Bemutatkozik az oldalon új szerzőnk, Ferenc K. Zoltán.

Nem is igazán tudom, hogy hol kezdjem. Elsősorban talán azzal, hogy engem mindig hidegen hagytak az angyalos, vámpíros, vérfarkasos történetek, azoktól, amikké mára váltak (csillámvámpír, romantikus vérfarkas stb.) pedig egyenesen idegbajt kapok. Így magamnak is meglepetést okozva nekiálltam Susan Ee – Angellfall azaz Az angyalok bukása című trilógiájának és meg kell mondjam, nem csalódtam, sőt! Egyelőre az első részt fejeztem be, de hamarosan követi majd a második és a harmadik rész is. De, miről is van szó? Mitől más ez az angyaltörténet, mint a többi? Idéznék egy sort a könyv fülszövegéből: „Hat hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot.” Már az ismertető első mondata után eldöntöttem, hogy ezt a történetet nekem meg kell ismernem. A cikk enyhe spoilereket tartalmaz.

Tehát adott nekünk egy angyalok által elpusztított emberi civilizáció, egy posztapokaliptikus világ, ahol az emberek nappal az utcai bandáktól és különös szektáktól rettegnek, éjszaka pedig az angyalok támadásaitól, ami a könyv végére súlyosabbá, morbidabbá válik, de erről majd később. Itt lép be a képbe a tizenéves Penryn, paranoid skizofrén édesanyjával és tolószékbe kényszerült kishúgával. Már ez egy nagyon érdekes kombináció, hogy ők hárman hogyan lennének képesek túlélni egy ilyen világban, de a könyv elején belekerülnek egy nem mindennapi szituációba. Egy angyali leszámolás (véres csonkítással és belezéssel) kellős közepén találják magukat, ahol Penryn végül úgy dönt, segítséget nyújt a szárnyát vesztett mennybéli lénynek, aki nehezen, de képes meghátrálásra késztetni támadóit. A bosszú persze nem marad el, a támadók elrabolják Penryn húgát, aki foglyul ejti az immár eszméletét (és szárnyait) vesztett angyalt, rákényszerítve arra, hogy segítsen visszaszerezni testvérét.

Az ilyen és ehhez hasonló kaotikus szituációk végig jelen vannak a történetben és ez bizony a könyv egyik legnagyobb erőssége. Képes elhitetni az olvasóval, hogy a legnagyobb őrültség is valósnak tűnjön, hihető maradjon. Az egész történetre jellemző, hogy profin van felépítve és minden logikusan egymásra épül, a jelentéktelennek tűnő információmorzsákról pedig minden esetben kiderül, hogy jelentőséggel bíró, fontos információ. De, beszéljünk kicsit a háttérvilágról, az angyalok és emberek kapcsolatáról is. Talán ez volt számomra a könyv egyetlen gyengesége. Ugyanis egyetlen szó sem esik a vallásról. Nehezemre esik elhinni, hogy a világ vezető vallásának jóságos angyalai megjelennek, romba döntik a világot, a Vatikán és a többi keresztény egyház pedig semmit sem fűz ehhez hozzá. De, még csak egy kis pap lelki törését sem mutatják be, sem pedig egy hívő ember gyötrelmét. Ez egy hatalmas ziccer volt, mégis kimaradt. Igazán sajnálatos, hiszen engem személy szerint nagyon is foglalkoztat a kérdés.

Az angyalokra rátérve természetesen megismerhetjük a hierarchiájukat, belelátunk a társadalmuk működésébe, sőt a biológiájukba is. Egészen félelmetes volt a szerző ábrázolása, hogy mi mennyire semmik vagyunk egy ilyen szinte tökéletes harcos fajhoz képest. Nem véletlenül hívják a könyvbéli angyalok „csupasz majmoknak” az emberiséget. És ahogy mi emberek szeretjük nézni az állatkertben a táncoló majmokat, úgy az angyalok is különböző dolgokra kényszerítik az ember fiát és lányát. No, meg természetesen ahogy mi kísérletezünk az állatokon, úgy ők is rajtunk… Penryn, a sérült angyal Ráfi és a paranoid skizofrén anyuka kalandja különleges helyekre kalauzol el minket. Bepillantást nyerhetünk az ellenállás mindennapjaiba és terveibe, az angyalok főhadiszállására, ahol végtelen jelmezes partik és orgiák zajlanak.

A történetről direkt nem árulok el sokat, de egy nagyon egyszerű vonalvezetésű történetről van szó. Az egész sztori tulajdonképpen Penryn húgának kiszabadításáról szól és az eköré épült bonyodalmakról. A történet vége viszont… Valami egészen abszurd, morbid és abszolút nem erre számítottam. A horrorfaktor itt hágott tetőfokára és ki is maxolta azt. Sohasem gondoltam volna, hogy valaki papírra vet (legalábbis ilyen minőségben) egy olyan történetet, ahol angyalok kisgyermekeken végeznek kísérleteket, kannibál szörnyekké változtatva őket, ahol olyan groteszk lényeket „teremtenek” laboratóriumi körülmények között, mint a „skorpióangyal”, amit természetesen emberi hússal és pépes belsőségekkel kell táplálni. Egészen bizarr!

Összességében: Penryn és Ráfi különleges és sokszor cseppet sem konfliktusmentes kényszerbarátsága egy rendkívül izgalmas, sötét, komor és horrorisztikus világba kalauzol el bennünket, ahol semmi és senki sem az, aminek látszik. A könyv hibái ellenére egy lebilincselő olvasmány, remek karakterekkel, érdekes és remekül kidolgozott háttérvilággal. Mindenkinek csak ajánlani tudom.