmilyen maradandó nyomot az emlékezetemben, amiatt van, hogy bár zseniális alapötleten nyugszik, a feszültséget csak pár jelenetben tudták megteremteni. Valóban vannak benne hátborzongató, sőt vérfagyasztó jelenetek, A barlangra utaló éjjellátó kamera például és a nyitójelenet árnyék-fény játéka, de sajnos a feszült atmoszférát nem tudták végig fenntartani. A film közepe szinte unalmas, annak ellenére, hogy összesen 90 perces a film. Az eleje és a vége tempós, élvezhető és jó, a történet nagyon érdekes, és nem sok filmben dolgozták fel. Külön tetszett ez az álvámpír-vonatkozás, rengeteg lehetőség rejlett benne, amit többé-kevésbé ki is használtak.

Nem maradtam csalódott a film után, de könyörgöm, magyarázza meg valaki nekem, hogy a záró képsorra miért volt szükség? Tipikusan a gagyi amerikai (nem leszólom az amerikai horrort) horrorokra jellemző, még egy jump scare szintjéhez sem felérő ijesztgetés, ami abszolút nem kapcsolódik sem a történethez, sem az atmoszférához, egyszerűen csak felesleges jelenet. A fog és körömben is hasonló volt, aki látta vagy tudja, kérem, magyarázza el, hogy ez kinek tetszik?

A negatívumok ellenére egy alapjáraton jó film a Rettegés, eredeti és érdekes alapötlettel. Az ócska magyar és külföldi borítók ne tévesszenek meg senkit, nem olyan a horror hangulata, története sem.

Szerintem: 6/10

IMDb | mafab