Én hatalmas rajongója vagyok a The Babysitternek. Amikor anno megnéztem, nem tudtam az egész filmről semmit, így nagy meglepetés volt az egész grindhouse jellegű agymenés és imádtam! A fekete humor, a karakterek, a hentelések és persze Samara Weaving miatt az egyik nagy kedvencem lett. Egyrészről örültem neki, hogy kapunk folytatást, másrészről viszont nagyon tartottam az egésztől, hiszen már jogos elvárásaim voltak és tökéletesen tisztában voltam vele, hogy egy második rész csak nagy ritkán váltja be a hozzáfűzött reményeket. Sajnos nincsen ez másképpen ezzel a folytatással sem.

A történet két évvel később játszódik. Cole-t mindenki őrültnek hiszi. Úgy vélik az egész történetet csak kitalálta a szektáról és a gyilkos bébiszitteréről. Nyilván alapból nincs egyszerű dolga a gimiben, de rátesz egy lapáttal az élményre az, hogy senki nem kezeli normálisként és még a saját szülei sem hisznek neki. Melanie jelent neki egyedül támaszt, akivel elhatározzák, hogy megszöknek egy kicsit bulizni a hétvégére. Aztán persze Cole ismét a szektás rémálmában találja magát, méghozzá ismerős arcok között.

Igazság szerint nem volt ez olyan borzalmas, mint amilyen lehetett volna. Kezdjük ott, hogy üdítő volt látni a karaktereket, akik pontosan olyan gaggyantak és elborultak voltak, mint az első részben. Cole azért már veszített kicsit a vonzerejéből, kisebb kiadásban szerethetőbb volt. A humort viszonylag jól alkalmazták, bár azért már megengedtek maguknak olyan alja dolgokat, amik egy ilyen típusú filmben már gázosnak számítanak. Tudom, most sokan meglepődnek ezen, de tény és való, hogy a grindhouse és az exploitation műfaja a maga szakadtságával és igénytelenségével, azért jóval komolyabb mint egy sima Horrorra akadva-franchise. Megvannak a zsánerek keretei és ezekből, ha jól alkalmazzák, akkor nagyon jó, elborult, mocskos, mégis szórakoztató dolgok születnek belőlük. Mint egy Machete vagy a legújabb kedvencem a VFW (olyan klasszikusokról ne is beszéljünk, mint a Coffy, Five Fingers of Death vagy Rolling Thunder, hogy csak párat említsek). Én kifejezetten szeretem ezt a vonalat, még grindhouse trailerválogatásom is van, tehát semmi gondom a morbid humorral vagy éppen a mocsokkal. Az meg a lehető legjobb, ha elmerülnek az exploitation romlottságában és nyers erőszakosságában.

Kicsit elkanyarodtam: szóval, maga a folytatás nyilván magán viseli a második részek sajátosságait. Minden legyen véresebb, elborultabb és a legérdekesebb, hogy pontosan ezen a téren marad alul a The Babysitter: Killer Queen. Nem lett elborultabb és nem lett véresebb sem. Több lett benne a humor és az érzelem (ami mondjuk nekem éppen nem hiányzott). Úgy döntöttek, hogy kicsit elkanyarodnak a zsánertől, ez nem lenne baj, csak éppen két szék közül a pad alá estek. Azok a dolgok, amik ebben a részben igazán működtek azok bizony azok voltak, amiket az első részben is szerettük. Amik pedig a rosszabb irányba vitték a filmet azok az újítások voltak és az, hogy egyáltalán nem tudtak, mit kezdeni ezzel a résszel.

Ha valaki ebben a zsánerben tevékenykedik az fogadja el, hogy egy bizonyos réteg fogja csak imádni a filmjét. Nem kell nyitni mások felé, mert úgyse fognak olyan darabot az asztalra tenni, ami az első rész utálóinak tetszeni fog, viszont az újításokkal meg fel fogják bosszantani az imádókat. Ezen tessék túllendülni és aztán mehet a vérgőzös, fekete humorral átítitott erőszak móka, amiben azért mondanak valamit a világról, de sosem veszik magukat túl komolyan. A készítők viszont most kicsit komolyabban vették magukat, mint kellett volna (vagy éppen nagyon komolytalanok voltak, nem tudom eldönteni) és ezért nem is nagyon tetszett a folytatás. Amikor visszatértek a helyes útra, jöttek az elvetemültségek, a túlzások, a fejek szétloccsantásai, na akkor nagyon szórakoztató volt a film. A füves apákat azért már soknak tartottam, de még ez is elment. A vége azonban már csalódást okozott még akkor is, ha valamilyen szinten alátámasztott volt az egész. Inkább lett volna kissé suta, de elborult... Arról már ne is beszéljünk, hogy az effektek is elég gagyik voltak, ami már szinte megbocsájthatatlan.

Összességében nem volt ez egy rossz film, de nem ezt várnám el. Igenis fel lehet támasztani a grindhouse zsánerét, de legyenek merészek és ne rettenjenek el attól, hogy rétegnézőknek gyártanak filmeket. Én tudtam, hogy nem lesz ez a rész olyan friss, mint anno volt a The Babysitter, de nem is vártam csodát. Azt reméltem, hogy valami nagyon elborult dolog lesz, több vérrel, több baromkodással, több eszementséggel. Mondjuk úgy, mint a Machete Kills esetében. Voltak is benne nagyon jó részek, de ez szinte egytől egyig a régi bagázsnak volt köszönhető. Melanie karaktere is bejött, de nem használták ki rendesen és amúgy fájóan hiányzott az egészből Samara Weaving. Az egész filmre el lehet mondani, hogy meglovagolták az első rész sikerét, hogy aztán félúton megakadjanak és emiatt pofátlannak érzem a teljesítményüket. Terveznek ugyan harmadik részt, de én nagyon nem várom és ezt sem fogom újranézni. Maradok az elsőnél.

Pontszámom: 5,5/10

IMDb | mafab