Speculum intus timores - A belső félelem tükre

Az 1800-as évek elején Tabatha Nihils, egy kezdő boszorkány apró-cseprő ügyekben segédkezett Forthvolks lakóinak (az akkori kis sziget Írország közelében volt, mára már eltűnt). Több termést kértek, gyermekáldást, sikert, szerelmet, mindent, ami az akkori embereknek legalább annyira fontos volt, mint manapság nekünk. Tabatha mindig csak segíteni akart, sosem bántott senkit, ezért szerényen éldegélt az erdő közepén ódon viskójában állatai körében, pénzt sem fogadott el senkitől, mindig annyit kért, hogy hozzanak cserébe neki egy tükröt. Képzelhetitek, hogy nézett ki a vityilló, ha mindenfelé tükrök hevertek.

Nos, a boszorkánnyal szépen együtt tudtak élni az emberek, egészen addig, míg Clive Brakers, a helyi mindenes el nem veszítette mindenét. Bár Tabatha segítségével felesége teherbe tudott esni, a sok esőzés miatt földje használhatatlanná vált. Ez nélkülözést hozott, a fiatal ara pedig belehalt a szülésbe, kisfia viszont egészségesen jött világra. Ettől kezdve Clive mindenért a boszorkányt okolta, úton-útfélen ocsmányságokat mesélt róla, szidta, amikor csak tehette. A városka lakói pedig lassan a nő ellen fordultak.

Egyre kevesebben mentek hozzá segítségért, a gyerekek viszont még gonoszak is voltak. Alkalmanként az erdőbe settenkedtek, hogy megdobálják kővel, később már az állatait is bántották. Mikor már ez sem volt elég, mindenét felforgatták, a tükröket darabokra törték, őt magát pedig megkötözték, és jól helybenhagyták. A nő megpróbált beszélni Clive-val, megígérte neki, hogy visszakapja a földjét, termésénél senkié nem lesz jobb, és új életet kezdhet a fiával. A férfi nemet mondott, kidobta a házából, majd a városiak szeme láttára le is köpte, és megfenyegette, hogy rágyújtja a viskóját.

Mitől félnek a boszorkányok leginkább? A tűztől, mondhatnánk, de Tabatha nem ilyen volt. Rettegett az elutasítástól, hogy remeteként, félve kell leélnie hátralévő életét. Minden pillanatban a többieknek akart segíteni, hogy erejét jóra használhassa.

Már nem bírta tovább az igazságtalanságot, egyetlen megmaradt tükrét elátkozta, hogy ha bárki belenéz, és elmond egy varázsigét, találja szemben magát legbelsőbb félelmével. Ezután eltűnt a föld színéről ő is, a viskó is, az állatai is, lassan mindenki elfelejtkezett róla.

Évekkel később Jeff Brakers apja temetésére készült, mikor kopogás verte fel a ház csendjét. Az ajtót kinyitva nem talált ott senkit, csak egy kopott tükröt, aminek a hátuljába ez volt vésve:

April Ave maris creepyshake ridiculam.
Cum carmine meo credens omnibus legi.
Impius sit maleficus,
nec daemonium omnibus e meis
amicis antistans mihi data si non hic dicunt.

A férfi sokáig nem is foglalkozott a titokzatos tárggyal, csak később került újra a kezébe, mikor a kislánya megtalálta a padláson. Apa és lánya közösen olvasták fel a szöveget, de nem történt semmi különleges, egészen estig…

"Jeff fogta a piszkavasat, és csendben alvó felesége ágyához sétált, majd többször is lesújtott, míg szerencsétlen asszonyban volt egy cseppnyi lélek. Mi a sikoltozásra riadtunk fel. Clara könyörgött az apjának, hogy ne tegye meg, de őt sem kímélte. A kislány teteme az ágya mellett hevert. A játékokon vér, mindenütt csak vér! És Jeff… Az a pillantás, mintha nem is ő lett volna, hanem valami idegen, valami gonosz. Mosolygott. Elhiszi? Mosolygott! Miután megölte a családját, volt képe mosolyogni… De nem szólt semmit. Hiába kérdeztem: »Istenem, megőrültél? Mit tettél?« Nem válaszolt, csak nézett.

Akkora már riasztották a rendőrséget, így végignéztük, ahogy csendben, azzal a furcsa vigyorral a fején elvonszolják. Azóta nem is láttuk többé. Csak a ház maradt utánuk. Mindenüket szétosztottuk a rászorulók között. Én csak a tükröt vettem magamhoz, gondolom, a kislányé lehet, olyan szép kis aranyos. Majd az unokámnak adom, ha nagyobb lesz. Csak a padlás volt furcsa, mindenfelé tükördarabok hevertek. Lehet, hogy Jeff már ott elkezdett tombolni…" *(részlet a tanúk vallomásából, az 1942-es Brakers-gyilkosság kapcsán)
*

1980-ra a sziget eltűnt. Senki nem tudja, van-e bármilyen igazság a legendában. A történetet Polly Marsh mesélte, ő a nagyanyjától, Bathától hallotta.

Te meg mersz küzdeni a legnagyobb félelmeiddel? Fel mered olvasni a varázsigét egy tükör előtt?

{spoiler}

Április bolondja vicces a CreepyShake oldalon.
Ha felolvastam a verset, mindent elhiszek.
Nem jön gonosz boszorkány, sem démon,
De minden barátomat átverem,
Ha őket is idehívom.

{/spoiler}