Stephen Kingről mindenkinek a földöntúli, hajmeresztő, misztikus világok jutnak az eszébe. Olyan történetek, melyektől kiráz minket a hideg, vagy nem tudunk az elolvasásukat követően aludni. Vannak azonban olyan történetei, amelyek egyáltalán nem rugaszkodnak el a valóságtól. Én mondjuk azok táborát erősítem, akik azt mondják, hogy soha sem a misztikum miatt annyira erősek és félelmetesek a könyvei, hanem a benne vázolt emberi drámák és sorsok miatt. Az író zsenialitása pedig mindig akkor mutatkozik meg a legjobban, amikor elhagyja a misztikus elemeket és tényleg a krimire és az emberekre koncentrál. Ilyen például a Dolores vagy a mostani cikkünk tárgya, A coloradói kölyök.

Maine partjainál, egy szigeten halott férfit találnak. Nincs nála irat, testén nincs ismertetőjegy, így személyazonossága megállapíthatatlan. A rendőrség hamar lezárja az ügyet. Csupán a helyi lap két újságírója és egy végzős diák szívós munkájának köszönhető, hogy több mint egy év után fény derül az áldozat kilétére. És itt kezdődik az igazi rejtély. Ugyanis minél többet tudnak meg az áldozatról, illetve halálának körülményeiről, annál kevésbé érthető az eset. Mi ez? Képtelen bűnügy? Vagy valami még ennél is furcsább?

Kinget egy újságcikk ihletett meg, ebből született ez a felettébb izgalmas történet. Szokásához híven egyből belecsap a sztori sűrűjébe és nem is enged el minket egy percre sem. Kifejezetten rövid regényről van szó, tehát a tempót sokkal erőteljesebben diktálja. Nincsenek leágazások, pihenők, végig feszesen vezeti a cselekményt. Ráadásul ezúttal King felkorbácsolja az olvasója kíváncsiságát. Rengeteg kérdés van bennünk, a történet végére pedig nem lesz annyira sok válaszunk. Szereplők érdekesek és nekem kifejezetten tetszett, hogy nem csak a fő szállal foglalkozik, hanem azért megismertet minket a szereplőkkel is és nem csak magára az ügyre koncentrál.

Az ügy viszont tényleg baromi rejtélyes és izgalmas. A legjobb az egészben pedig az, hogy King nem ad nekünk egyértelmű magyarázatot. Belecsöppennünk egy rejtélybe, amit meg akarunk oldani, de a világ sem úgy működik, hogy mindenre megkapjuk a választ. Rengeteg ilyen eset van nap, mint nap és nagyon sokat soha nem oldanak meg. King pedig nagyon rohadék (jó értelemben), mert tényleg egy olyan sztorit rak nekünk össze, amit nem lehet letenni, faljuk és nagyon akarjuk tudni a megoldást. Találgatunk, elmélkedünk, agyalunk végig. Aztán pedig otthagy minket ezzel a sok kérdéssel és elmélettel. Nyilván ez idegesítő, mert tényleg az, de valahol pont ebben rejlik A coloradói kölyök zsenialitása. Játszik velünk, az idővel, a cselekménnyel.

Ez bizony egy nagyon szokatlan regény. A King rajongók közül szerintem nagyon sokan nem is tudják hova tenni, mert nem igazán vall az íróra ez a stílus. Én szeretem, amikor elkalandozik és önmagához képest mást csinál. Olyat, amire nem számítunk és ami zavarba hoz minket. Én rajongok a krimikért és detektívregényekért, így nekem kifejezetten tetszett ez a történet. Kicsit lehetett volna tovább boncolgatni a dolgokat, szerintem elbírt volna még ez az egész pár oldalt. Ezt leszámítva, én szerettem a Mesternek ezt a felszínen nagyon nem rá valló, de mélyben nagyon is kinges történetét.