Visszatért a Démonok között franchise, ami az egészet elindító széria harmadik, a franchise szempontjából pedig a nyolcadik filmet jelenti. Kétségtelen, hogy a Démonok között adja az egész alapját és a legerősebb darabokat is. Ed és Lorraine Warren neve kitörölhetetlenül belevésődött minden horror rajongó agyába és mindig nagy kíváncsisággal várjuk, hogy melyik ügyüket dolgozzák fel a filmesek. Ezúttal az Arne Johnson-ügy került terítékre és mielőtt belemennénk abba, hogy milyen lett a film, beszéljünk egy kicsit magáról az igaz történetről.

Az Arne Johnson-per

1981.február 16-án a 40 éves Alan Bonót halálra késelte a tizenkilenc éves Arne Cheyenne Johnson. A fiú barátnője Bonónál dolgozott. Az említett napon a férfi meghívta őket ebédre, majd ezt követően elkezdtek masszívan inni. Bonó erőszakossá vált és rángatni kezdte Mary-t. Arne többször felszólította a férfit, hogy hagyja ezt abba. Eredménytelenül. Végül előkerült egy zsebkés és Johnson halálra késelte Bonót. Az esetnek szemtanúja volt Johnson két fiatalabb testvére és a barátnője. A gyilkosságot követően a férfit letartóztatták, az ügy pedig úgy híresült el mint az első olyan eset, amikor a vádlott démoni megszállottságra hivatkozott. Mégis hogy jutottak el eddig a védekezésig?

A New York Times 1981-es beszámolója szerint Johnson barátnője, Deborah Glatzel azt mesélte, hogy Arne jelen volt, amikor a Warren házaspár ördögűzést hajtott végre az öccsén, Daviden. Az újságírók megkeresték a házaspárt, akik alátámasztották Deborah kijelentéseit. Elmondták, hogy valóban megszállta egy démon a kis Davidet és az Arne által elkövetett gyilkosság előtt nem sokkal hajtották rajta végre a szertartást. Az egyház egyébként tagadta, hogy hivatalos ördögűzésben részt vettek volna. Mindenesetre Lorraine Warren a Timesnak azt is elmondta, hogy hallotta, amint Arne azt kiabálja, hogy “Gyere belém – hagyd békén a kisfiút”. Ebből indult ki az egész védelem. Johnson semmire sem emlékezett a gyilkosságból, a védői pedig igyekeztek bebizonyítani a démoni megszállást. Hatalmas hisztéria és figyelem övezte az ügyet, nem véletlenül. Nem sokkal vagyunk azért Az ördögűző bemutatója után, ebben az időben a démonos filmek arattak, az emberek fogékonyabbak voltak a témára. (Nem véletlen az, hogy a filmben is utalnak már rögtön az elején a kultikus horrorra.) Végül azonban nem sikerült bebizonyítani, hogy egy démon vezérelte Arne cselekedetét. A férfit végül 10-től 20 évig tartó börtönbüntetésre ítélték. Ebből ötöt ült le, mert jó magaviselet miatt kiengedték. Szabadulását követően elvette feleségül Deborah-t. 2006-ban került elő ismét az ügy, amikor David Glatzel idősebb testvére, Carl Glatzel (akiről a filmben nem esik szó) beperelte a Warren házaspárt csalás és megkárosítás miatt. Carl azt mondta, hogy az öccse mentális betegségben szenvedett, semmilyen fajta démonról szó sem volt, Warrenék csak kitalálták az egészet, hogy hírnevet szerezzen maguknak. Az ügyet végül bizonyítékok hiányában ejtették, a sztoriról könyvet író Gerald Brittle viszont azt mondta, hogy lett következménye a pernek: a könyvét ezután már nem adták ki Connecticut államban. Az igazságot ugyan nem tudtuk meg, ám készült belőle egy film, ami ad egy lehetséges magyarázatot.

Az ördög kényszerített

A film cselekménye David (Julian Hilliard) ördögűzésével indul, aminek súlyos következményei lesznek Ed (Patrick Wilson) egészségére. Majd láthatjuk a Bonó-gyilkosságot. Ezt követően Debbie (Sarah Catherine Hook) felkeresi Warrenéket, hogy segítsenek nekik bebizonytította, hogy a Davidben megbúvó démon szállta meg Arne-t (Ruairi O'Connor). Megkezdődik a nyomozás, ami elvezeti Ed-éket egy másik különös ügyhöz is, majd veszélyes események veszik kezdetüket, amik nemcsak Arne, hanem Ed és Lorraine életét is veszélyeztetik.

