Ezek a spanyolok bizony értenek a feszültségkeltéshez és az izgalmas thrillerek készítéséhez. Erre kellett újra rájönnöm, mikor ráakadtam Andrés Baiz 2011-es, kolumbiai-spanyol koprodukciós The Hidden Face (La cara oculta) című művére.

Adrián (Quim Gutiérrez) tehetséges spanyol karmester, aki felvételt nyer a leghíresebb szimfonikusokhoz, ezért barátnőjével, Belénnel (Clara Lago) új életet kezdenek, új házban. Csakhogy Belén egyik nap elhagyja a férfit, bármiféle indok nélkül, csupán egy üzenetet hagyva neki, hogy kapcsolatuknak vége.

Adrián nem ért semmit az egészből, de rá kell jönnie, hogy tovább kell lépnie, ezért megismerkedik az őt kisegítő pincérnővel, Fabianával (Martina García). A fiatalok egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Fabiana pedig kis idő után szinte odaköltözik a férfihoz, s bár tudja, hogy előző barátnőjének rejtélyesen nyoma veszett, teljes mértékig megbízik szerelmében. Csakhogy furcsa dolgokra lesz figyelmes a házban; gyakran kialvó lámpák, maguktól fodrozódó víztükrök és furcsa neszek teszik egyre nyugtalanabbá napjait. A gondolat pedig, hogy mi történhetett Belénnel, rendkívül frusztrálttá teszi őt.

Direkt nem szeretnék belemenni a film cselekményének részleteibe, mert tipikusan olyan thriller, melynek még az előzetesét is felesleges megnézni, ha a néző maximális meglepetésekre és igazán ütős fordulatokra számít. Spanyolokhoz méltó thrillerről van szó, kicsit lassabb, de folyamatosan adagolja a feszültséget, a gyönyörű operatőri munka és a szimfonikus zenekar pedig megteszi a hatását. A színészekre szavam nem lehet, hitelesek és meggyőzően alakítanak. Nem tökéletes a film, de mindenképpen tudom ajánlani a fordulatos thrillerek kedvelőinek.

Szerintem: 7/10

IMDb | mafab