Pedro Almodóvar egy igazi rendezőisten, minden filmjében megközelít egy extrém témát, melyet tökéletesen tálal, mesteri beállításokkal, mindig passzoló zenei aláfestéssel és parádés szereposztással, amiből tényleg kihozza a maximumot. Sajnos jó pár filmje nem fér bele az oldal profiljába, de azért sort kerítek bizonyos alkotásokra, melyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A 2011-es A bőr, amelyben élek (The Skin I Live In/La piel que habito) volt az első munkája, amit láttam tőle, és olyannyira tetszett, hogy utána rögtön újranéztem, illetve sorra vettem az ismertebb filmjeit.

A cselekmény in medias res veszi fel a fonalat, egy nőt (Elena Ayanas) látunk, egy szinte steril, elszeparált szobában, egy bőrszerű ruhában, ahogy lifttel kapja aznapi ételét és szórakoztatás céljából könyveket. Megismerjük a házvezetőnőt, Mariliát (Marisa Paredes – Ördöggerinc), aki tökéletes munkát végezve jár el a ház körül és a „vendég” ellátását illetően. A rezidencia ura, Robert (Antonio Banderas) méltán neves plasztikai sebész és tudós, aki a bőrrel kísérletezik, és kísérleti alanya a házában raboskodó Vera.  Marilia fiának érkeztekor viszont felborul a megszokott rend, mivel megerőszakolja Verát, kinek az arcát ismerni véli, a nő viszont összezavarja, a néző pedig ül, pislogva, semmit sem értve.

Az, hogy a cselekmény egy folyamat közepén indul be, megszüli az alapvető feszültséget, hisz nem fogja kikapcsolni az ember, mert felidegesíti, hogy nem érti - kíváncsi a múltra, hogy ki kicsoda, miért van a nő elzárva; ha a bőre tökéletes, gyönyörű, akkor mégis mit műt rajta folyamatosan a sebész, neki mi az indítéka? Almodóvár zseniális húzása, hogy szépen lassan bontja ki a történetet, álmokból és anekdotákból tudjuk meg a múltat. Robert felesége egy szörnyű balesetben félholtra égett, férje pedig létrehozta a mesterséges bőrt, amivel egy csepp életet tudott lehelni az agonizáló nőbe, de az nem tudta elviselni bőrének látványát, ezért megölte magát.

A fogvatartott Vera a megszállottság tárgyát képezi a sebésznek, manipulálva az ujja köré tudja csavarni. A férfi eleinte húsnak tekinti őt, műti, alakítja, mint egy szobrász, de ez a kíváncsiság és kísérletezés kezd áthajlani lágy érzelmekbe, később pedig fülledt szenvedélybe. De ki lehet ez a titokzatos, tökéletes bőrű nő? A kérdést a múltban kell keresni, Robert lányával kapcsolatban…

Egyszerűen zseniális thrillernek tartom minden tekintetben ezt az alkotást. A génkísérletek és különböző tudományos szálak megpendítése nekem mint laikusnak érdekességként hatnak, de jól látszódik Almodóvar hozzáértése és utánajárása. A színészek egyszerűen remekelnek, még a statiszták is, az operatőri munkára és a zenei aláfestésre szintén nem lehet negatívumot mondani, minden tökéletes arányban van és kiegészíti egymást. A feszültség elengedhetetlen faktora a filmnek, a kezdettől egészen a végéig, mire végre összeáll a néző fejében a kép és megérti a látottakat, a döbbenet után biztos, hogy percekig nem tud szóhoz jutni. A szexualitás, a megszállottság, a férfi és nő kapcsolata és az identitás témája elképesztően érdekesen, merészen van tálalva A bőr, amelyben élekben, mindenkinek csak ajánlani tudom!

Szerintem: 10/10

IMDb | mafab