Nincs nagyon miről beszélni a történet kapcsán, nagyjából követi az eredeti ügy eseményeit, persze felnagyítja és dramatizálja a történteket. Az tény, hogy Warrenék nem egyszer segítették a rendőri szervek munkáját, a film pedig ezt a mozzanatot vette bele a cselekménybe és ez nagyon jót tett a sztorinak. Mindig öröm látni Patrick Wilsont és Vera Farmiga-t Ed és Lorraine szerepében. Ez adja ennek a szériának a legnagyobb erősségét. Látszik, hogy a színészek szeretik ezeket a karaktereket, ezért nagyon finoman árnyalják őket. Én is miattuk nézem a Démonok között filmeket és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. A harmadik részben is sokat megtudunk a kapcsolatukról, amit rendkívül idilli módon ábrázolnak. Lehet, hogy sokaknak már-már nyálas a dolog, de én szeretem, ahogyan a karaktereikhez nyúlnak.

A készítők azt ígérték, hogy szakítanak az eddigi, megszokott sémákkal. Ezt a vállalásukat részben teljesítik is. Nem egy ház és az abban megbúvó gonosz lesz ezúttal a fő csapásirány. Sőt, a démon is teljesen más indokkal van jelen, mint eddig. A nyomozás is nagyobb hangsúlyt kap, sokkal hivatalosabb irányba viszik el a cselekményt. Azt kell mondjam, ez kifejezetten jót tett a filmnek. Nagyon érdekes volt nézni, hogyan fordítják meg a szereplők az irányukba mutatott szkepticizmust. Az is nagyon tetszett, hogy Arne és Deborah párosa Ed és Lorraine párosának volt a fiatalabb megfelelője, szép mozzanat volt, ahogyan küzdöttek egymásért. John Noble, a nyugdíjba vonult pap, Kastner szerepében szintén nagyon jó volt (egyébként ez megint Az ördögűző vonalra erősített rá) és kellően borzongató hátteret kapott. A boszorkányság témája is igazán érdekes volt és a Kos szekta említése is adott egy újabb aspektust a történetnek. Azt viszont sajnáltam, hogy az okkultizmusba és a szektákba már nem mentek bele annyira és itt érkezünk el a feketeleveshez.

A film akkor tudott jól működni, amikor kiléptek a megszokott mederből. Amikor viszont jönnek a nyikorgások, a jump scare, a furcsa pofák és pózok, akkor szétesik az egész. Pedig volt itt nekünk egy kellően creepy főgonoszunk, tényleg rád hozta a frászt (ebben követték a széria eddigi vonalát, hiszen mindig nagyon erős gonoszokat vonultatnak fel), de valamiért eléggé elhanyagolták. Nem is adtak neki normális háttérsztorit, csak lógott a levegőben (képletesen) és mormogott az oltár előtt. Lehet, hogy néha kicsit ki tudtak ugrasztani a fotelből, de ez csak pillanatnyi hatás volt, nem igazi félelem. E téren elég gyengén teljesített a film, az atmoszférateremtés ezúttal felemásra sikerült. Ezt nagyon sajnálom, mert a Démonok között ebben mindig nagyon erős volt. Azt se tartottam jónak, hogy Arne-t gyakorlatilag végig ártatlannak állítják be és egy mondat erejéig említik csak meg, hogy ez mindenképpen az ő bűne. A tényeket teljesen figyelmen kívül hagyták és egész végig azt mutatják, hogy Arne egy áldozat.

Utálni viszont nem tudtam utálni, sőt nagyon sok kiváló pillanata volt és lekötötte a figyelmet. Ez az újításoknak és persze a Warren házaspárnak köszönhető, akiket már kellőképpen megszerettünk ahhoz, hogy fenntartsák az érdeklődésünket. A rendezés is erre játszott, de az is igaz, hogy az új karakterek is kellően szimpatikusak voltak. Ezúttal viszont a gyerekek nem kaptak akkora figyelmet. A színészek is nagyon jók voltak, külön ki kell emelni Julian Hilliard és Ruairi O'Connor teljesítményét. Viszont az mindent elmond a hangulatról, hogy az igazán parás dolgok a film végefőcíme alatt történnek, amikor lejátszák az igazi David ördögűzésének pár részletét és megismertetnek minket a valódi üggyel. Na az baromi parás volt, kár hogy nem lett ilyen a film.

Összességében nem okozott csalódást a Démonok között harmadik része. Kicsit lassabb és realistább, mint az eddigiek, ez kifejezetten jót tett a szériának. Az ördögűzős és Ragyogásos kikacsintások is jók voltak. Nem ártana viszont kevesebb asztalon fetrengés és facsarodás, meg fal mögül előugráló démonpofák és akkor tényleg nagyon elégedettek lehetnénk. Azt pedig mindenkire rábízom, hogy eldöntse, valóban jó-e, hogy ennyire idealizálják a Warren házaspárt és most velük együtt Arne Johnsont is. Nekem azért főleg az utóbbi miatt vannak fenntartásaim.

IMDb | mafab